Azt állította Orbán Viktor (új kormányának bemutatása alkalmából, a parlamentben, de még azelőtt, hogy bejelentette volna az extra adókat), hogy bár 32 éve képviselő, még soha nem látott akkora bizonytalanságot a jövőt illetően, mint napjainkban.
Ezzel szemben a tény az, hogy pedig láthatott, hacsak nem csukta be a szemét. A Szovjetunió felbomlásakor például, amikor politikailag, katonailag és gazdaságilag minden felborult, vagy 2008-2009-ben, amikor kis híján összeomlott az egész világ pénzügyi rendszere. Igaz, egyik esetben sem Orbán állt a magyar kormány élén, úgyhogy nem kellett semmilyen döntést hoznia. Amilyen pechünk volt.
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy a koronavírus-járvány, majd a szomszédunkban kitört háború nyomán „menekültáradat, soha nem látott mértékű energia- és nyersanyagár-emelkedés és infláció tört a világra, földrészünkre és hazánkra is”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a rendszerváltás óta a magyar infláció többször is meghaladta a mostanit. 1990-ben és 95-ben például 28 százalékos volt, de még az első Orbán-kormány alatt is évekig 10 százalék körül stagnált. A 2008-as világválság alatt 9 százalékos volt az infláció a világgazdaságban, amit a mostani áremelkedés egyelőre meg sem közelít, mint ahogy az olaj árának kiugrása sem mérhető össze az akkorival. De hát az Gyurcsány baja volt, ez meg Orbáné, akinek egyszerre kell megküzdenie a világ soha nem látott, összes bajával egyszerre. Nyugalom, sikerülni fog neki.
Azt állította a miniszterelnök (az új Néprajzi Múzeum átadásán mondott beszédében), hogy „miközben mindenki azt bizonygatta, hogy nem lehet, addig mi lépésről lépésre, épületről épületre haladtunk, sőt április 3-án a magyar emberek megerősítettek bennünket abban, hogy jól tettük, hogy megcsináltuk, és úgy gondolják, hogy még, még, még, Európa legnagyobb kulturális beruházásának teljesen el kell készülnie.”
Ezzel szemben a tény az, hogy senki nem bizonygatta, hogy a Liget-projektet nem lehet megcsinálni, csupán azt, hogy nem szabad, mert a Városligetet meg kellene hagyni parknak. A választásokon mindenesetre nem erről döntöttek a szavazók, legföljebb Orbán döntött most utólag úgy, hogy ez is szerepelt a szavazólapon.
Azt állította ezenkívül Orbán (ugyanebben a beszédben), hogy amikor „a világháború alatt a brit parlamentben arról győzködték Churchillt, hogy csökkentse a kulturális kiadásokat, a pénzt meg inkább fordítsa hadikiadásokra, azt válaszolta, hogy de akkor miért harcolunk?”
Ezzel szemben a tény az – a Nemzetközi Churchill Társaság kommunikációs igazgatója szerint –, hogy Churchill ilyen kijelentést soha, sehol nem tett. Orbán ellenben igen. De szerencsére világháború sincs.
Azt állította továbbá Orbán Viktor (ugyanott), hogy „az is kiderül ebben a múzeumban, hogy a magyarság egy olyan jegy, mint az anyajegy: letörölhetetlen.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az anyajegyek bizony letörölhetők, sőt egyes esetekben kifejezetten kívánatos az eltávolításuk, mert rákos elváltozássá fajulhatnak. Reméljük, a magyarságot ez a veszély még véletlenül sem fenyegeti.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. május 28-án.
