Nagy érdeklődéssel követem az újra kibontakozó etnopolitikai vitát. Mégis kicsit csalódott vagyok, mert a frissen megjelent szövegekben nagyrészt a korábban megfogalmazott álláspontok köszönnek vissza. Nem alábecsülve egy sor fontos, a vitában markánsan megjelent megállapítás jelentőségét, három új szempontot szeretnék megvilágítani. Úgy érzem, ezek vakfoltok a most megjelent szövegekben, és több korábbi vitában is. Ebből adódóan, az RMDSZ-ről/etnopolitikáról szóló közgondolkodásból is hiányoznak. Véleményem szerint fontosak, mert kijelölik az RMDSZ választásainak korlátjait, és talán magyarázzák egyes döntéseit is.
Politikai kontextus
Gyakran szokás hasonló cikkeket egy Brubaker-hivatkozással indítani. Ő a kisebbségi kérdést egy hármas konfigurációban, a nemzeti kisebbség, a nemzetiesítő állam (Románia), és az anyaország (Magyarország) kapcsolatában elemzi. Mégis, a romániai pártpolitikai kontextusról alig gondolkodunk. Előfordul, hogy a geopolitika, vagy a magyarországi viszonyrendszer fontosabbnak tűnik, mint az RMDSZ-t abban a pártrendszerben elhelyezni, ahol versenyző félként megjelenik. Ez nem feltétlenül a szellemi hanyagság eredménye: ha a többségi nemzetet az etnopolitikai kontextusban értelmezzük, eltűnnek a többségi nemzeten belüli törésvonalak és a pártok közötti különbségek. Azonban ezek a törésvonalak azok, amelyek mentén az RMDSZ pozícionálja magát, és koalíciós partnereket keres, hogy programját megvalósíthassa.
Annak ellenére, hogy a romániai pártrendszer sokszor esetlegesnek tűnik, szerintem épp egy fontos átalakulásnak vagyunk tanúi. Nem példa nélküli (Boc I. kormánya 2009-ben, Ponta I-II. kormánya 2012-2014 között), és nem is konfliktusmentes, de úgy tűnik, hogy a PSD és a PNL hosszabb távon is egy nagykoalícióban gondolkodik. Az AUR megjelenésével és az USR konszolidációjával úgy tűnik, hogy a pártrendszer egy mainstream és anti-establishment tengely mentén polarizálódik a bal-jobb polarizáció helyett. Az, hogy ez pontosan mit jelent, függ attól is, hogy az USR mennyire vállalja fel az AUR ellenpontozását progresszív pozícióból, vagy hogy mennyiben marad elitellenes és anti-korrupcióra fókuszáló párt. Ha az első forgatókönyv érvényesül, Románia azoknak az országoknak a sorába zárkózik fel, ahol a pártrendszer kulturális kérdések mentén is megoszlik. Ha a második forgatókönyv valósul meg, marad a mainstream és az anti-establishment pólus, ahol az USR és az AUR egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Az RMDSZ szempontjából a pártrendszer átalakulása mindenképp egy töréspont. Egyrészt, a két tábor, a mainstream és az anti-establishment teljesen eltérő támogatottsággal rendelkezik, jelenleg a mainstream javára. Ebből adódóan az RMDSZ nem tud a mérleg „nyelve” lenni. Másrészt, az RMDSZ-nek nagyon kevés koalíciós potenciálja, és általában kevés kapcsolata van az anti-establishment pólussal. Évekkel ezelőtt írtam róla, miért lett volna szerencsés valamilyen módon alkalmazkodni az anti-korrupciós témához. Most már úgy látom, az a pillanat elmúlt, és kialakultak az ezzel kapcsolatos frontvonalak és pártpozíciók. A pártrendszer átalakulásának egyik következménye, hogy az RMDSZ az utóbbi években csak mint vétó-szereplő tudott hatékonyan fellépni (mint például a 2012-es tanügyi törvény vagy a régiósítás/közigazgatási reform esetében), és alig tudta bővíteni a „megszerzett” jogok körét.
Gazdasági kontextus
A második kérdés, amiről még kevesebb szó esik, a gazdasági kontextus. A politikai kontextushoz hasonlóan, itt is úgy érzem, megcsontosodott narratívák vannak, amik mellett sajnos elment a valóság. Úgy gondolom, hogy fontos lépés volt, hogy Kiss és Toró problematizálta a RMDSZ neoliberalizmusát, felvetette az újraelosztás kérdését, és leginkább azt, hogy empirikus alapon feltérképezték az erdélyi magyarok osztályszerkezetét.
Eközben a nemzetközi irodalom az elmúlt két évtizedben elmozdult az állam-piac dichotómiájától, és ehelyett megpróbálja végiggondolni, milyen intézmények és szektorok mentén tud az állam növekedési modelleket kialakítani. Lassan közhelynek számít, de érdemes itt is elismételni: egy kapitalista rendszerben kulcskérdés az állami szerepvállalás, nem csak az újraelosztásban, hanem kínálati beavatkozásként is (pl. kockázati tőkeként). Az RMDSZ-nek vannak gazdasági programjai, de sajnos ezek nem igazán illeszkednek egy makró, holisztikus keretbe, amely figyelembe venné az intézményi komplementaritásokat is. Első lépésként érdemes lenne empirikusan felmérni, hol van a növekedési potenciál romániai magyar szempontból, és milyen intézményi keret szükséges ahhoz, hogy ez a potenciál megvalósuljon. Egy ilyen keretben lehetne aztán újraértelmezni olyan kérdéseket, mint az egyetemviták, vagy intézményeket kialakítani szektor-specificus kezdeményezések (pl. itt) támogatásához.
Társadalmi kontextus
A három általam beazonosított vakfolt közül erről gondolkodunk és tudunk a legtöbbet. Csak hogy két számomra fontos munkát emeljek ki: Kiss és Barna munkája eredményeként létezik legalább egy választási és médiakutatás, illetve Kiss, Csata és Toró munkájaként többet tudunk a demokráciafelfogásokról, a korrupció percepciójáról és az etnikumok közti viszonyokról is. Ennek ellenére a legtöbb elemzési megközelítés elitközpontú, és nem igazán próbálja elhelyezni az RMDSZ döntéseit társadalmi kontextusban. Leegyszerűsítve, a megszokott narratíva szerint, az RMDSZ elit elárulta a szövetség eszméjét, mert kiüresítette a részvételi lehetőségeket azzal, hogy nem biztosított valós beleszólást ideológiai alapon szerveződött platformoknak belső parlamentjében, és most már előválasztásokat sem akar tartani.
Az alapvető probléma viszont az, hogy nem igazán tudjuk, mi az ok és mi az okozat. Vajon azért ürültek ki ezek a terek, mert az elit elnehezítette és kiüresítette őket, vagy azért, mert nem volt, aki részt vegyen és szerepet vállaljon bennük?
Megnehezíti a tisztánlátást, hogy akik erről a múltra hivatkozva nyilatkoznak, maguk is az események részesei voltak, és sokszor emiatt kerültek ki az RMDSZ elitjéből. A jelen szempontjából úgy tűnik, ha az RMDSZ nem szervez előválasztást, akkor a közösségi ellenállás kimerül publicisztiká(k)ban, nincsen tüntetés vagy más külső nyomásgyakorlás.
A legtöbb általam ismert kutatás preferenciákra és attitűdökre fókuszál, nem viselkedésre. Ezért nem tudjuk, mennyire (lennének) hajlandóak az állampolgárok idejüket áldozni arra, hogy részt vegyenek a politikában. Tudtommal szisztematikus tüntetés- vagy mozgalomkutatás sem készült, így nem igazán tudjuk, mennyire valósul meg a részvétel állampolgári szempontból a választásokon túl. Az viszont egyértelmű, hogy az RMDSZ ellenzékeként fellépő pártok folyamatosan küszködnek azzal, hogy alternatív elitet találjanak a helyi közösségekben. Ez arra utal, hogy a legtöbben szeretnének távol maradni a pártpolitikától. Szerintem az elit cselekvőképességének és felelősségének határa a társadalmi beágyazottság vizsgálata nélkül nem ismerhető meg.
A teljesség igénye nélkül úgy gondolom, nem igazán lehet/kellene ezektől a szempontoktól eltekinteni egy RMDSZ-ről/romániai magyarokról szóló etnopolitikai vitában.
Hiszen a sokat elemzett RMDSZ–Fidesz viszonyrendszeren túl a romániai politikai, gazdasági, és társadalmi kontextus az, ami meghatározza a szervezet és végeredményben a közösség jövőjét.
Borbáth Endre politológiát végzett a kolozsvári BBTE-n, jelenleg a Heidelbergi Egyetem Politikatudományi Intézetének oktatója és a WZB Berlini Társadalomtudományi Központ Civil Társadalomkutatási Központjának vendégkutatója.
