Idealisztikus felfogás szerint a modern társadalom tagjai tudományos alapismeretekkel rendelkeznek, tényeken alapuló, racionális és autonóm véleményalkotásra képesek, nézeteiket és cselekvéseiket az igazságosság, a humanizmus és a közjó érvényesülése motiválja, és ezen elveket valló politikai elitet választanak maguknak.
ALÁBECSÜLT IRRACIONALIZMUS Napjainkban a modern társadalmak egy fenyegető jelenséggel néznek szembe: miközben a tudomány jóvoltából egy jóléti, tudásalapú civilizáció épül, addig ezzel párhuzamosan erőszakos tudományellenes erők szerveződnek, melyhez elsősorban a közösségi platformok biztosítanak felvonulási terepet. A politika is lehetőséget lát ezen erő ébredésében, s már ki is vetette szavazatszerző hálóját befogása érdekében. Sőt, van, ahol a tudománytagadás már a hatalom ízét is megkóstolta. Az irracionalitás veszélyeit jelentősen alábecsüljük, pedig bizonyos típusai hatalmas gazdasági károkat okoznak, és sokkal több áldozatot követeltek már, mint pl. a terrorizmus. Véleményem szerint a téveszmés gondolkodás egyes fajtái komoly állambiztonsági kockázatot képviselnek, mégsem így kezeljük ezeket. Félő, hogy az arrogáns tudatlanság képviselete a mérleg nyelve szerepét játszhatja a politikai erőtérben, sőt, a hatalom megragadásával sötétségbe taszíthat ma még prosperáló államokat, vagy akár magát a modern nyugati civilizációt.
RACIONÁLIS GONDOLKODÁS A demokratikus rendszerekben élők maguk választják meg, milyen politikai alakulat kezébe adják a hatalmat. Egy ország vezetése komoly szakmai feladat, ezért a választópolgárok felelős döntése egy jól működő társadalom fontos záloga. Felelős viselkedést racionális gondolkodás eredményezhet, melynek ismertetőjegyei: a tudományos alappal rendelkező állítások előnyben részesítése, a tények tisztelete, az új felvetések iránti kételkedéssel kontrollált nyitottság, logikus, lényeglátó és koherens gondolkodás, autonóm véleményalkotás, valamint önkorrekcióra való képesség. A probléma az, hogy gondolkodásunk nem tisztán racionális, hanem különféle, elsősorban pszichológiai tényezők torzítják. A tudatlanság, az intelligenciadeficit és az ismerethiány pedig intellektuális lehetőségeinknek állítanak korlátokat. Sajnos, minél inkább érintettek vagyunk a felsoroltakban, annál kevésbé tudjuk felismerni magunkban e torzításokat és korlátokat.
NEGATÍV ATTITŰDÖK A tudomány a racionális gondolkodás legegzaktabb, és egyben kollektív formája, melynek elutasítása alapvető hatást gyakorol társadalmi létezésünk mikéntjére. A tudományt nem tisztelő magatartás fokozatai a negligálástól a relativizáláson és az áltudományos tévhitek vallásán át az aktív tudomány-tagadásig terjed. Az ál-intellektualizmus a tudomány gúnyájában tetszeleg, de valójában nem érti annak lényegét. Idehaza a járványszkepticizmus fehér-köpenyes vezéralakjai szolgálnak kiváló példaként erre. A tudománytalan eszmék kialakulásában a tanulatlanság fontos hajlamosító tényező, de a diploma sem nyújt kellő védelmet. Az iskolázottság inkább az abszurd nézetek ellen biztosíthat magasabb szintű immunitást, de még a Nobel-díj sem maximális garancia erre.
A MODERN ORVOSLÁS ELLENFELEI Az alternatív orvoslás elvei gyakran áltudományon alapulnak, gyakorlatuk pedig igazoltan hatástalan, vagy hatásosságuk nem bizonyított, azaz valószínűleg semmit nem érnek. Nagyon sokan, ahelyett, hogy szükség esetén az autentikus orvosláshoz fordulnának, inkább méregtelenítenek, lúgosítanak, homeopátiás szereket szednek, gyógyteákat szürcsölgetnek, tűkkel szurkáltatják magukat, vagy gyógyfüveket, extra vitaminokat, illetve gyógyhatással deklaráltan nem rendelkező tápszereket tömnek magukba. Tengernyi sírás lett volna elkerülhető, ha esélyt kapnak a valódi gyógyítást végző orvosok. Az alternatív orvoslás egyes ágainak gyakorlását illetően a jog megengedő, másokat tilt ugyan, de félrenéz, vagy csak felvonja a szemöldökét, ha sérülnek a paragrafusok. Milliárdos nyerészkedők ontják az észt általuk szponzorált műsorokban, vitamin-bizniszben utazó orvos vádolja a szakmában ragadt kollégát, hogy lefizetett bérenc, átvert laikusok támadják a tudományos tényekkel érvelő szakembert. Értelmet próbáló idők ezek.
ÖNZŐ TUDATLANSÁG A jelenlegi pandémia ébresztette rá a világot, hogy embertársaink jelentős része elemi szinten sem rendelkezik tudományos ismeretekkel, nem képes a tények reális értelmezésére, s nem a szakmának, hanem szélhámosoknak hisz. Sokan azt az egyszerű logikai helyzetet nem tudják felfogni, hogy, míg egy rák- vagy szívbetegség esetén az egyén magánügye, kezelteti-e magát, addig egy fertőző betegség közösségi ügy, hiszen terjesztésével másokat is veszélyeztetünk. A probléma megértése helyett alternatív valóságokat építünk fel, melyben nem léteznek vírusok, jelentéktelen a járvány, az oltások pedig a védelem helyett ártanak. A lényeg, hogy a gonosz háttérhatalmak profitálnak ebből az egész cirkuszból, az egyszerű emberek élete és egészsége pedig csak a gazdagodásuk eszköze. Vajon a mostani pandémia milliós áldozatainak mekkora hányada lett volna elkerülhető, ha nem fedi el a dezinformáció a hiteles tájékoztatást? A téves eszmék teoretikusainak óriási felelősségük van mindebben. Ezt azonban soha senki nem fogja számon kérni rajtuk, sőt, ők és nagyszámú követőik fenyegetik a nyilvános szerepet vállaló szakembereket nürnbergi perrel, vagy akár nyílt lincseléssel. A járvány csendesülésével ugyanazok most Putyin mosdatásba kezdtek. Kifordult ez a világ magából.
MODERN LUDDITÁK Míg a kora kapitalizmus technofóbiája a gépek ellen irányult, addig a ludditák szellemi utódai a genetikailag módosított haszonnövények termőföldjeit túrják szét fizikailag és jelképes értelemben egyaránt. Ősi undor izzik bennük a nem természetes dolgokat illetően, ezért Európa mezőgazdaságát megfosztották a modernizálódás lehetőségétől. Nem kedvelik a fosszilis energiahordozók égetésével nyert energiát, ami egyébként helyes, de az atomenergiát sem, sőt a vízenergiát szolgáltatni hivatott Bős-nagymarosi vízlépcsőt is megfúrták. Az eszme akár szép is lehet, a gond az, hogy a környezetbarát megújuló energiaforrások jelenleg nem képesek kielégíteni az igényeket. Jelentős gazdasági-stratégiai kérdésekről van szó, a mozgalomár buzgalmat érdemes lenne több tudománnyal vegyíteni.
„KLÍMA-REALISTÁK” A levegő és a víz átlagos hőmérséklete folyamatosan növekszik az ipar, az állattenyésztés, és a közlekedési eszközök által kibocsátott üvegházhatású gázok miatt. Ez a helyzet komoly kihívások elé állítja a világot, súlyos ökológiai és társadalmi következményekkel nézünk szembe. Sokak szerint azonban nem is melegszik a Föld, vagy ha igen, akkor nem antropogén hatás eredményeként, hanem egy természetes folyamatról van szó. Az e kérdéshez való egyéni hozzáállás is fontos, de igazi baj akkor keletkezik, amikor állami vezetők tesznek magukévá tudománytalan gondolatokat és cselekszenek ekként. Erre példa Donald Trump, aki, lévén szkeptikus a témát illetően, kiléptette az USA-t a párizsi klímaegyezményből, vagy Jair Bolsonaro, aki noha kultúrmarxista összeesküvésnek nevezte a klímaváltozás koncepcióját, mégis javasolt egy terápiát, mely szerint a székletünket kellene visszatartani, hogy javuljon a helyzet. A politikai vezetés imbecillitása jelentősen derogálja a társadalom mentális egészségét.
A MODERN ORVOSBIOLÓGIA VEZÉRHAJÓI Az embrionális őssejt (ESC)- és géntechnológiák megjelenésekor sokan úgy vélték, e módszerek gyógyításra való alkalmazásával az emberi méltóságot gyalázzuk meg, vagy a Teremtő szándékainak teszünk keresztbe. Elnöksége idején George W. Bush megtiltotta az állami források emberi ESC-k kutatására való fordítását, menekültek is a kutatók a tudomány fellegvárából Ázsiába. Meglepetésre, e területen mintha a fokozatos elfogadás felé haladnánk, noha attól még távol vagyunk, hogy a teljes emberi test genetikai átalakításával megbarátkozzunk, pedig ez lehetne a gyógyítás hatékony módja. A modern orvostudományt érintő általános bizalmatlanság és ellenszenv a jelenkor alapvető problémája.
BIZARR ELKÉPZELÉSEK A laposföld-elmélet, a kreacionizmus, az asztrológia, az UFO-hit, illetve a chemtrail- és egyéb konspirációs-elméletekben való hit nem okoz közvetlen károkat, viszont az a gondolatvilág, ami e téveszméket szüli, ártalmas lehet, hiszen más területeken is irracionális válaszokra predesztinál.
TUDOMÁNYOS RELATIVIZÁLÁS Az értelmiségi elit köreiből származó tudománytalanság fő vonulata az a fajta relativizálás, mely extrém módon felnagyítja a tudományos megismerés bizonytalanságait, és azt sugallja, hogy civilizációnk koronája egyáltalán nem képes hiteles képet adni a világról. E nézet bátorítja a politikát a szakmaiatlan döntésekre, és elbizonytalanítja a laikusokat attól, hogy higgyenek a szakembereknek, a tudományban és a modern orvoslásban. Tapasztalatom szerint e nézet szoros kapcsoltságot mutat azzal a felfogással, mely úgy véli, a járvány elleni védekezés szabotálása a szabadságjogok része, és mindenfajta „kényszerítést” a diktatúra felé való menetelésként vizionál. Az oltásellenesség felkarolta és zászlajára tűzte ezt az abszolutizált szabadságot valló filozófiát.
PSZICHOLÓGIAI GYÖKEREK Az agy nem csupán a megismerés, hanem az érdekérvényesítés eszköze is. E két funkció gyakran kerül konfliktusba egymással. A génjeink preferenciák, motivációk, illetve jutalom- és büntetésérzés útján biztosítják a számukra megfelelő cselekvést. Félelmet és undort generálnak, hogy elkerüljük a kedvezőtlen kimenetelű eseményeket; az összetartozás kellemes érzésével díjazzák az együttműködést és a másik törzs elleni közös fellépést; állandó gyanakvásra késztetnek, nehogy mások kijátsszanak bennünket; koherens személyiséget alakítanak ki, hogy kiszámíthatók legyünk, ezért bízzon bennünk a közösség. A modern ember kinőtte a törzsi kereteket, bonyolult szerkezetű társadalmakban él, ahol a viselkedést irányító programok megzavarodhatnak, és hibás döntéseket eredményezhetnek. A kultúránk által felhalmozott kollektív tudásból az egyén csupán egy igen kis szeletet fog át az értelmével, ráadásul azt is ősi algoritmusokkal operáló érzelmi mechanizmusok szűrőjén keresztül. Ismereteink és képességeink mellett számos pszichológiai tényező van hatással arra, hogyan vélekedünk fontos társadalmi és tudományos kérdésekről. Félelmeink, érdekeink és vélt érdekeink igen erős torzító hatással vannak nézeteinkre, csakúgy, mint egy ideológia-rendszer követése. A csoporthoz való tartozás igénye gátja lehet akár nyilvánvaló tények elfogadásának is. A konspirációs-elméletek pedig bizarr alternatív univerzumokat képesek létrehozni az emberi elmében. Ha már a tények sem számítanak, nincs eszköz a kezünkben a prekoncepcióit mindenáron védő személy meggyőzésére, aki személyes identitása elleni támadásnak véli a sajátjától eltérő gondolatvilágot, melyre ezért ellenségesen reagál. Az irracionalizmus legfőbb tényezőivel állunk itt szemben.
AGYI HUZALOK Az emberi agyban különféle idegi mechanizmusok dolgozzák fel és értelmezik a külvilág jeleit. Példaként: a látórendszer a retina kétdimenziós felületére érkező fénymintázatokból kontrasztokat, színeket, 3D-s alakzatokat, térérzékletet és mozgó objektumokat alkot. Nem tudjuk még, hogyan integrálódnak egységes képpé a külön idegpályákon futó érzéki modalitások, de az biztos, hogy az agyunkban létrejött kép nem a külvilág egyszerű lenyomata, hanem modellalkotás eredménye. Elménk egy virtuális valóságot generál, ami nem egyezik az eredetivel, mivel annak nem a valódi természete a fontos, hanem az abban való sikeres teljesítmény. A különféle kognitív torzítások spontán produkált logikai hibák, melyek elkövetésére a nem kellően tréningezett elme különösen hajlamos. Agyunk „értelmezési kereteket” alkot a helyzetek magyarázatára. „Ha mozog a bokor, lehet, hogy oroszlán lapul mögötte”, figyelmeztette a mögöttes idegi apparátus hominida őseinket. Ma már ennél jóval komplexebb szituációkat is értelmezni kell, ilyen pl. annak eldöntése, hogy igaz állítás-e, miszerint az mRNS-alapú vakcinák beépülnek a DNS-ünkbe és ezzel rákot okoznak. A kutató azt mondja, nincs ilyen veszély, hiszen ismeri a szakmai hátteret. A modern varázsló a pszichológiai szőnyegbombázás taktikáját alkalmazva érvel: „A »becsületes tudósok« szerint a vakcinák veszélyesek és hatástalanok is. Fogjunk össze az ellenünk szőtt világ-összeesküvés ellen. TE vagy az igazi gondolkodó, nem a tudós birkák.” A laikus agy kognitív központja nem tud dönteni, ezért a pszichére hagyatkozik, s a különféle érdekek által motivált imposztorok értelmezését fogadja el. A vélemények fertőznek, még a legintelligensebb emberek is abban a hitben asszimilálnak idegen nézeteket, hogy saját intellektuális tevékenységük eredményeként jutottak az adott következtetésre. Az ember tehát nem képes sem a mentális és az objektív valóság hatékony elkülönítésére, sem az önreflexióra, pedig e készségek gyógyírt jelenthetnének számos problémánkra.
Fotó:Radachynskyi Serhii | Forrás:Shutterstock
KAPCSOLTSÁG Az irracionális gondolkodás egy sor negatív attitűddel kapcsolt. Az intolerancia nem érti, hogy a másság kérdésében a lényeg nem az, milyen negatív érzéseim keletkeznek, hanem, hogy a gyűlölt csoport tagjainak is joguk van a maguk módján élni. A rasszizmus nem tanult elegendő biológiát és humanizmust, s paradox módon az IQ-görbe bal sarkából kiabálva vonja kétségbe más népek értelmi szintjét. A nacionalizmus pedig nem veszi észre azt a logikai csapdát, hogy nemzetközi eszmetársaival sohasem szövetkezhet, hiszen maximum csak egyetlen nemzet lehet a legnagyobb a világon. A hatalomba részegedett vezetők kezében a nacionalizmus veszélyes fegyverré válik, melyre könnyen találhatunk aktuális példát.
A TÖMEG IRRACIONALIZMUSA Ezen írás fő kérdése, hogy a demokrácia képes-e békés együttélésre a nyílt színre lépő irracionalizmussal, vagy e sötét erő képes lehet választásokat is eldönteni, vagy akár hatalomra is kerülni. Steven Pinker harvardi sztárpszichológus válasza az, hogy nincs itt semmi extra helyzet, hiszen e jelenség korábban is létezett, és eddig sem jelentett veszélyt a demokratikus működésre. Ezzel korántsem ért mindenki egyet, például Alex Berezow, neves tudománykommunikátor szerint tanulmányok igazolják, hogy a jelen irracionalizmusa jóval nagyobb mértékű és hatású, mint amilyennek Pinker véli. Mi változott vajon? A világháló teremtett alapvetően új helyzetet. Megjelenésekor az internet óriási várakozásokat ébresztett. Úgy véltük, az információ szabad áramlása az élet minden területén pozitív változásokat idéz majd elő, még a demokráciát is új alapokra fogja helyezni, esélyt sem adva a diktatúráknak. Nem számoltunk azonban azzal, hogy a dezinformáció hatékonyabban terjed a neten, mint a hiteles hírek, hogy a kontroll nélküli, értéktelen véleményözön az igazság alternatívájaként jelenik majd meg és hogy az irracionalitásra ekkora mértékű befogadókészség keletkezik. Nem hittük volna, hogy a tudatlanság ennyire szervezetté és erőszakossá válhat, és hogy a valódi tények és érvek elől hermetikusan zárt információs buborékokban rejtőzik majd el. Téveszmékre hatékonyan lehet toborozni, ami a hagyományos pártstruktúrák átalakulását is eredményezheti. Egy gátlástalan politikai alakulat az eddig szétszavazó irracionalizmust képes lehet egy zászló alá terelni, lappangó formáit pedig felébreszteni. Ha már nem az lesz a fő kérdés, hogy közvetlenül segítsük-e a szegénységet, vagy a gazdaságot pörgessük fel, és így majd a rászorultaknak is több jut, hanem, hogy miként akadályozzuk meg Bill Gatest és társait, hogy megnyomorítsák az emberiséget, vagy léteznek-e egyáltalán vírusok, és kiszedjük-e Darwin tanait a tankönyvekből, akkor egy alapvetően új típusú politikai és kulturális mezőben találjuk majd magunkat.
A POLITIKAI ELIT IRRACIONALIZMUSA Donald Trump megjelenésével hatalmasat lépett előre az alternatív tényeken alapuló politika. Az elnök ugyan elbukott, de pártja folytatja a menetelést az igazságon túli világ abszurd konteókkal kikövezett országútján, hatalmas választópolgári támogatással. Európában még nem ennyire súlyos a helyzet, de baljóslatú előjelekből nincs hiány. A jelenlegi pandémia jelentős irracionális indulatokat szabadított fel, amit a háború még tovább is fokozhat. Mindezek ellenére, pinkeri nyugalommal hisszük, hogy a tudományos progressziót lehetetlen megállítani, és hogy most van ugyan némi kisiklás a racionalitás érvényesülését illetően, de a történelem megrázza magát, és megy majd minden a maga megszokott útján. Először is, a hatalom képes a tudományos haladást megakasztani az állami pénzek visszafogásával, az engedélyek megtagadásával és a hívek feltüzelésével. Pedig fontos feladatokat kell megoldanunk: járványok, klímaváltozás, alternatív energiaforrások bevonása, a modern orvostudomány és mezőgazdaság megteremtése. Az intézményesült anti-intellektualizmus komolyabb veszélyeket is tartogat: ha nem birkózik meg az irányítás szakmai feladataival, pótcselekvésként nacionalizmust szít, intoleráns és rasszista ideológiákkal tarkítva azt. Az egyre kiszámíthatatlanabbá váló irracionalitás csak különféle konfliktusok generálásával képes csillapítani magát.
UTÓSZÓ A tudomány tisztelete egy egészséges demokrácia feltétele. Jelenleg azonban egy aggasztó ellentmondásnak lehetünk tanúi: a társadalom egyik része racionálisabb lett, mint valaha, másik része viszont nem követi a felvilágosodás által kijelölt utat. Sőt, egy új jelenség van kialakulóban: az értelemmel szembeni intolerancia. A tudomány és a szakértelem szitokszóvá vált, a tudósok hitele fabatkát sem ér. A posztracionalitás korára jellemző az objektivitás eszményének meghaladása. A józan megfontolásoknak alternatív valóságokkal kell folytonos csatát vívniuk. A kulturális fejlődés eredményeként mára az egyéni ismereteket óriási mértékben meghaladó közösségi tudást hoztunk létre. Politikai térfoglalásával az igazságon túli világ megakaszthatja a kollektív bölcsesség érvényre jutását. Mindez ma még hihetetlen forgatókönyvnek tűnik, de az irracionalizmus által írt történelem kiszámíthatatlan, bármi megtörténhet. És ne feledjük, a nácizmus alappillére a tudománytalan fajelmélet volt.
Megjelent a Népszava Szép Szó rovatában 2022. március 20-án.
