Az Élet művészete (az Enciklopédia Könyvkiadó tömegkiadványa) nagy meglepetéseket ígér az olvasónak: most végre megtanulja azt, ami boldoggá teheti, üdvtant kap, s egy üres este elég ahhoz, hogy tévedéseinek bozontos ösvényeiről az igaz útra térjen. Szerzőnk Kalauza közérthető, minden szellemi túlterheléstől kímélő olvasmány: a boldogsághoz nyilván ez is hozzátartozik.

Ámulva süllyedünk az érvek mélyére, s ha ez egyszeriben mégsem sikerülne, akkor a szerző ajánlotta módszer szerint addig ismételjük, hogy „boldog vagyok”, „életművész vagyok”, míg valóban boldogok leszünk: „az eredményeket nagyjából fekvéssel, a test teljes pihentetésével érjük el; ennek érdekében megfelelő körülményeket kell teremtenünk; ki kell küszöbölnünk minden zajt és a túl erős fényt; optimizmusra, nyugalomra, önuralomra buzdító mondatokat kell ismételgetnünk (Coué módszere).(104. old.)

Kissé arrább megtudjuk, hogy elalvás előtt vagy közvetlenül ébredés után suttogva – fontos megszorítás! – kell az ismételgetést végeznünk.

Bölcs igény, s szerzőnk nem állítja, hogy bölcsességét önmagából merítené: példaképei és olvasmányai vannak, az ő érdeme csak a szintézis megteremtése. Lássuk hát olvasmányélményeit:„az ókori bölcsek (főképpen Seneca, Marcus Aurelius, Epiktétosz) elmélkedéseinek tanulmányozását melegen ajánlom olvasóimnak” (119. old.), és szerencsénkre megóv bennünket olyan másodrendű szerzőktől, mint a preszokratikusok, Platón és Arisztotelész. Maga is eredeti filozófus:

„Érzelmi életünk egyensúlyának felbillenését lehetőleg meg kell akadályoznunk, ezt egyrészt ésszerű életmóddal, a meggondolatlan lépések kiküszöbölésével, másrészt pedig azáltal érhetjük el, hogy a bennünket érő esetleges csapások hatását erkölcsi szilárdságunk fokozásával igyekszünk enyhíteni. A félelem – az ún. szorongás – a rendszertelen és egészségtelen életmód következménye”. (119–120.old)

Az egzisztencialista filozófia központi fogalmának erre a magyarázatára, a közvetlenség és egyszerűség eme bámulatos példájára mindeddig nem gondolt a szakirodalom: ne zabáljon, ha el akarja kerülni az egzisztencialista csapdát! (Ahogy a népköltészet mondja: „Aki zabál / megeszi az / egzisztenciát, / aki piál / az egy egzi / szten-cis szamár!)

Szerzőnk azonban nem ragad bele az ókorba; sőt saját magába sem: az összes filozófiák alapos ismerőjének bizonyul. Teozófia: „a tiszta, romlatlan érzés lehetővé teszi (az ember) számára, hogy bekapcsolódjék az élet ütemébe” (15. old.). Etikai alapvetés: „(az embert) erkölcsi kínok gyötrik s arra kényszerül, hogy az orvos és a kórház segítségéhez folyamodjék” (16. old.). Az előbbihez: „mert nem tudták helyesen megszervezni életüket, szétmorzsolódtak a lét malomkövei között” (18. old.)

Antropo-teológia: Test és lélek elválaszthatatlanok, „az én testem az én lelkem; az ókori bölcs e szövegezése több mint két évezreddel ezelőtt megoldotta a kérdést” (21. old.). Tegyük hozzá: fontos újraértelmezése ez az ókori szövegnek: századunk embere több alkalommal kijelentette ugyanis, hogy az ő teste nem az ő lelke, sőt, azt is állította, hogy az ő teste nem az övé, az övé lelke sem az, ámbátor lelkében a teste, testében a lelke; s végül: kutyku-ruty brekeke.
Ah! Az ember forradalmi átalakítása: „Társítanunk kell… akaratunk nevelését az önszuggesztió üdvös hatásával. Lényegesnek tartjuk belső életünknek olyképpen történő kialakítását, hogy önbizalom és a jövőbe vetett hit hasson át, hogy optimisták és jókedvűek legyünk”. (30. old.).

Új bekezdés (az előbbi már túlságosan hosszú.) Darwinizmus (lásd szociál): „Az olyan ember, aki előrehaladott kort ért meg, lényegében az életért folyó verseny győztesének mondhatja magát, amelyben számos kortársa útközben elhullott”. (35. old.)

Scientizmus: „komoly kutatók megállapították, hogy az alvás nagyon is pozitív szerepet tölt be, mert hiszen biztosítja a szervezet életütemének szempontjából oly szükséges pihenést, valamint bizonyos mérgező anyagok kiküszöbölését.” (38. old.), és „szem előtt kell tartanunk az esetleg kedvezőtlen időjárást.” (43. old.), amikor pedig „hidegre fordul az idő, megfelelő elővigyázatossági intézkedéseket foganatosíthatunk, például jó meleg paplannal takarózzunk.” (44. old.).

Szerzőnk fellép az abszolútizáló kísérletek ellen: „mindenesetre nem kell túlzásba vinnünk a dolgot, és nem szabad a fent említett elvet szigorú, abszolút érvényű szabállyá merevíteni (vagyis nem kell nyitott ablaknál aludnunk hóvihar vagy fogcsikorgató hideg idején)” (44.old.)

Hálóingizmus: „ne viseljünk olyan hálóköntöst, amely kedvezőtlenül befolyásolhatná vérkeringésünket.” (45. old.).

Kneipp-cura: „Megemlítem még egy személyes tapasztalatomat: a reggeli zuhanyozás gyógyított ki egy alkalmi codein-mérgezésből, a kezelés – a gyógyszerek teljes kikapcsolásával – kizárólag csak az alvásra és a hideg zuhanyra szorítkozott” (47.old.) .

A második világháború tanulságai: „kétségtelenül tapasztalható bizonyos összefüggés a testi tisztaság és az erkölcsi tisztaság szükségességének érzete között” (48. old.).

Fizio-filozófia: „Hogy nyíltan beszéljünk: mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a legtöbb ember helytelenül táplálkozik és ez egyike a fiziológiai és elmebeli zavarok okainak . . . (Ami engem illet – szerzőnk önvallomása ez! – reggelire rendszerint limonádét iszom, kevés cukorral)” (50. old.).

Agrárszocialista életforma: „A természetes környezetben élő emberek– a parasztok – lassan rágják meg az ételt, és keveset esznek” (51. old.). Botanika: „Táplálkozásunkban ne feledkezzünk meg a liliomfélék családjának Allium nemébe tartozó növényekről (a fokhagymáról, a hagymáról, valamint a póréhagymáról)” (55. old.).

Új bekezdés (az előbbi már túlságosan hosszú, hosszabb, mint az azelőtti hosszú, de nem tudunk ellenállni a citatománia édes kísértésének).

Antialkoholizmus: „az iszákos borbélyok egy idő múlva odajutnak, hogy ujjaik reszketése miatt nem tudják folytatni mesterségüket” (64. old.). A logika szükségessége: „kifejlesztettem megfigyelőképességemet, amely most már az elmebetegek világáról átterjedt a társadalmi életre és az épelméjű emberekre… ráébredtem arra, hogy az emberek helytelen magatartását, káros cselekedeteit épp a téves, illogikus gondolkodás idézi elő” (107. old.).

Bergson–Zarathustra: „Én tehát azt mondom: életünk igazi szövete az Idő” (130.old.). Shakespeare, avagy a nagy Will: „Shakespeare futólag megjegyezte, hogy életünk az álmok szövedéke. A nagy Willnek igaza van.”(130. old.). Az individualizmus: „ostobaság” (145. old.). A boldog házasélet titka: „Számos olyan családot ismertem Moldovában, amelyben a házastársak nem tegezték, hanem magázták egymást. Mind külföldön, mind Romániában több olyan családot ismertem, amelyben a házasfelek a francia vous (ön) személyes névmást használták egymás megszólításakor. Az ilyen beszédmód döntő fontosságú” (150.old.) (Mondhatnók: C’est un mariage heureux entre Vous et d’autrepart entre la philosophie, ha egyáltalán tudnánk franciául.) Állatvédelem és a lelkiismeret: „Még ma is sajnálom azt a két vagy három gyíkot, amelyet tizennégy éves korom körül megöltem!” (153. old.). Folklorisztika: „Egy érdemes, paraszt származású hazánkfia külföldön feleségül vett egy régi, nemesi családból származó fiatal lányt. A vőlegény az esküvőre meghívta édesapját is… Az apa nemzeti viseletben érkezett meg az esküvőre. Az idegen nyelvet nem beszélő, paraszti öltözetben megjelent öreg mély benyomást gyakorolt a finom úri társaságra.” (169. old.). És végül: „a szavak tovább csíráznak a mélyben” (151. old.).

Ezt a rengeteg pozitív tudást, az élet művészetének ezt a tanulságokban oly gazdag summáját nyilván nem egykönnyen vette birtokába a szerző. Előbb kételkedett (az ókori szkeptikusok közül a kompillátor Sextus Empiricus hatását emeli ki), de a métely nem fertőzte meg véglegesen, önvallomása ismét megható: „elméletileg megalapozott” álláspontját bátyjának egy mélységeiben addig soha nem hallott megjegyzése gyökeresen átalakítja: „ez a beállítottságom addig a napig tartott, amíg bátyám – aki vezérkari tiszt volt – és akit vele született optimizmusa jellemzett, de hogy úgy mondjam, katonai hivatásánál fogva sem riadt vissza a kilátástalan helyzetektől – nem tette ezt a határozott kijelentést egy megjegyzésemre: «Nincs olyan probléma, amelyre ne lenne megoldás, és nincs olyan nehézség, amelyet ne lehetne leküzdeni!» Azóta sem felejtettem el ezt a sebtében odavetett mondatot, amely megváltoztatta addigi, belém gyökeredzett, hosszas elmélkedések és olvasmányok nyomán kialakult magatartásomat” (154. old.).

Amint ez – reméljük – kiderül, buzgalommal olvastuk a könyvet, de mivel hiányzik – a rossz kötés mián – 17 oldal, mindmáig nem tudtuk eldönteni, hogy szabad-e a törvényes kereteken kívül a szexuális örömöknek hódolni vagy nem. Csak az a biztató, hogy szerzőnk Ovidiust idézve jó előre figyelmeztet: „Állj ellent a kezdetnek!” (71. old.).

Olvasható a könyvben továbbá mindenféle ez-az; a jól fésült kisember egész kelléktára megtalálható. Semmi „elavult” ismeret, semmi ósdi meghatározás! „A munkát nem kívülről kényszerítik ránk, hanem belső szellemi szükséglet” – írja szerzőnk művének 135. oldalán; vagy az emberi lény meghatározása: „az emberi lény bizonyos biológiai impulzusok és szükségletek összessége, amelyeket inhibíció és önuralom fegyelmez.” Mindez szinte teljesen új.

A fordítás – Molnár Tibor munkája – kitűnően alkalmazkodik a szerző gondolkodásának stílusához, s így anélkül, hogy túlzottan szöveghű lenne, aláhúzza és kidomborítja annak minden gyatraságát.

Megjelent A Hét III. évfolyama 9. számában, 1972. március 3-án.