Hazugságvizsgáló
Azt állította Orbán Viktor (a Blikknek adott interjújában, a kegyelmi botrányról), hogy „egyszer csak azt láttam, hogy támadást indítottak a baloldali pártok a köztársasági elnök asszony ellen. Az volt a baj, hogy én teljesen eszköztelen voltam abban a helyzetben“.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem volt eszköztelen, és napokon belül meg is küldte az „elbocsátó, szép üzenetet” Novák Katalinnak. A miniszterelnök olyannyira nem volt eszköztelen, hogy Varga Judit lemondását ugyanebben az interjúban vezéráldozatnak nevezte, vagyis elismerte, hogy ebben a sakkjátszmában ő mozgatta a bábukat. Mindenesetre Ady Endre versét akár ismerve, akár nem, így gondolkodott: „Általam vagy, mert meg én láttalak, / S régen nem vagy, mert már régen nem látlak”.
Azt is állította Orbán, hogy „volt egy húsz-harminc éves gyakorlat, amely úgy nézett ki, hogy ha a köztársasági elnök eldöntötte, kegyelmet ad valakinek, akkor formalitás volt, hogy az igazságügyi miniszter aláírta, akkor is, ha korábban egyébként nem értett vele egyet”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ezt a gyakorlatot éppen az első Orbán-kormány törte meg, amikor 1998-ban az akkori igazságügyi miniszter, Dávid Ibolya nem ellenjegyezte Göncz Árpád döntését, amellyel kegyelmet adott Kunos Péter bankárnak. Ahogy azt annak idején Dávid közölte, lépésével Orbán is egyetértett. Ilyenek azok a fránya formalitások.
Azt állította a miniszterelnök (a Kossuth rádióban), hogy miközben kerítéssel védjük Európát, Brüsszelből hátba lövik Magyarországot, és napi hatmillió forintot kell fizetnünk, amiért nem engedünk be migránsokat. El kell zavarnunk az európai vezetőket, akik ilyen döntést hoznak, mondta.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem az európai vezetők hoztak ilyen döntést, hanem az Európai Bíróság, amely tavalyi ítéletében nem is arra kötelezte Magyarországot, hogy bármilyen migránst beengedjen az országba, hanem csupán arra, hogy tegye lehetővé menedékkérelmük benyújtását. A kérelem elbírálása továbbra is a magyar hatóságok jogköre marad, befogadni senkit nem kötelező. Mivel azonban a bíróság egy éve hozott ítéletét a magyar kormány nem hajtja végre, ezért róják ki a napi hatmillió forintos büntetést (aminek egyébként naponta a százötvenszeresével növelte tavaly vagyonát Mészáros Lőrinc). A „vérlázító” döntést pedig egy újonnan megválasztott Európai Parlament sem vonhatja vissza, még ha esetleg Orbán barátai kerülnének is többségbe. De nem kerülnek.
Azt állította Jeszenszky Zsolt véleményvezér (a Pesti Srácokban, a Nádas Péter németországi díjra jelölése ürügyén a kormánymédiában kirobbantott cirkusz kapcsán), hogy Nádas „íróként lehet akár jó is, de emberileg egy kretén”. Nádas egyik interjúját idézve azt írja: „az ilyen bicskanyitogató mondatokkal az ilyen Nádas Péterek tesznek a legtöbbet azért, hogy a megszűnőben lévő antiszemitizmus időnként új erőre kapjon”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a világtörténelemben sokan voltak már, akik szerint az antiszemitizmus okai maguk a zsidók. Talán nem kellene a dicstelen elődökhöz csatlakozni. Tragédiákhoz vezetett.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. május 25-én.
