December közepén múlt 125 éve, hogy megszületett Bölöni Farkas Sándor, „ a magyar demokrácia hírnöke”. Ötven évvel ezelőtt – a mostaninál valamivel kevésbé „kereknek” számító évfordulón, igen, a székely hazánkfiáról, igen, a személyi kultusz diktatúrájának éveiben! – A Hét hasábjain teljes oldalt kitevő két írás: hivatott értékelés és sugallatos méltatás is megjelent róla. Ma?
Próbáltunk szerző után nézni. Keresgélésünk eredményeképpen megtaláltuk a Kriterion Könyvkiadónál megjelent Romániai Magyar Irodalmi Lexikon Bölöni Farkas Sándor emlékezete című szócikkét, alapos tájékoztatóját – szerzője, (M. I.) Mikó Imre nevét takarja.
Bölöni Farkas Sándor emlékezete
Az egykönyvű Bölöni Farkas Sándor (1795–1842), annak ellenére, hogy Utazás Észak Amerikában (Kv. 1834, 2. kiadás Kv. 1835) c. munkája Jakab Elek szerint „egy jótékony erkölcsi forradalmat idézett elé az eszmékben, a politikai és társadalmi viszonyok felfogásában”, sokáig csak Kolozsvár történetírójának ma is alapvető tanulmányából volt ismeretes (Bölöni Farkas Sándor és kora, Keresztény Magvető 1870/4), valamint Kővári László egy kisebb cikkéből (Bölöni Farkas Sándor életrajza, Napkelet 1859). K. Papp Miklós első tudósítását Bölöni Farkas naplójáról (Kolozsvári Nagy Naptár,1865. 60–68.) s Bölöni Farkas leveleinek Kuun Géza-féle közlését (Keresztény Magvető 1884-85) a századfordulón Kiss Ernő unitárius kollégiumi tanár megemlékezése követte a reformpolitikus utazóról, kiemelve Bölöni Farkas kezdeményező szerepét az Erdélyi Múzeum felállításában (Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület fél százados ünnepére 1859–1909, Kv. 1909–1942. 135–140.). Újabb emberöltőnyi hallgatás következett, s csak a német fasizmus uralomra jutása után került ismét napirendre Hatvany Lajos címében jelképes könyvével (Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát, Bp. 1934). Nálunk Oberding József György írt róla tanulmányt A Kolozsvári Gondoskodó Társaság címmel (Erdélyi Múzeum 1934/1–6), kimutatva, hogy a Bölöni Farkas Sándor alapította intézmény amely különben 1945-ig működött Kolozsvárt az első erdélyi hitelszövetkezet volt. Nemsokára megjelent az Utazás Észak Amerikában újabb, 3. kiadása (1935) Kiss Elek, a későbbi unitárius püspök előszavával.
A 40-es években Jancsó Elemér gazdagította számos irodalomtörténeti tanulmánnyal és forráskiadvánnyal a Bölöni Farkasról szóló irodalmat. Ő adja ki a Nyugat-európai utazást (Erdélyi Ritkaságok 11. Kv. 1943) és az 1835-36. évi naplótöredéket (Az új Erdély hajnalán. Erdélyi Ritkaságok 15. Kv. 1944; a 2. kiadás Bölöni Farkas Sándor naplója címmel 1971-ben a Kriterion Téka-sorozatában). A naplóból már az Erdély Öröksége sorozatban is jelentek meg szemelvények (Erdélyi arcok 1791–1867, Bp. 1941) Tavaszy Sándor előszavával. Ugyancsak Jancsó közölt Betegség, szenvedés, halál címmel részleteket az író kéziratban maradt elmélkedéseiből (Pásztortűz 1943), róla szóló tanulmányai közül pedig a Bölöni Farkas Sándor élete és munkássága 1795–1842 a legátfogóbb (Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1942; újabb változatait lásd A felvilágosodástól a romantikáig, 1966 és Irodalomtörténet és időszerűség, 1972 c. köteteiben).
Gál István a kiadatlan angliai útinaplóból közölt részleteket a Pásztortűzben (1942/2) és az Erdélyi Helikonban (1942/3); Remenyik Zsigmond az Officina sorozatban ismét kiadta az amerikai útinaplót (Bp. 1943). Hazai kutatóink közül életrajzához szolgáltatott új adatokat Cs. Bogáts Dénes (Adatok Farkas Sándor életpályájához, Erdélyi Múzeum 1944/1-2), Faragó József a forrásközlést bővítette (Bölöni Farkas Sándor jegyzetei a magyarság létéről, Erdélyi Múzeum 1944/3-4). A demokrata Bölöni Farkas Sándorral foglalkozni a fasiszta háború éveiben politikai állásfoglalás is volt.
A felszabadulás után Bölöni Farkas Sándor egyike lett azoknak, akikre haladó hagyományainkat idézve legtöbbet hivatkozunk, nem utolsósorban azért, mert nemcsak „felfedezte”, de bírálta is a polgári demokráciát, elítélve az amerikai rabszolgatartást. Az első könyv Izsák Józsefé (Bölöni Farkas Sándor, a történetíró, Kv. 1947); Csetri Elek az ypsilantistákkal való kapcsolatát derítette fel (Adatok az 1821. évi felkelés erdélyi visszhangjához, Studia Universitatis Babeş-Bolyai 1959); Mikó Imre előremutató jogi és politikai nézeteit elemezte (Bölöni Farkas Sándor, a demokrata és a republikánus, Korunk, 1965/12), amihez a Korunk ugyanazon számában külföldi elismerés is csatlakozott (Keith Hitchins: Bölöni Farkas és de Tocqueville). A következő évben Benkő Samu gondozásában jelent meg, ezúttal ötödször, az amerikai útleírás, melyhez az angliai útijegyzetek első teljes kiadása is csatlakozott (Utazás Észak-Amerikában, 1966, újabb kiadás Mikó Imre előszavával. Tanulók Könyvtára 1975). Az 5. kiadás bevezető tanulmánya Benkő Samu Sorsformáló értelem c. kötetében (1971) is megjelent. Mikó Imre Honpolgárok és világpolgárok c. esszégyűjteményében (1967) Korunk-tanulmányának újabb változatát adta (Terjesztettem minden demokratiai elvet), majd A bércre esett fa (Bölöni Farkas Sándor életregénye, 1969) c. könyvében irodalmi emléket állított a demokrácia megszállottjának és a romantikus szerelmesnek. Születésének 175. évfordulójáról országszerte megemlékeztek, így 1970. december 13-án szülőfalujában, Bölönben is, s a sajtó és a rádió román és magyar nyelven idézte emlékét. Szobrát Jecza Péter mintázta meg új felfogásban, az akarat emberét állítva előtérbe.
(M. I.)
Kiemelt képünk: Bölöni Farkas Sándor mellszobra az unitárius templom elötti téren – Jecza Péter gipszböl készített mellszobra alapján öntették a bölöniek 1992-ben
Belső illusztráció: Bölöni Farkas Sándor – Bíró Dónát grafikája