Hazugságvizsgáló
Azt állította Orbán Viktor (a kínai elnökkel folytatott tárgyalásai után), hogy „az új világrendnek egyik tartóoszlopa a Kínai Népköztársaság. Az az ország, amely ma már meghatározza világgazdasági és világpolitikai folyamatok menetét.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Kína nem tartóoszlopa egy új világrendnek (ami most inkább rendetlenség), legföljebb szeretne az lenni, és valójában az eddigi rendet akarja felrúgni, miközben az eddigi tartóoszlopokat, elsősorban az Egyesült Államokat, valamint Európát akarja meggyengíteni. Most éppen Orbán lelkes asszisztálásával, aki odaszól az elefántnak: Hallod, hogy dübörgünk?
Azt is állította a kormányfő (ugyanott), hogy „Magyarország mindig is baráti kapcsolatokat ápolt Kínával, amelynek szilárd politikai alapjai voltak”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele, 1949 óta két hosszú időszakban is kifejezetten rosszak voltak a két ország kapcsolatai, mégpedig épp a megrendült politikai alapok miatt. Így a Moszkva és Peking közötti szakítás évtizedében, a 60-as években, majd az enyhülés két évtizede után a Tienanmen téri vérengzést követően, mivel a súlyos rendőrállami atrocitásokat a szocialista országok közül egyedül Magyarország ítélte el 1989-ben. De hát úgy látszik, Orbán már sem a történelemre, sem saját magára nem emlékszik.
Azt állította továbbá Orbán, hogy „a kínai-magyar együttműködés a folyamatos, megszakítatlan barátság hosszú évtizedeinek története”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar-kínai viszony egészen 1989-ig a szovjet-kínai kapcsolatoknak – a barátságnak és a nyílt ellenségeskedésnek – a pontos lenyomata volt. Akkor is, amikor 1969-ban szovjet-kínai fegyveres határincidensek voltak, és a 70-es években, amikor Kína politikájának központi eleme a szovjetellenesség lett. Ráadásul a kínai-magyar barátság aranykora az ’56-os forradalom leverése után következett be, amikor Mao elnök a magyar forradalom tanulságait levonva elindította a szörnyű kínai kulturális forradalmat és népirtást. Lehet, hogy a megszakítatlan barátság történetét is még a kínai átnevelő táborokban írták?
Azt állította ezen kívül a kormányfő, hogy „az elnök úrral közösen kiadott nyilatkozatunk már stratégiai partnerségről, ahogy mondják: all-weather partnerségről beszél”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Kínának 19-féle nemzetközi együttműködési formulája van, és közülük 13-ban használja a stratégiai jelzőt. Orbán lehet ugyan büszke, hogy a kínaiak által all-weather-nek, nevezett, vagyis jó és rossz időkben egyaránt működő partnerségi kategóriába soroltak bennünket, de nem árt tudni, ilyen státuszt kapott tőlük Pakisztán (ahonnan rengeteg menekült érkezik Európába jó és rossz időkben egyaránt), valamint Venezuela, amelynek elnyomó politikája miatt még az Orbán-kormány is befogadott menekülteket. A legmagasabb szintű kínai együttműködés pedig kinek másnak volna fenntartva, ha nem Oroszországnak, „egy új korszakra szóló átfogó stratégiai partnerség és együttműködés” címszóval? Szép kis társaságba keveredtünk.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. május 11-én.