Azt állította Orbán Viktor (Bécsben, az osztrák kancellárral folytatott tárgyalásai után): ”az, hogy néha félreérthetően fogalmazok, előfordul, de arra kértem a kancellár urat, hogy legyen kedves minden ezzel kapcsolatos információt kulturális kontextusba helyezni, mert Magyarországon ezek a kifejezések, mondatok és az a pozíció, amit én képviselek, egy kulturális, civilizációs pozíció”.
Ezzel szemben a tény az, hogy sem a tusványosi, sem a bécsi fogalmazás nem félreérthető. Tusnádfürdőn a miniszterelnök négyszer használta a kevert fajúak kifejezést, ennyi elszólás négy különböző mondatban lehetetlen. Ami pedig a kulturális vagy civilizációs alapú diszkriminációt illeti, az is a rasszizmus egyik fajtája, hiszen népekre és népcsoportokra mondja ki, hogy tagjaikkal lehetetlen az együttélés. Egyébként pedig mintha Magyarországon akadnának olyanok, akik még az évszázadok óta itt élő csoportokról is ugyanezt állítják. Akár biológiai, akár más alapon. Egyik sem egészséges.
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy „mi mindig meg fogjuk védeni a határainkat, és ezzel akadályát fogjuk jelenteni annak, hogy bármifajta illegális migráció érkezzen Ausztriába”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a hangzatos kijelentések ellenére nem tudjuk megvédeni a határainkat, ugyanis ebben az évben eddig 22 ezer illegális migráns lépte át a magyar-osztrák határt. De lehet, hogy nem átlépte, hanem a magyar radar alatt és a magyar kerítés fölött átrepülte.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (szintén Bécsben), hogy „én vagyok talán az egyetlen, nyíltan bevándorlás-ellenes politikus az egész Európai Unióban, tehát én nem ravaszkodok, meg utalok, meg kerülgetem a forró kását, hanem nagyon világos direkt politikai álláspontom van”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem ő az egyetlen bevándorlás-ellenes politikus; ott van Olaszországban Meloni és Salvini, Franciaországban Le Pen, Németországban az Afd, Ausztriában a Szabadságpárt és még sokan mások. A baj csak az, hogy mindegyik szélsőjobboldali. Mint a Fidesz. Szép kis kompánia.
Azt állította ezen kívül Orbán (a Kossuth rádióban, ahol egyetlen kérdést sem tettek fel neki tusványosi beszédének legnagyobb botrányt kiváltó mondatairól), hogy aki az átlag fölött fogyaszt az energiából, annak „gondoskodnia kell arról, hogy vagy csökkentse a fogyasztását, vagy keressen annyi pénzt, hogy a piaci árát ki tudja fizetni”. Mint mondta, „ez a magyar valóság ebben a pillanatban.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar valóságot néhány héttel ezelőtt még egészen másképp festette le ő is, a médiája is a magyar közvéleménynek. Megvetően írtak például arról, hogy Nyugaton majd kevesebbet fognak fürdeni, télen pedig dideregni fognak az emberek, ellentétben velünk. A miniszterelnök jótanácsait persze érdemes megfogadnunk: spórolni valóban észszerű dolog, valamint többet keresni sem haszontalan. Gondolom, Orbán ezt mindenekelőtt a katásoknak üzente és nem a saját minisztereinek vagy államtitkárainak, akiknek jelentősen megemelte a fizetését. Ez a magyar valóság ebben a pillanatban.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. július 30-án.
