Azt állította Orbán Viktor (a Nézőpont Intézet alapításának 15-ik évfordulóján), hogy „nagyon veszélyes az, amit Mráz Ágoston az előbb nekünk bemutatott. Ilyen arányban vezetni a választások előtt a legveszélyesebb dolog, ami előfordulhat”.
Ezzel szemben a tény az, hogy 56-42 arányban vezetni az ellenzéki szövetséggel szemben (amit a Nézőpont mért), nem a legveszélyesebb dolog, ami előfordulhat, legföljebb az a veszélyes, ha ezt el is hiszik. Néhány mondattal később viszont a szónok magát megcáfolva odáig jutott, hogy „esélyesként nyerni mindig könnyebb, mint esélytelenül (…), az esélytelenség, na, az teher. Az esélyesség sosem teher.” Akkor most melyik Orbán Viktornak higgyünk, ha ő még önmagának sem hisz?
Azt is állította a miniszterelnök (ugyanott), hogy „az olimpián a második hely megsüvegelendő teljesítmény, ezüstérmet adnak érte, de a politikában nincs második hely, nincsen ezüstérem, csak két dolog van: vagy győzelem, vagy vereség”.
Ezzel szemben a tény az, hogy de van, sőt a második helyért is lehet aranyérmet kapni. Csodálkoznék, ha az első aranyérem nem volna ott a többszörös miniszterelnök vitrinjében.
Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy Magyarországon a jobboldal mindig az adócsökkentés pártján állt, a baloldal viszont növeli az adókat.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Orbán-kormány rótt ki adót a minimálbérre, és emelte meg 27%-ra az áfát, amely a legnagyobb állami adóbevételt hozza. Az úgynevezett adóék mértéke pedig (ami azt mutatja, hogy a teljes munkaerőköltség hány százalékát vonja el az állam adók és járulékok formájában), az EU országai közül nálunk a harmadik legmagasabb, és 2020-ban is azon a szinten volt, mint 2010-ben. 10 év jobboldali kormányzás után.
Azt állította továbbá Orbán Viktor (szintén a Kossuthon), hogy naponta 30-35 ezer ember hagyja el Afganisztánt, vagyis minden korábbinál nagyobb lesz a nyomás Európa határain.
Ezzel szemben a tény az, hogy az ENSZ jelentése szerint naponta nagyjából 5 ezer afgán menekült jut be Iránba, vagyis a nyomás egyelőre sokkal kisebb, mint ahogy Orbán állítja. Ettől még fel kell készülni a legrosszabbra is, de mintha Orbán csak a választásokra készülne.
Azt állította Benkő Tibor honvédelmi miniszter (Várpalotán), hogy Magyarország komoly katonai kihívások és fenyegetések középpontjában áll, ugyanakkor 1989-ben a hadsereg létszáma még 155 ezer fő volt, ám ez 2007-re 23 ezer 950 főre csökkent.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Magyar Néphadsereg létszáma 1988-ban is már „csak” 106 ezer 800 volt, 1989-ben pedig 20-25 százalékos csapatcsökkentést rendeltek el. A sorkötelezettség megszüntetése nyomán természetesen jóval kisebb lett a hivatásos állomány, de a létszám 2007-hez képest sem nőtt: 2020-ben ugyanakkora volt, mint 2007-ben. Hiába, a számtan is komoly katonai kihívás.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. november 27-én.