Orbán Magyarországa tanulságos példát kínál arra, milyen következményekkel jár, ha egy társadalom elfordul a liberális demokráciától, és egy soft autokrata rendszer útját választja. Stefano Bottoni történész szerint Románia hasonló kihívásokkal néz szembe, ahol Călin Georgescu és más populista politikusok felemelkedése a demokratikus intézmények gyengeségét és a társadalom polarizálódását tükrözi. A Spotmedia interjúja a két ország párhuzamait és a lehetséges jövőképeket tárgyalja, figyelmeztetve, hogy a demokrácia útjáról való letérés milyen geopolitikai és társadalmi következményekkel járhat.
A Spotmedia készített interjút Stefano Bottoni történésszel hamarosan román fordításban is megjelenő Orbán-monográfiájáról. A kötet címe „Geniul Panoniei” (Pannónia géniusza) lesz, és a román közönség megismerheti belőle Orbán politikai életrajzát, különös tekintettel arra, hogyan alakított ki egy illiberális rendszert Magyarországon. A Transtelex cikkét az Orbán-könyről itt lehet elolvasni, Bottoni részletes elemzést nyújtott arról, hogy Orbán miként változtatta meg Magyarország politikai és társadalmi szerkezetét. A Spotmediának adott interjúja azért figyelemre méltó, mert a történész a két ország helyzetét párhuzamba állítja, és elmagyarázza, hogy a demokrácia és autokrácia közötti úton, hol is áll Románia, mi a tétjük a jelenlegi választásoknak.
Bottoni hangsúlyozza, hogy Orbán Viktor illiberális rendszere nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem fokozatosan, tudatos politikai döntések sorozatán keresztül. A 2010-es földcsuszamlásszerű választási győzelem után Orbán stabilizálta hatalmát, megváltoztatta az alkotmányt, és felépítette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, egy olyan modellt, amely eleinte „soft autokratikus” jelleget öltött, majd később egyre inkább eltávolodott a liberális demokrácia alapértékeitől. Orbán politikájának lényege a társadalom polarizálása volt: egyértelmű különbséget tett a lojalisták és az ellenségek között, utóbbiak közé sorolva a liberálisokat, a Soros Györgyhöz köthető csoportokat és mindenkit, aki bírálta a rendszerét.
A magyar választók 2010-ben jelentős arányban, közel háromnegyedes többséggel szavaztak olyan pártokra, amelyek már nem hittek a posztkommunista demokráciában, és úgy gondolták, hogy az nem javítható. Ez a kiábrándultság tette lehetővé, hogy Orbán rendszere megerősödjön.
Bottoni külön kiemeli, hogy Orbán rendszere nem csupán a jogállamiságot és a demokratikus intézményeket ásta alá, hanem mély mentális változást is előidézett a társadalomban. Magyarország mostanra egyfajta „mentális elszigetelődés” állapotába került, amit Orbán „stratégiai semlegességként” kommunikál, de valójában a nyugatellenes és oroszbarát politikáját tükrözi. Bár Magyarország továbbra is az EU és a NATO tagja, Orbán politikája olyan irányba tolta az országot, ahol már nem egyértelmű a nyugati értékekhez való elköteleződés. A magyar társadalom jelentős része, bár elégedetlen az autoriter irányvonallal, nem lépett fel aktívan a rendszer ellen, és elfogadta a demokrácia „cseréjét” a politikai stabilitás és bizonyos anyagi előnyök reményében.
Az interjú egyik legérdekesebb része a magyar és román helyzet közötti párhuzamokra hívja fel a figyelmet. Bottoni szerint Románia is hasonló kihívásokkal nézhet szembe, mint amelyek Magyarországot az illiberalizmus irányába sodorták. Említi például Călin Georgescu politikai felemelkedését, aki szerinte a román közéletben régóta jelen lévő autoriter tendenciák megtestesítője. Georgescu személye és retorikája a két világháború közötti legionárius ideológiát, valamint a Ceaușescu-rendszer örökségét egyesíti.
Bottoni szerint ez a sajátos „legionarizmus és ceaușizmus” keverék már évtizedek óta létezik a román társadalomban, és most ismét előtérbe került. Úgy véli, ha Georgescu és hasonló populista politikusok nagyobb hatalomhoz jutnak, akkor Románia is egy illiberális, autoriter útra léphet, amely párhuzamba állítható Orbán Magyarországával.
A történész arra figyelmeztet, hogy ha Romániában a populista, autoriter erők elérik a választók 40%-ának támogatását, az olyan politikai blokkot eredményezhet, amely destabilizálja az ország nyugati orientációját. Ez nemcsak Románia belső helyzetét, hanem a geopolitikai pozícióját is veszélyeztetné. Hangsúlyozza, hogy a nyugatellenes, szuverenista politika térnyerése Budapesten nagyon pozitív visszhangot kelt, hiszen gyengítené a liberális Nyugat pozícióit a térségben.
Az interjú tanulsága szerint Magyarország példája világosan megmutatja, hogy mi történik, ha egy társadalom nem reagál időben az autoritarizmus jeleire.
Orbán Viktor úgy tudta kiépíteni rendszerét, hogy közben elkerülte a fizikai erőszakot, és az „eurokompatibilitás” látszatát fenntartotta. Ez a „puha” megközelítés azonban súlyos következményekkel járt: a demokratikus intézmények leépültek, a társadalmi kohézió meggyengült, és az ország geopolitikai pozíciója is bizonytalanabbá vált.
Bottoni szerint Romániának most lehetősége van tanulni Magyarország hibáiból, és megpróbálhatja megjavítani saját demokráciáját, amely ugyan korántsem tökéletes, de még mindig az egyetlen reális alternatíva a nyugati integráció fenntartásához.
Ha Románia nem tesz határozott lépéseket a demokratikus intézmények megerősítése érdekében, akkor elkerülhetetlenül az illiberális populizmus irányába sodródik, amely hosszú távon az ország elszigetelődéséhez vezethet mind politikai, mind gazdasági értelemben.
