„Aura, a mi Auránk“ — így mondta a hangversenyről távozó közönség. Valóban, ahol csak énekel, Aura Urziceanu meghódítja hallgatóságát. Egy vendéglőbe szólt első külföldi szerződése, de rövidesen a New York-i Carnegie Hall és a világ legrangosabb jazz-fesztiváljának közönsége tapsolta, ünnepelte. Múlt vasárnap zsúfolásig megtelt a Köztársasági Palota nagyterme, és az elkoptatott „rendkívüli” jelző a hangverseny plakátján — teljes, reális értelmet kapott.
Aura nemcsak majdnem négy oktávnyi hangterjedelmével, csillogó, sokszínű, minden regiszterben egyformán kifejező és árnyalt hangjával kelt csodálatot. Aura alkotó művész. Rögtönzésének zenei felépítése, spontán ereje a legnagyobb jazz-énekesek soraiba emeli. De ő a nagyvilágban is hazájának tudatos zene képviselője. Enescu Rapszódiája Ciprian Porumbescu Balladája Aura Urziceanu feldolgozásában nemcsak hogy új színt nyer, új hangulattá gazdagodik, hanem a mindenkor jó zene legértékesebb bizonyítéka.
A hangverseny nagyszámú kísérő zenekara, amelyben felismerhettük a főváros legjobb jazz-muzsikusait is, bizonyított: kitűnő felkészültségű, tehetséges, temperamentumos muzsikus keze alatt az ad hoc összeállított együttes is egyéniséget, stílust kap és méltó kísérője lehet bármely előadónak. A állandó zenekar nélküli, kitűnő zeneszerző-hangszerelő-karmester neve: Richard Oschanitzky. És írjuk még ide Ron Rully, a kanadai vendégdobos nevét, akinek zenei ízlése, irányítása Aura Urziceanu zenei tehetségének kiteljesedésében nagy szerepet kapott.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 8. számában, 1973. február 23-án.