Hazugságvizsgáló
Azt állította Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke (a bálványosi nyári szabadegyetemen), hogy Tusványos a béke szigete 1990 óta.
Ezzel szemben a tény az, hogy annak indult, de a Fidesz a baloldal elleni politikai és kultúrharc fő színterévé változtatta. Orbán Viktor elhíresült kijelentések sorozatát tette ottani beszédeiben, attól kezdve, hogy a baloldal, ha csak tehette, mindig rárontott nemzetére, odáig, hogy közölte: illiberális államot épít. Lehet, hogy a háborút mindig a béke szigetén kell meghirdetni?
Azt is állította Németh Zsolt (a Telexnek nyilatkozva Tusnádfürdőn, Svédország NATO-csatlakozásáról), hogy „saját diplomáciai sikerünknek tekinthetjük, ami történt, tehát hogy létrejött egy megállapodás Törökország és Svédország között, Magyarország pedig beletette a magáét.”
Ezzel szemben a tény az, hogy nem tette bele, hiszen Erdogan török elnök éppenséggel kihagyta belőle testvérét, Orbánt. Amit beletettünk, elveszett.
Azt állította Gulyás Gergely miniszter (szintén a Telexnek, ugyanott), hogy azt szeretné, ha a svédek nem úgy viselkednének, mint az ellenségeink, hanem mint a szövetségeseink, hiszen azok volnánk”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a svédek úgy viselkednek, mint a többi szövetségesünk az Európai Unióban, vagyis ők is azt kifogásolják, hogy a magyar kormány módszeresen kiüresítette a demokratikus intézményeket, az unióból érkező pénzek jelentős részét a saját érdekcsoportjainak játszotta át, az igazságszolgáltatást pedig kormányzati nyomás alá helyezte. Pofa be!
Azt állította Potápi Árpád János, nemzetpolitikai államtitkár (ugyancsak Tusványoson az ukrajnai háborúról), hogy magyarok tízezreinek kellett elhagyniuk szülőföldjüket, pedig „semmi más bűnük nincs, mint hogy magyarok”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem azért kellett elhagyniuk Ukrajnát, mert magyarok, hanem mert annak az országnak a polgárai, amelyet megtámadott Oroszország. Természetesen az életüket féltve menekültek el, ugyanúgy, mint az öt-hatmillió ukrán. Az oroszok bűnei miatt.
Azt állította Csák János, kulturális és innovációs miniszter (az ATV-ben, a Zeneakadémia rektori pályázatáról), hogy „egy dologban nem tudunk engedni, abban hogy ez az intézmény kerüljön föl abba a pozícióba, ahol nemzetközileg lennie kell. Ehhez kell egy karizmatikus vezető, aki mintegy világítótoronyként vonzani fogja a nemzetközi hallgatókat, a nemzetközi oktatókat.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a világ legjobb zeneakadémiái élén nem karizmatikus világítótornyok állnak, hanem olyanok, akik eredményesen tudnak igazgatni egy zenei egyetemet. A talán legelismertebb bostoni Berklee vezetője például Erica Muhl, aki ugyan zeneszerző és karmester, de az elmúlt évtizedekben egyetemi vezetői képességeivel tűnt ki. A New York-i Juillard elnöke egy korábbi táncos, Damian Woetzel, akinek például államigazgatási diplomája van a Harvardról. De a híres bécsi Zeneakadémia rektora sem karizmatikus világsztár, hanem egy Ulrike Sych nevű énekesnő, aki nem tartozik a világhírű lírai szopránok közé. Lehet, hogy ők valami mást tudnak?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. július 22-én.