Hazugságvizsgáló

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „Ukrajna nagyon nehéz sorsú ország. Miért kéne ebben a nagyon rossz sorsban osztozni? Nekünk van saját sorsunk, ami sokkal könnyebb, mint az ukránoké. Miért kéne nekünk a mások rossz sorsát, mint egy rossz gúnyát, magunkra venni?”
Ezzel szemben a tény az, hogy a jó sors – ezt a magyar történelem is tanúsítja – bármikor fordulhat rosszra, és akkor a most jó sorsú magyarok várhatnák el mások segítségét. Maga Orbán például többször szemrehányóan emlegeti, hogy bezzeg ’56-ban egyedül hagyott minket a Nyugat. Most meg jön a rossz gúnyával, amivel kapcsolatban nemcsak súlyos erkölcsi kifogásaink lehetnek, hanem biztonsági és nemzetstratégiai aggályaink is. Hiszen voltak már itt az oroszok, és jelenlegi agresszív mozgásirányukat látva, még jöhetnek is. Hogy elvegyék azt a szép új gúnyánkat.

Azt is állította (ugyanott, Ukrajna támogatásával és tervezett uniós csatlakozásával kapcsolatban), hogy „a magyaroknak nem kell törődniük azzal, mit akar a másik 26, nekik azzal kell törődniük, mit akarnak a magyarok”.
Ezzel szemben a tény az, hogy mind a kettővel törődniük kell. Mert ha csak magunkkal törődünk, akkor egyedül maradunk. Aztán hívhatjuk az orosz vagy a kínai csapatokat.

Azt állította ezen kívül a miniszterelnök, hogy ha nemzeti kormány van, akkor nem megyünk háborúba, nem küldjük oda a pénzünket, ha a Tisza vagy a DK alakít kormányt, amelyek Brüsszel-párti kormányok, akkor megyünk háborúba, meg pénzt is küldünk oda. Minden választásnak tétje ez, talán az egyik legfontosabb, vagy a legfontosabb tétje lesz majd”.
Ezzel szemben a tény az, hogy még ő maga sem döntötte el, mi lesz a választás legfontosabb tétje, ezért beszél egyszer arról, hogy nem megyünk háborúba, máskor meg arról a hazugságról, hogy a Tisza adót emelne, vagy arról, hogy Magyar Péter Brüsszel bábja. Persze ő is tudja, mi a valódi tét: az, hogy maradhat-e zsarnoki rezsimje vagy sem.

Azt állította továbbá Orbán, hogy „nálunk van egy offenzív jellegű, támadó, bővülő, gazdasági programok tömkelegét felépítő gazdaságpolitika, de Nyugaton nem ez van, ott visszahúzódás, összehúzódás, növekvő rezsi, növekvő energiaárak, gazdasági teljesítménycsökkenés van, ők rosszabb bőrben vannak”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nincsenek rosszabb bőrben, ugyanis az eurózóna gazdaságai az idei első félévben gyorsabban nőttek, mint a magyar. Offenzív jellegű, támadó duma persze van itthon tömkelegével, csak abból nem élünk meg. Remélem, a Fidesz sem fog.

Azt állította ezen kívül a miniszterelnök (az ellenzéki pártok támogatottságáról szólva), hogy „ma nem lehet hinni semmilyen felmérésnek”.
Ezzel szemben a tény az, hogy dehogynem lehet. Sőt annyira hisz a kormány a felméréseknek, hogy soha nem látott propaganda-háborút indított a Tisza ellen, maga a bátor hadvezér pedig naponta száll harcba a legkülönbözőbb csatatereken, ahol a legharciasabb (khm!) kérdéseket kell kivédenie. Ám ha valamiért Orbán mégsem hisz semmilyen felmérésnek, akkor a jelentős Fidesz-előnyt kimutató kormány-közeli közvélemény-kutatók lassan új állás után nézhetnek.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. október 4-én.

A szerkesztő megjegyzése

Érdekes a miniszterelnök harca a szavakkal, a képes beszéddel – ennek változatos megnyilvánulásaira Bolgár György is gyakran kitér kitűnő rovatában.
Amire most felfigyelt, az jó példa arra is, hogy az „érdekes” szavak használatával – fején találva a tőgyét – sikerül egy mély igazságot kifejeznie. „Nálunk van egy offenzív jellegű, támadó, bővülő, gazdasági programok tömkelegét felépítő gazdaságpolitika, de Nyugaton nem ez van, ott visszahúzódás, összehúzódás, növekvő rezsi, növekvő energiaárak, gazdasági teljesítménycsökkenés van, ők rosszabb bőrben vannak” – modja Orbán, és valóban, gazdasági programok útvesztőjéről van szó. A ‘tömkeleg ugyanis ‘útvesztő’-t, labirintust jelent; ahogy Petőfi Sándor írta Távolból („Kis lak áll a nagy Duna mentében”, amit A Hétnél így szavaltunk: kis lap áll a nagy duma mentében) című versében, húszévesen: „Szép reményink hajnalcsillagánál / A jövendő tündérkert gyanánt áll, / S csak midőn a tömkelegbe lépünk, / Venni észre gyászos tévedésünk.” Mármint hogy eltévedtünk.
Az Arcanum etimológiai szótára az ‘‹eredetileg› kerti útvesztő’ meghatározáshoz hozzáteszi: „Bizonytalan eredetű szó; lehet a töm származéka, de minthogy -keleg elemét nem tudjuk sem önálló szóként, sem képzésként értelmezni, ezt sem tekinthetjük bizonyítottnak. Korábbi értelme idővel feledésbe merült, s a nyelvérzék a tömeg furcsa képzésű változatának véli.”
Nem nagy hiba ugyan tömeg, sokaság helyett tömkeleget használni, de nem álltuk meg szó nélkül, látva, hogy véletlenül mennyire eltalálta szarva közt a zátonyt a magyar kormány szövetségi kapitánya, jó szokása szerint viharban bontva vitorlát.