Azt állította Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója (a Hír Tv Bayer show-jában), hogy „most még Oroszország nem háborúzik Ukrajnával szemben, ez még különleges hadművelet, vagy különleges akció, vagyis zsoldosokat vet be az orosz fél. Még nem indult be az orosz hadigépezet a több millió katonával. Azok még várnak” – mondta Schmidt.
Ezzel szemben a tény az, hogy Oroszország nem zsoldosokkal támadta meg Ukrajnát, hanem a hadsereg mintegy 150 ezer katonájával, majd rajtuk kívül októberben további 300 ezer embert mozgósítottak. Hogy közben a Wagner-csoport zsoldosait is bevetették, az nem azt mutatja, hogy ez különleges akció lenne, hanem azt, hogy a rendes haderő nem birkózik meg a feladattal. Oroszországnak egyébként nincs több milliós hadserege; a létszám körülbelül 1,1 millió, és nyilvánvaló, hogy nem küldhetnek mindenkit Ukrajnába, hogy a földdel tegyék egyenlővé. Még ha Schmidt Mária netán ezt várná is.
Azt állította Orbán Viktor (a katari gazdasági fórumon), hogy az ukrajnai konfliktusban „nem az a kérdés, hogy ki szállt meg kit, hanem az, hogy mi lesz holnap reggel: újabb emberek fognak meghalni.”
Ezzel szemben a tény az, hogy de igenis az a kérdés, ki szállt meg kit, ki támadott meg kit, a következő reggel ugyanis éppen azért fognak újabb emberek meghalni (pénteken például egy ukrajnai orvosi rendelőben egy orosz rakétától), mert Oroszország rátámadt Ukrajnára. Akárhogyan lesz tehát vége a konfliktusnak, a béke célja és döntő feltétele éppen az lesz, hogy Oroszországot elrettentse az újabb agressziótól. A „pacifista” Orbán számára még érthetőbben: emberek megölésétől.
Azt is állította a miniszterelnök (Svédország NATO-felvételének akadályozásáról), hogy a két ország között „szörnyen rossz” a politikai viszony, és először ezen kell javítani, mert nem szeretnénk ezt a konfliktust a NATO-ba vinni.
Ezzel szemben a tény az, hogy néhány hónappal ezelőtt Orbán még azt mondta, ő személyesen megszavazná Svédország felvételét a NATO-ba, csak a Fidesz-frakció tagjai közül többen kifogásolják a svéd politikusok szerintük magyarellenes megnyilatkozásait. Emiatt delegációt is küldtek Stockholmba, utána pedig Hende Csaba, a delegáció vezetője úgy nyilatkozott, támogatjuk Svédország tagságát. Tessék mondani, hogy sikerült azóta „szörnyen rosszá” tenni a kapcsolatokat? Csak nem úgy, hogy a rengeteg ígéret ellenére Orbán még mindig nemet mond? És közben másra keni.
Azt állította továbbá Orbán Viktor (szintén Katarban), hogy a magyar kormány két stratégiai kérdésben nem ért egyet az Európai Unióval: az egyik a kockázatcsökkentés politikája Brüsszel és Peking viszonyában (?), a másik az ukrajnai háború rendezésének kérdése, a Magyarországnak járó uniós támogatások visszatartása pedig ezekre vezethető vissza.
Ezzel szemben a tény az, hogy a kormánynak ez még soha nem jutott az eszébe: mindeddig a migráció és a gender-politika megítélésében lévő alapvető ellentétekkel magyarázták a jogállamisági eljárás valódi okát. Nehéz lehet állandóan változó célpontra lőni. De Orbán nem ismer lehetetlent.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. május 27-én.
