Csak részben tévedett Orbán Viktor kormányfő, amikor az Ukrajna ellen megindított orosz invázió kezdetén kijelentette: a szankciók árát mi fogjuk megfizetni. Sajátos értelmezés ez, hiszen az azóta egyre szigorodó kereskedelmi és banki korlátozások elsőrendű elszenvedője egyértelműen az agresszor ország. De valóban: kijut másoknak is!
Azoknak az országoknak, és idetartozik Magyarország is, amelyek az energetikai, élelmezési vagy pénzügyi kapcsolataik révén különböző mértékű függőségben vannak az orosz piaccal, gazdasági nehézségeket okoz a tiltás. A fő vesztes azonban a területszerző, kényszerpályára kényszerített birodalom lesz, mégpedig aránytalanul nagyobb mértékben, mint azoknak az országoknak a szövetsége, amelyek a korlátozások eszközéhez nyúltak.
Ez a történet nem idén kezdődött, hanem már 2014-ben, a Krím-félsziget és a kelet-ukrajnai területek megszállásakor. A második világháborút követő időszak keserű tapasztalatai nyomán alapjában megváltozott a területrablás megítélése. Különösen, ha az valamilyen természeti kincs megszerzésére irányul. A nemzetközi kereskedelem, a befektetői tőke áramlásának megkönnyítése kevesebb veszéllyel jár, mint a véráldozatokkal megszerzett, újra nem hasznosuló javak birtoklása.
Az agrárpiac termékeiben és az energiahordozókban az a közös, hogy a felhasználás során megszűnnek létezni, s folyamatosan újra elő kell állítani ezeket. A klímaváltozás hatásainak mérséklése miatt folyamatos a változás a nyersanyagok piacán is. A fegyverek által kikényszerített területrablással megszerzett vagyon azonban képtelen a megújulásra. Egy majdani orosz-ukrán tűzszünetet követően a világ gazdasága már aligha tud majd visszatérni a háború előtti, megszokott medrébe, még ha egyes államok vezető politikusai, közgazdászai ebben reménykednek is.
A világ legszegényebb országainak egy része nem a szankciók, hanem szétrombolt ukrán és az ugyancsak szétesett orosz gazdaság miatt került szinte kilátástalan helyzetbe: 36 állam a gabonaimportja több mint felét innen fedezi ugyanis. Csak a nemzetközi szervezetek összehangolt segítségében bízhatnak. Eközben Oroszország mindennemű gazdasági kapcsolatai – nem csak a szankciók miatt – sorvadásnak indulnak. Erről mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök, Orbán Viktor gondolati világához hasonlatosan: „A Nyugat megpróbálja az orosz kultúrát eltörölni.”
A világ országainak ugyanakkor fel van adva a lecke. Cégeik végérvényesen megszakítsák-e kapcsolataikat orosz partnereikkel? Nézzenek-e új piacok után, vagy változtassanak termékszerkezetükön? Jól tükrözi a bizonytalanságot az éppen három évtizede az Oroszországban is érdekeltségekkel rendelkező OTP Bank élén álló Csányi Sándor nyilatkozata: „Ha kapnánk egy jó ajánlatot, akkor megfontolnánk a kivonulást, hiszen a szankciók tartósan nem kedvező feltételeket jelentenek. Erről egyelőre nincs szó, nem szeretnénk, hogy azokat az értékeket, amiket Oroszországban létrehoztunk, kidobjuk az ablakon egyik pillanatról a másikra, nem szeretnénk érzelmi döntést hozni.” Legyenek bölcsek!
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. április 16-án.