Ami ebben a vészterhes évben mégis jó volt, az az EU német elnöksége. Angela Merkel Németországa tető alá hozott sosem látott horderejű több kérdésben a megoldást – és most, az utolsó pillanatban a megállapodást a kilépő britekkel. Így vagy úgy minden esetben a populizmus és a sötétség vírusával kellett megbirkóznia.
Háttér és saját összefoglaló helyett a tájékoztatás szempontjából hasznosabb lehet egy átfogó lapszemle.
A Telex mai főoldalának vezető címe: Brexit: a katasztrófát elkerülték, de így sem lesz egyszerű. A cikkből megtudjuk, hogy bár a szerződés teljes szövege még nem nyilvános, számos kivonatot közöltek a tartalmáról a felek. Ezek alapján – a cikk főleg gazdasági-kereskedelmi vonatkozásokat részletez – a hazai termékekre vonatkozóan az Egyesült Királyság és az Európai Unió között marad a vám- és kvótamentes árukereskedelem. Ez azt jelenti, hogy az olyan termékek, amelyek brit vagy uniós hozzáadott értéke elér egy, a szerződésben meghatározott szintet, továbbra is ingyenesen és mennyiségi korlátozás nélkül mozoghatnak a két piac között. Emellett London bizonyos szintig részese marad az uniós belbiztonsági és rendőrségi együttműködésnek és az uniós energiapiacnak, valamint a közlekedés, a kutatás-fejlesztés és egyes atomenergetikai programok terén is fenntartja az uniós együttműködést, bár a korábbiaknál lazább formában. „Ezzel az Egyesült Királyság szoros uniós kereskedelmi integrációja nagyrészt megmaradhat, és Boris Johnson brit miniszterelnök korábbi fenyegetései ellenére London nem fordít teljesen hátat az európai integráció néhány egyéb vetületének sem, még ha a védelmi és külpolitikai együttműködés nem is része a paktumnak, és az Erasmus is kikerül a közös programok közül.” A cikk bevezetője mintegy a következtetést fogalmazza meg: „Bár a kereskedelmi forgalomról és a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás egy jó részéről megállapodás született az Európai Unió és az Egyesült Királyság között a csütörtökön bejelentett megegyezéssel, januártól mégis jóval nehezebb lesz majd üzletelni a két piac között. A brit cégek logisztikai, adminisztratív és pénzügyi terhei nőnek majd, és az első gyorsértékelések szerint a brit gazdaság a megállapodással is megsínyli majd a kilépést. Az egyik legfontosabb szektor, a pénzügyi szolgáltatások lepapírozása pedig még eleve folyamatban van.”
A Szabad Európa egy olyan vonatkozásra fókuszál, amely önmagában kétségbe ejti a britek nagy részét (az idiótákkal szemben; itt jelezzük nagy elégtétellel, hogy TGM Trump után a minap Johnsont is leidiótázta, természetesen anélkül, hogy összebeszéltünk volna): Megállapodtak a brexitről, Skócia elszakadni készül. A multimédiás portál tulajdonképpen a BBC anyagát ismerteti, kiemelve:
1. Nem lesznek vámok vagy kvóták, de szabad munkaerő-áramlás sem. A főleg a brexitkampány miatt érdekes halászat „keserű csalódás” maradt a briteknek.
2. Jóval nehezebb lesz az Egyesült Királyságban dolgozni európaiként, mivel a munkavállalók szabad áramlása teljesen megszűnik. A britek ehelyett egy bevándorlási pontrendszert fognak felállítani, jelentős részben a bevándorolni szándékozó képzettsége és angoltudása alapján. A már most is ott élő uniós polgároknak is letelepedési papírokért kell folyamodniuk.
3. A mostani megállapodással sikerült elérni, hogy a britek továbbra is vám-, illeték- és kvótamentesen kereskedhetnek uniós társaikkal és viszont. A bürokratikus terhek viszont nőni fognak, tehát drágábbá válik a kereskedelem.
4. A brit bankok viszont már nem fognak garantáltan hozzáférni az uniós piacokhoz, a szolgáltatások kereskedelme általában is lényegesen csökken. 5. Egyéb következmények mellett a britek az Erasmus diákcsere-programban sem fognak a továbbiakban részt venni. Többek közt ezt emelte ki Nocola Sturgeon skót miniszterelnök, aki „kulturális vandalizmusként” írta le a brit kormány lépését.
6. Sturgeon szerint semmilyen megállapodás nem adhatja vissza azt, amit a brexit elvesz a skótoktól, a döntést pedig a Skócia akarata ellenére hozták meg a britek. Így a skót miniszterlnök szerint itt az ideje annak, hogy Skóca független, európai ország legyen.
A Népszava Szemtől szembe című rovata maga is szemle: külföldi lapok cikkeit ismerteti, igen gyakran tematikus csoportosításban. Mai fő témája: Merkel egyben tartotta a boltot, de közben Orbánék borzasztóan felvizezték az EU-t. Mit írnak hát az utolsó percekben megszületett megállapodásról a Népszava ismert szemlekészítője, Szelestey Lajos által felkeresett lapok?
Financial Times
„Az Európai Uniónak sikerült a kármentés a Brexit kapcsán, mivel meglepően egységesnek bizonyult a közösség, úgyhogy nagyjából-egészében elérte, amit akart. A szerződés megszületett, pedig az uniónak az idén olyan kemény feladatokkal kellett megbirkóznia, mint a 750 milliárd eurós gazdasági újjáépítése program vagy a jogállami biztosítékok lefektetése. A britekkel a négy és fél éves tárgyalások eredményeként szabadkereskedelmi egyezség jött létre, ez fogja meghatározni a kapcsolatokat Európával a következő évtizedekben. Nem tartalmaz vámokat és kvótákat, viszont segít elsimítani a súrlódásokat az átmeneti időszak végén. Egyben alapul szolgál a szorosabb együttműködés kialakítását célzó további megbeszéléseken. Az EU túl tudott lépni azon, hogy gyakran megbénítják a tagok eltérő érdekei, London pedig hiába kísérletezett az „oszd meg és uralkodj” taktikájával. A közösség természetesen tett engedményeket, de mindent egybevetve nagyon is elégedett lehet. Feltűnő mértékben meg tudta őrizni az egységét, noha vannak olyan euroszkeptikus kormányok, amelyek rokonszenveznek a brit távozással. Sértetlen maradt az egységes piac. Az Egyesült Királyság kötelező korlátozásokat vállalt és elfogadta az európai jogot. Mindkettő alapvető volt, nehogy a Brexit követőkre találjon. De hát itt nem egyenlő felek álltak szemben. Az egyezség betetőzi azt az évet, amikor a szervezet összefogott a gazdasági válság megoldására, de ettől természetesen még számtalan példát lehet felhozni a megosztottságára. A folyamatos magyar-lengyel nacionalista próbálkozások a demokratikus normák és a jogállam lebontására létveszélyt jelentenek az unió számára, amely az alapértékeken és a közös jogrenden nyugszik. A Brexit hatására nőtt a német– francia befolyás. Ám kérdés, miként alakul Nagy-Britannia sorsa ezek után. Mert ha jól teljesít, az érdekes fejlemény lesz. Egyelőre azonban úgy áll, hogy az új megállapodásnak nincs nyertese.”
The New York Times
„Remek egyezséget kötött az EU, mert megtartotta a kulcsfontosságú elveket, mint az egységes piac, amely nemzetközi befolyásának fő forrása, így most már előre tud tekinteni – a britek nélkül. Megvan az oka az elégedettségre, hiszen megőrizte az egységét. Von der Leyen tekintélye pedig erősödött, de az unióé is, miközben olyan feladatokkal került szembe, mint a járvány, az új költségvetés kidolgozása, valamint az újjáépítési alap.
Ezen felül belülről kihívások érték a jogállamot. Brüsszelnek Trumppal folyamatos volt a vitája, közös álláspontot kell kialakítania Kínával és Törökországgal szemben, szankciókat kellett elrendelnie Belorusz ellen és egyetértésre kellett jutnia a klímacélok ügyében is. Most pedig fel kell készülnie arra, hogy milyen legyen a viszonya Bidennel.
Mindehez képest a Brexit legfeljebb harmadrangú problémának számított, ám a brüsszeli Bruegel intézet igazgatója szerint mégis hatalmas eredmény a megállapodás, amire egy hete még ő maga sem számított. Az döntött, hogy Merkel akarta. A britek nagyjából elfogadták a brüsszeli feltételeket, nehogy tisztességtelen versenyelőnyt élvezzenek. Ehhez az kellett, hogy Barnier kivédje London részéről a megosztási próbálkozásokat. (…) A Bizottság tekintélyét megtépázta a járvány, noha az egészségügy tagállami hatáskörbe tartozik. De Brüsszel segített fenntartani az emberek és javak szabad áramlását, továbbá megszervezte a védőfelszerelések és a vakcinák vásárlását. Kijutott neki az elismerésből a koronaalap kapcsán is, aminek része, hogy főként a magyar és a lengyel kormány csak akkor kaphatja meg az uniós szubvenciók egy részét, ha eleget tesz a jogállami követelményeknek. Azon felül sikerült tető alá hozni a megállapodást a széndioxid kibocsátás lényeges csökkentéséről is. A Brexit végig kétesélyes játszma volt, de von der Leyen összehozta a szerződést. Ennek jelentőségét a Bruegel főnöke abban látja, hogy a kudarcot nehéz lett volna megmagyarázni az európaiaknak, amikor a vírus amúgy is annyi kárt okoz.”
