Hazugságvizsgáló
Azt állította Orbán Viktor (Pekingben, a Putyin orosz elnökkel tartott megbeszélése előtt), hogy „a katonai műveleteket és a szankciókat sajnos megszenvedték a kapcsolataink”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar-orosz kapcsolatok nem a katonai műveleteket és a szankciókat szenvedték meg, hanem Oroszország agresszióját Ukrajna ellen. Ez nem különleges katonai művelet – ahogy Putyin nevezi –, hanem másfél éve tartó háború. Orbán mondata tehát helyesen így hangzott volna: a magyar-orosz kapcsolatok is áldozatul estek annak, hogy Önök elfoglalták Ukrajna területének egyötödét. Kérem, Elnök Úr, a béke érdekében vonuljanak vissza!
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy „senki sem szereti, ha hosszú évek munkájának eredménye tőle függetlenül egyszer csak megsemmisül. Én sem szeretem, nyilván elnök úr sem.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a hosszú évek munkájának eredménye nem Elnök Úrtól függetlenül semmisült meg, hanem éppen az ő háborús döntése nyomán. Úgy tenni, mintha ez a háborús szerencsétlenség Isten akaratából szakadt volna rá a két vezetőre és országára, az álszentség minősített esete.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (a Putyinnal lezajlott találkozó után), hogy „a válasz, amit az orosz elnöktől kaptam, a legkevésbé sem volt megnyugtató. Nekünk, magyaroknak éppen ezért fontos, hogy a háború ellenére is fenn tudjuk tartani a magyar-orosz együttműködést az energia és egyéb gazdasági kérdések területén.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ha Putyin válasza nem volt megnyugtató, vagyis az oroszok folytatni akarják a háborút, akkor Orbánnak éppen nem a gazdasági együttműködést kellene erőltetnie, hiszen még inkább kiszolgáltatja Magyarországot a háborús agresszornak. De miért?
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (a pekingi Orbán-Putyin találkozó után), hogy „ahhoz, hogy a háború véget érjen, a tárgyalóasztalhoz kell ülni. És ahhoz, hogy a tárgyalóasztalhoz lehessen ülni, a kommunikációs csatornákat nyitva kell tartani.” Ezzel szemben a tény az, hogy a háború befejezéséhez valóban nyitva kell tartani a kommunikációs csatornákat, de nem a tárgyalóasztalnál. És főleg nem a magyar miniszterelnöknek, mert erre senki nem hatalmazta fel: sem Ukrajna, sem az EU, sem a NATO nem bízik benne. Putyin bizalma pedig kevés. Akarom mondani, ez már mindenkinek sok.
Azt állította ezen kívül Szijjártó (az EU kereskedelmi minisztereinek ülése előtt, Facebook oldalán), hogy „az Európai Unió versenyképessége romokban. Ez tény, ahogy az is, hogy ideje lenne végre az ésszerű, pragmatikus intézkedéseknek, amik mindezen változtatnak.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az unió versenyképessége nincs romokban, bár a korábban olcsó orosz energia kiesése nyilvánvalóan rontott az uniós gazdaságok helyzetén. Ennek ellenére a legelfogadottabb nemzetközi versenyképességi rangsorban az első huszonöt között tíz uniós ország szerepel. Mellesleg Magyarország idén hét hellyel visszaesett a tavalyihoz képest, a 46-ik helyre. Ideje lenne végre az ésszerű, pragmatikus intézkedéseknek, nem? Hajrá, Szijjártó!
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. október 21-én.