Az ENSZ mérvadó intézménye, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) általánosan elfogadott ajánlása szerint, ha a koronavírus megbetegedések száma a vizsgált (tesztelt) populációban öt százalék fölé emelkedik, akkor ez azt jelzi, hogy az adott ország járványügyi intézkedései (nem mindig a saját hibájukból) már annyira elégtelenek, hogy a fertőzések száma az adott állam egészségügyi hatóságainak kontrollja alól kicsúszott. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy mindezt „lábhoz tett fegyverrel”, tétlenül kell szemlélni. Sőt, ilyenkor újabb – de még inkább: bevált régi – eszközöket szükséges alkalmazni a további egészségromlások megfékezése érdekében.
A magyar kormány és az általa irányított hatóságok azonban ebben az esetben is következetlenek: alapvető információkat tartanak vissza, és ezen ismeretek hiánya részben éppen ahhoz járult hozzá, hogy a fertőzöttségi ráta meghaladja a kritikus pontnak tekintett öt százalékot.
Bár a tapasztalat szerint minden példa sántít egy kicsit, letagadhatatlan tény, hogy a növekvő infláció jelenlegi elszabadulásának kezelése Magyarországon szembetűnő hasonlatosságot mutat a pandémiáéval. A KSH által szeptemberben mért, évesített fogyasztói áremelkedés 5,5 százalékos mértéke ugyanúgy a fékezhetetlenséget tükrözi, mint a koronavírus fertőzöttségé.
Az MNB által kőbevésettnek tekintett 3 százalékos inflációs küszöböt ugyan egy ügyes trükkel megemelték 4 százalékra, a mostani és az év hátralévő hónapjaiban várható, még jelentősebb drágulás üteme – nem tagadva, hogy a pénzromlás jelei világszerte felerősödtek – rossz tendenciát jelez. Azt, hogy sem a kormány – a forgalmiadó-terhek mérséklésével -, sem a jegybank – az egyszeri, átmeneti, nagyobb mértékű alapkamatemeléssel – nem tesz hathatós lépéseket a pénzügyi stabilitás helyreállítása érdekében. Sőt még azt is elmulasztják, ami egyetlen forintba sem kerülne: hogy a lakosságot hitelesen tájékoztassák a kilátásokról.
A jegybank ugyan az alig három hete kiadott, negyedéves inflációs jelentésében olyan megnyugtatónak szánt értékelést tett közzé, hogy „előretekintve az újranyitást követő átárazódások nagy része már végbemehetett”, ennek valóságtartalmát a KSH meglehetősen visszafogott számai cáfolják, és már az MNB háza táján sem lepődnének meg azon, ha a drágulási hullám a közeljövőben a 6 százalékon is átcsapna. A családok egyre türelmetlenebbek: meddig kúszik még felfelé rendületlenül az éves fogyasztói árindex?
Ami biztos, 2022 januárjától kifut a jövedéki adó és az üzemanyagár-emelkedés hatása a bázisból, így ezeknél a termékeknél az árnövekedés mértéke mérséklődhet. Ám a minimálbér-emelés, az szja-visszatérítés, az energia- és nyersanyagárak várható globális drágulása korántsem ad túl sok optimizmusra okot.
Sokan félnek kimondani, hogy több mint egy esztendeje Magyarország gazdaságát a vágtató infláció jellemzi. S talán igazuk is van, mert a pénzromlásnak ezt a fajtáját legalább a kiszámíthatóság jellemzi – az MNB monetáris politikáját viszont az árstabilitásra való törekvés hiánya.
Megjelent a Népszava Vélemény oldalán 2021. október 11-én.
