A zsidógyűlölet hosszú ívet alkot, többször körülölelné a Földet. Ez viszont felvet egy őszinte válaszra váró kérdést. Lehet egy nép ennyire gonosz? Most tekerjünk bele két évezredet a történelem e példa nélkül álló és a jelek szerint soha véget nem érő eseménysorozatába… Mark Twain így írt Palesztináról a 19. század végén: A komor tájak közül Palesztina a herceg. Összetöri a szívet ez a reménytelen, sivár föld…. Átok ül rajta, amely elsorvasztotta a szántóföldjeit és megbéklyózza energiáit.… A híres Jeruzsálem, a történelem legelőkelőbb neve elvesztette ősi nagyságát, koldus faluvá vált… Palesztina kietlen és visszataszító.
A zsidók ezen a földdarabon teremtettek virágzó, zöldellő, fejlett államot. A Szentföld feltámadt, Palesztinából újra Izrael lett. Ez a cionizmus: a zsidók felszabadítási mozgalma, kétezer év véres pogromjai, gettóba zárása, üldöztetése, kiközösítése után hazatérés a „száraz csontok völgyéből”, merthogy a Tórában ez a száműzetés neve. (Ezékiel 37). „Megelevenedtek a csontok” – újraéledhetett a zsidók nemzeti otthona. Várta őket egy föld, és joggal várhatta, mert két évezreden át semmilyen állam nem létesült rajta. Palesztin sem. Nem kellett fegyverrel elfoglalni, nem volt tulajdonosa. Megtartani viszont fegyverrel kell, annak ellenére, hogy Izrael kikiáltása az ENSZ-tagállamok többségi szavazataival történt.
Magyarországon nincsenek muszlim migránstömegek, amelyekkel az európai baloldal összefogott Izrael ellen, de gyűlöletkeltésben – bár ők ezt igazságnak nevezik – az itthoniak is hatékonyak. Ennek legfrissebb, szimptomatikus bizonyítékát Gulyás Márton, a méltán sikeres közéleti csatorna, a Partizán „arca”, adta egy interjúban, amit a legendás zenésszel, Pajor Tamással készített. Gulyás, a gúnynevén Gulyás Marxi szerint Netanjahu a gázai lakosságot számolja fel, nem a Hamaszt, a miniszterelnök sok tízezer ember gyilkosa, de sok milliót azért nem fog tudni elpusztítani, Izrael meg kizárólag gyerekek égett testén keresztül védi magát…
Lehet ezeket az indulatokat esetleg kozmetikázni, de a tény tény marad: Gulyás tükrében a bestiális Netanjahu egyenlő Izraellel, Izrael pedig nem sokban különbözik a Hamasztól. Gulyás is vékony jégen jár: erősen billeg a határvonal a jó öreg, bevált antiszemitizmus és a megint világmegváltó allűröket felvett balos progresszió között. A klubrádiós Zentai Péterrel fél éve privátban váltottam erről néhány szót. „Péter, egyre hisztérikusabb vagy, főként Izrael-ügyben, lassan jelentkezhetsz Hamasz-szóvivőnek”, írtam neki. Ezt felelte. „Köszönöm, sokan osztják a véleményedet. Én úgy gondolom, legalább néhány zsidó legyen (közéjük lenne jó tartozni), aki nem asszisztál a fasizálódáshoz”. Lám, hányféle büszkeség van. A neves erdélyi újságíró és jogvédő Parászka Boróka pedig „véres, fehér zsákokba csomagolt kis, palesztin gyerektestekkel” sokkolta olvasóit. Hangulatkeltésnek mesteri.
Az idők kezdete óta hömpölygő gyűlöletfolyam tehát nem apadt el. A századok során többféle bűnnel vádolták a zsidóságot, mint ahány népdalt a népek énekeltek – megmérgezték a kutakat, gonoszágból terjesztették a pestist, tűvel szurkálták Jézus ostyává változott testét, keresztény gyerekek vérét vették (tiszaeszlári vérvád a XX. század küszöbén, Magyarországon) – míg végül Izrael 1948-ban történt kikiáltása után a régiek helyébe fokozatosan újfajta vádak léptek: etnikai tisztogatás, rasszizmus imperialista terjeszkedés, apartheid, kolonializmus, elnyomás. Mivel pedig a nemzetközi közvélemény egy része most már nem közvetlenül a zsidóságot, hanem magát Izraelt nyilvánította bűnösnek, az ellene folytatott harc bármilyen formáját megengedhetőnek tartja. A népirtást is.
Ez a tényeket rendre felülíró, a valóságtól elszakadt „igazságérzet” vajon miért nincs jelen tucatnyi más véres, szörnyű konfliktusban, miért jut a világ összes szívfájdalma mind a palesztinoknak? Hol vannak a hatalmas tüntetések az afgán nőkért, akiknek a muszlim tálib uralom ma már csak a női létezés minimumát engedi meg? Hol vannak a kurdokért, akik hiába negyvenmilliós nemzet és hiába küzdenek egy évszázada saját hazáért, csak a koporsóik száma nő, mert a török hadsereg futószalagon pusztítja őket. Tudom, senki nem képes a világ összes sérelmét, fájdalmát magára venni, de hogy, hogy nem, a palesztinokét mindenki. Csak nem azért, mert nekik a zsidók az ellenségeik?
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az ISIS-kegyetlenségű Hamasz áldozati statisztikáit, nem egyszer bizonyítottan manipulált videóit? Akik Izrael felett megszállottan, irracionális gyűlölettel ítélkeznek – köztük az izraeli miniszterelnök és az exhonvédelmi miniszter elfogató parancsát tegnap elrendelt hágai bírák – azok nem értik, de vajon tényleg nem?, hogy a lehetetlent kívánják attól az országtól, amelynek 1200 állampolgárát a palesztinok mindeddig ismeretlen barbársággal mészárolták le, másik 250-et pedig a Hamasz, mint valami nem e világi szörny, a föld alá, alagutakba hurcolta le. Izraeltől mégis elvárnák, hogy úgy viselkedjen, mintha csak a Buckingham-palota előtti őrségváltás zajlana Gázában.
Gulyás Márton pedig téved, a Hamasznak fegyveres erőként nincs már értéke. És ha nem civilek között, civil ruhában „harcolt” volna, egyenruhát csak a népnek szóló parádékon viselve, továbbá rég szabadon engedte volna az elrabolt izraelieket, akkor civil áldozatból sokkal kevesebb lenne, Gázából meg sokkal több maradt volna. Csakhogy az Izrael-elleni gyűlölet felszításához halottakra, minél többre volt szüksége. Ezt az egyet elérte. Akárhogy is, ez a jéghideg valóság: akihez kiirtandó ellenségként viszonyulnak, az ellenségként válaszol.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. november 22-én.
