Hazugságvizsgáló
Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (a Mandinernek írott cikkében, amelyben összefoglalta Orbán Viktor szűk körben elmondott év végi előadásának lényegét), hogy Magyarország számára a legnagyobb stratégiai kihívás, hogy „Közép-Európán belül regionális középhatalmi státuszt érjen el”.
Ezzel szemben a tény az, hogy már önmagában Közép-Európa meghatározása sem pontos, hiszen földrajzilag Németország is idetartozik, viszont a földrajzilag részben kilógó Romániát (benne Erdéllyel) sem lehet kihagyni belőle. Hogy aztán Orbán Németországhoz, Lengyelországhoz, Csehországhoz és Romániához képest milyen hatalmi státuszt szeretne, az nem stratégiai, inkább orvosi eset.
Azt állította továbbá Orbán Balázs (pontosabban a főnöke), hogy Magyarországnak ki kell maradnia a blokkosodásból, mert nekünk erről rossz tapasztalataink vannak: „ez mindig egyet jelentett az eljelentéktelenedéssel”. Szerinte így volt ez a török hódoltság és a Habsburg birodalom idején, „majd a Szovjetunió uralta keleti blokkban is partvonalra szorultunk”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a történelmi tapasztalatok mást mutatnak, hiszen a kiegyezés utáni évtizedekben különösen gyorsan fejlődtünk, a szovjet blokkban pedig a partvonalon ügyesebben és eredményesebben lavíroztunk, mint a többiek. De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy a megszállás nem ugyanaz, mint egy kialakuló blokkban, szövetségben való önkéntes részvétel, márpedig Magyarország ma saját jól felfogott érdekei alapján önként tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak. Ha pedig Orbán ebből kimaradna, akkor hamar rá kellene jönnie, hogy a hadak útján nem lehet két blokk között pávatáncot járni. A nyugati blokkban ezt még megengedik, a senki földjén nem.
Azt állította a miniszterelnök (a Kossuth rádióban az Erasmus támogatások felfüggesztéséről), hogy olyan emberek vannak Brüsszelben, „akik egy politikai vitát úgy akarnak lerendezni, hogy bosszút állnak a magyar fiatalokon. Hát persze, hogy nem fogjuk hagyni. Micsoda ember az, aki bosszút áll a más ember gyerekén?”
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Unió nem áll bosszút sem Magyarországon, sem más ember gyerekén, amikor felfüggeszti az Erasmus ösztöndíjak finanszírozását, amennyiben a magyar kormány záros határidőn belül nem változtat az alapítványi egyetemek működésén. Csupán így figyelmeztet arra, hogy ha a privatizált egyetemeket a kormány még közvetlenebbül és még kevésbé ellenőrizhetően irányítja (miniszterek beültetésével a kuratóriumokba), mint korábban az államiakat, akkor az unió adófizetői ezt nem honorálják. Egy vassal sem.
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy „Magyarországnak soha nem voltak olyan pénzügyi tartalékai, mint amilyeneket a kormány az elmúlt három hónapban összehozott”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a teljesen újraírt 2023-as költségvetésben az eredeti 170-ről 255 milliárd forintra emelték ugyan a központi tartalék összegét, ám egy évvel ezelőtt, 2021 végén 350 milliárd forintos pénzügyi tartalék képzéséről döntött. Most akkor melyik a több?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. január 14-én.