Azt állította Varga Judit igazságügyi miniszter (Facebook-posztjában a döntetlennel végződött londoni magyar-angol meccsről), hogy „az 1-1 az új 6-3! Szép volt, fiúk!”
Ezzel szemben a tény az, hogy az 1-1 sem számszerűleg, sem tartalmilag nem az új 6-3. A döntetlen nem világra szóló győzelem, a magyar válogatott pedig nem aranycsapat. De ha mégis az 1-1 az új 6-3, akkor ennyi pont elég lenne az orbáni (sport)politika fejfájára. Mellesleg lehet, hogy a fideszes fiúk és lányok már csak döntetlenre játszanak?
Azt is állította Varga Judit (az euractivnak írott cikkében), hogy a lengyel alkotmánybíróság minapi döntése, amellyel megkérdőjelezte az európai uniós jog elsőbbségét a lengyel alkotmánnyal szemben, nagy felháborodást keltett a nyugat-európai balliberális elit köreiben.
Ezzel szemben a tény az, hogy nemcsak a balliberálisok között, hanem mindenütt, így a jobboldali kereszténydemokraták köreiben is. Az új néppárti osztrák kancellár életveszélyesnek nevezte a döntést, az Európai Bizottság kereszténydemokrata elnöke, von der Leyen közölte, hogy az unió minden eszközt fel fog használni annak érdekében, hogy biztosítsa az uniós jog érvényesítését. A (még) kereszténydemokrata vezetésű német kormány pedig a franciákkal közös állásfoglalásban figyelmeztette a lengyeleket arra, hogy az uniós kötelezettségeket be kell tartani. De Varga Juditnak, úgy látszik, mindenki, aki nem Orbán vagy Kaczynski, balliberális. Nehéz lehet neki ennyi ellenséggel körülvéve.
Azt is állította Varga Judit (ugyanott), hogy a brüsszeli bürokraták „egy tagállamot sem zsarolhatnak vagy hitelteleníthetnek csupán azért, mert az ragaszkodik saját nemzeti önazonosságához, kultúrájához és értékeihez”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem bürokraták, nem zsarolnak, és nem a nemzeti önazonosságot kritizálják. Ha az igazságügyi (!) miniszter nem értené, csak arról van szó, hogy az Európai Bíróság ítéletei kötelezőek-e a tagállamokra. Ha nem, mert mi lengyelek vagy magyarok vagyunk, akkor az EU-nak annyi. Egyébként meg nekünk is.
Azt állította Bayer Zsolt, a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa (a Mandinernek), hogy „én soha nem írtam olyat, hogy valakit fel kéne koncolni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy de igen. 2015-ben például a Magyar Hírlapban a menekültekről írta a következőket: „Csak akkor nincsen riadó, amikor milliószámra özönlenek befelé az idegenek. Akiket még a második emeletről kiugorván is le kell lőni.” Vagy a blogjában 2019-ben: „És mennyire fog mindenki megint csodálkozni, amikor nagyon közelről, olyan ponyvaregényes kéztartással szét lesz lőve a kibaszott fekete meg muszlim pofájuk ezeknek”. Vagy 2017-ben egy rádióműsorban a civiltörvény ellen tiltakozó aktivistákról: „Ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön… Ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat.” Nem azt írta, hogy felkoncolni, csak olyat. Nem kicsit, nagyon.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. október 15-én.