A volt román BEK-győztes Steaua-csapattag egykori kiváló futballista újabb választási buzdítása a Magyar Nemzetben jelent meg, akárcsak az előző, amelyet volt szerencsénk betűhíven közölni és kommentálni is… Csak nincs valami baj? Íme a Bölöni László cikkéből a Mandineren március 30-án megjelent szöveg (benne az eredeti megjelenés linkjével).
BÖLÖNI LÁSZLÓ
Magyar Nemzet
A Brüsszelből a választási esélyek növeléséért importált pofátlanságra a hazai ellenzéki koalíció ráduplázott.
„Egy pillanatig sincs szándékomban a háború szörnyűségeit más nehézségekkel párhuzamba állítani, mégis – leírom – zavar az EP álláspontja. Mert a Fidesz–KDNP kormány is csatázott/csatázik az EP-vel a magyar nemzeti érdekek elismeréséért. Ennek során az EP soraiból taps helyett a »szélsőjobbra sodródott ország« jelzőt sütötték ránk. Megérdemelt segély helyett a világjárvány utáni gazdasági újraindítást célzó anyagi hozzájárulás felfüggesztése érkezett, majd »diktátorozás«. »Helló, diktátor!«-ral üdvözölte nyilvános helyen a magyar miniszterelnököt Jean-Claude Juncker. »Áh, vicc az egész.« Erdélyből jövök, a diktátor szónak pontosan ismerem a súlyát. Ezzel nem tréfálsz – kivéve, ha ártani akarsz.
Egy kétharmados többséggel megválasztott kormánnyal szemben lehetünk faragatlanabbak? Igen. Mert a Brüsszelből a választási esélyek növeléséért importált pofátlanságra a hazai ellenzéki koalíció ráduplázott. Előbb hétköznapivá tette a diktátorozást, majd a gyilkos, hentes, megbolondult, meghülyült szavak csendültek fel a patkó bal oldalán. Mindez toborzás végett. A fiatalok és a határozatlanok csoportjának üzenik: Halljátok ezeket?! Gyertek! Mi bátor csávók vagyunk.
Szent István koronájának közelében tovább gyarapodott a szókincsük. Következett a Budapest, a tetves zsidó, a ganéval táplált gomba. És még mindig nem volt vége. Kint Marxnak avattak szobrot, itthon meg bátran übereltek. A rendszerről mondták, hogy autokrata rezsimmé vált, hogy vezetőik antiszemita populisták, majd fasiszták és nácik! Legyetek elégedettek: óriásiak vagytok.
Futballpályán sok jót és rosszat tapasztaltam. Örvendtem szabálytalan gólomnak, provokáltam ellenfelet és bírót, felemelve felejtettem talpamat, szimuláltam… De ellendrukkereknek – mert a kétharmad számotokra az – a lelátóra soha semmit ki nem mutattam. Ellenfelet soha-soha le nem köptem, meg nem aláztam. Márpedig ti ezt teszitek! Szembeköpitek a népetek több mint felét, de a csapattársaitokat is. Mert biztos vagyok abban, hogy azzal, amit tesztek, hatsávos soraitokban sokat megbotránkoztattok. Undorító, amit a fiataloknak és a hezitálóknak üzentek. Lenne olyan, akit ez vonz?!”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
