Akik hosszabb-rövidebb ideje követik a forint vesszőfutását – vagyis mi szinte mindannyian -, azok már aligha lepődnek meg azon, hogy az alapkamat múlt heti, szokatlanul nagy mértékű, 1,85 százalékos, 7,75 százalékra történt emelése meg se kottyant a hazai devizának: árfolyama szinte napról napra újabb negatív rekordokat döntöget. Már nem csak az euró ára kokettál tartósan a 410 forinttal, de ha valaki amerikai dollárt akar venni, ezt már nehezen ússza meg 400 forint alatt.
Pénzünk a devizaspekulánsok pofozógépévé vált, egy olyan időszakban, amikor a magyar gazdaságban semmilyen váratlan fordulat nem állott be. Legfeljebb a különadók miatt érdemes elgondolkodni, hogy Magyarország a multinacionális cégek egy csoportja számára még mindig kedvező terep-e. Egyes szakmák égető munkaerőhiánya miatt pedig nem szokás büntetni, hiszen világszerte számos ország küzd hasonló gondokkal.
A pénzpiac ugyanakkor olyan, hogy ha – még a „legsötétebb” napokban-hetekben is – felröppen egy-egy kedvező gazdasági vagy politikai hír, akkor arra a devizák erősödéssel reagálnak; ha pedig a „pozitív fuvallatok” nem bizonyulnak tartósnak, akkor visszakorrigálnak. A forint azonban ebben a tekintetben is kivétel, hiszen teljesen érzéketlenné vált a külvilág történéseire, és egyre tragikusabbá váló céltudatossággal bukdácsol a maga elgyengülő pályáján. Ám erről az MNB-nek vagy a kormánynak egy szava sincs, illetve tettetett értetlenséggel fogadják az olyan kritikákat, amelyek a monetáris politika bukásáról szólnak.
Az optimisták azt feltételezték, hogy az MNB kebelén nevelkedett, korábban a monetáris politikáért felelős alelnöki pozícióig jutó Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a több százmilliárdos állami vagyonnal, részvényekkel kitömött Mathias Corvinus Collegium – a Fidesz elitképzője – fórumán legalább könnyeket hullat a forint elhasalása miatt. Ehelyett a fejlett országokban elkerülhetetlen recesszióról papolt, azt sugallva, hogy ennek Magyarország ellenállhat. Ha analízise beválik, akkor már meg is talált egy okot, valójában miért gyenge a forint, különösen, hogy a háború mint bűnbak meglehetősen gyenge próbálkozás. Bár kétségtelen, hogy a béke eleve kiszámíthatóbb terep. De mindez együttvéve is elég soványka magyarázat arra, hogy miért lett a feltörekvő devizák sereghajtója a forint, amely a háború kitörése óta 14,5 százalékot veszített az értékéből, szemben a lengyel zloty 4,5, és a cseh korona 1,0 százalékával.
Normál körülmények között az MNB-nek szóbeli intervencióval kellene élnie, és megnyugtatni a pénzpiacokat, hogy a forint többet ér, mint amilyennek látszik. A jegybank vezetőinek hitelessége azonban megkérdőjelezhető. A folyamatosan hangoztatott téves jövőképük és az ebből eredő, gyakran kapkodó döntéseik aligha győznek meg bárkit is. Viszont a kormány megszorító intézkedéscsomagja a gazdaság szereplőinek ellenállásába ütközött, miközben az uniós pénzek sorsa továbbra is bizonytalan.
Üdvös lenne, már csak a jó ismeretség okán is, ha Nagy Márton és az MNB-elnök Matolcsy György végre meghallgatná egymás érveit.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. július 7-én.
