Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban, a magyar GDP első negyedéves visszaeséséről), hogy az egész európai gazdaság stagnál, és mi ennek a gazdaságnak vagyunk a része.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem stagnál, csak lassan növekszik. Az euróövezet gazdasága az előző negyedévhez képest 0,4 százalékkal nőtt, a miénk ugyanakkor 0,2-vel csökkent. Vagyis lehettünk volna a jobbak között – főleg hogy a háborús szankciók hatásaiból kivontuk magunkat, és annyi orosz kőolajat meg földgázt importálunk, amennyit csak akarunk –, de a legrosszabbak között vagyunk, ahogy tavaly és tavalyelőtt is. Bár ha Orbán miniszterelnök kilépne az EU-ból, és minket benn hagyna, mehetne ez jobban is.
Azt állította a miniszterelnök (Pozsonyban, Fico szlovák kormányfővel tartott sajtótájékoztatóján), hogy „mi egy migránsmentes ország vagyunk, és egyáltalán nem akarjuk a gyermekeink jövőjét feláldozni egy elhibázott migrációs politikával”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem vagyunk „migránsmentes” ország, hiszen 2010 óta mintegy 60 ezerrel, összesen 255 ezerre nőtt a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma. Ennél is sokatmondóbb adat azonban, hogy 2010-ben még a külföldiek túlnyomó része, 165 ezer európai volt, ma ellenben már csak 135 ezer, miközben már százezer ázsiai él itt, négyszer annyi, mint tizenöt éve. Le a migránsokkal vagy be a migránsokkal?
Azt állította Orbán (a Szakma Sztár fesztivál megnyitóján, ahol néhány éve Krisztusról mint ácsról és szakmunkásról emlékezett meg), hogy 2010-ben „az volt a közmeggyőződés, hogy munkából nem lehet megélni, ezért milliószámra éltek emberek segélyből, ügyeskedésből, a szabályok kijátszásából, vagy kerestek valami állami állást”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az állami állás nem segély, nem ügyeskedés, nem a szabályok kijátszása, hacsak Orbán Viktor és társai nem erre szerződtek állami állásukban. De még 2010-ben sem milliószámra éltek emberek segélyekből, mert akkor az aktív korú segélyezettek száma a világgazdasági válság nyomán 210 ezer volt (sőt a következő három évben, az Orbán-kormány alatt még ennél is jóval több). Az a felfogás pedig, hogy nálunk munkából nem lehet megélni, valószínűleg 2010 óta sem változott, tavaly ugyanis minden korábbinál több magyar ment külföldre munkát keresni. Talált, süllyed. Süllyedünk.
Azt állította Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója (Látószög című blogjában, amelyben az ukránokat vádolja a bucsai mészárlással), hogy az oroszoknak tulajdonított tömeggyilkosság óta nem volt nemzetközi vizsgálat, és nem tudjuk, kik az áldozatok.
Ezzel szemben a tény az, hogy volt nemzetközi vizsgálat, az ENSZ és a Human Rights Watch végezte, a 422 áldozat közül pedig csak hatvanat nem tudtak azonosítani. Épp a Terror Házában illene jobban tudni.
Azt is állította Schmidt (ugyanott), hogy Bucsa lehetetlenítette el „az Isztambulban kialkudott ukrán–orosz megállapodások ukrán részről történő aláírását”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Isztambulban nem volt alku, csak orosz diktátum. Ukrajna azonban nem adta meg magát. Még ha Orbán és Schmidt úgy gondolja is, hogy ez lett volna a helyes.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. május 3-án.
