Nem hozott szerencsét a lópatkó azoknak a korrupt üzletembereknek, akikkel szemben minősített költségvetési csalás és más bűncselekmények miatt emelt vádat az ügyészség. Számukra korántsem a paták kopásának megakadályozására szolgáló eszközök legyártása volt az igazi cél, hanem – már az összeg mértéke is gyanús! – annak a 120 999 600 forintnak a zsebre tétele, amelyet jogtalanul, uniós támogatásként vettek fel. S mindezt valótlan tartalmú adóbevallással kívánták fedezni.
A hivatali visszaéléssel és vesztegetéssel vádolt volt igazságügyi államtitkár által feltehetően felvett néhány tízmillió forintos kenőpénz nagyságáról úgy beszélnek, hogy az még az átlagemberek számára is felfogható nagyságrendbe tartozott. Így hát a patkócsalók vétke – egy nagyobb méretűért akár 3000 forintot is elkérnek a tisztességes kovácsok – már meghaladja ezt a szintet. Valójában egyik sem elhanyagolható, s bár mind a két esetnek lebukás lett a vége, ez mit sem változtat azon a bő évtizedes folyamaton, amit az ellenőrzésre hivatott kontrollintézmények állami megszállása jellemez.
A korrupcióval átszőtt állapotból ki is lehet lábalni, és vissza is lehet térni a bűn mocsarába. Mindkettőre megfontolásra érdemes példát szolgáltatott a Magyarországgal egyetemben gyakorta az Európai Unió szégyenpadjára ültetett Lengyelország. Ott évtizedekig az egykori kommunista elit élvezte gondtalanul a jogon kívüliség kényelmes állapotát, míg a – szakszervezetek közreműködésével végrehajtott – reform nemcsak hatalmától fosztotta meg ezt a társaságot, de erejükből a korrupció felszámolására is futotta. A rendszerváltó politikai erők felismerték az uniós csatlakozásban rejlő előnyöket, amelyért cserébe ezt az áldozatot sem tekintették hiábavalónak. S az eredmény: a lengyelek a 2008-2009-es gazdasági világválságot is a GDP növekedése mellett vészelték át, rövid időre megízlelvén az intézményi reformokból eredő előnyöket.
Ámde bár a médiaszabadság ugyan még létezik, mára mindezek már köddé foszlottak. Igaz, a lengyelek a Transparency International (TI) legfrissebb korrupció érzékelési indexe szerint megelőzik Magyarországot, ami nem is csoda, hiszen a 180 országot vizsgáló világranglistán mi a 73. helyre estünk vissza 2021-ben. Egy év alatt újabb négy helyet rontva, az uniós tagállamok közül csak Bulgáriát előzzük meg! A teljes Orbán-korszak időszakának mérlege: 27 helyes zuhanás.
„Az autoriter rezsimek megszállják a hatalmukat korlátozni hivatott intézményeket, és a korrupció elleni küzdelmet a pillanatnyi politikai érdekeiknek rendelik alá” – vélekedett Delia Ferreira Rubio, a TI globális elnöke, hozzátéve, hogy „a korrupció megfékezése kizárólag a polgárok szabadságát védelmező társadalmakban lehet sikeres”. Ehelyett az történt, hogy a hatalommal rendelkező kormánypártok és a hozzájuk szorosan kötődő üzleti-haveri körök az elmúlt évtizedben szisztematikusan elfoglalták a magyar közélet minden szegletét, ezzel teljessé téve az állam foglyul ejtését. A lengyel példa jobbik fele szerint: van kiút!
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. január 27-én.