A történelem feljegyzi majd ezt a szégyenteljes napot: 2021. november 14-én a kormánypárt tisztújító kongresszusán az ellenszavazat nélkül újraválasztott pártelnök-kormányfő meghirdette a magyar gazdaság tönkretételének legújabb programját. Az önkényuralom engedelmes és lelkes hajtószíjává süllyedt egykori rendszerváltó párt, ma már színtisztán populista-nacionalista, szélsőjobboldali mozgalom, felállva tapsolt a felkent vezér minden józan gazdasági megfontolást nélkülöző, a hazai társadalom és a magyar nemzet hosszú távú érdekeivel élesen ellentétes választási programja meghirdetésekor.
A javaslatok tartalmazzák a 13. havi nyugdíj azonnali és teljes visszaépítését, a 200 ezer forintos minimálbért, a 260 ezer forintos garantált bérminimumot, 6 havi „fegyverpénzt” a rendőröknek és a katonáknak, valamint az idei szja már korábban meghirdetett visszafizetését a gyermekesek számára. Érdemes ideszámítani a benzinár 480 forintos felső korlátjának bevezetését is.
A választási ígéretek kísértetiesen hasonlítanak a Medgyessy Péter nevével fémjelzett, húsz évvel ezelőtti jóléti rendszerváltás szocialista programjára, aminek a megvalósítása lassan, de biztosan csődbe vitte hazánk gazdaságát. Nem szabad elfelejteni, hogy a rendszerváltás programját a Fidesz 2002-ben lelkesen megszavazta. Látszik azonban, hogy a párt nem képes tanulni a múltból. Miközben harsányan elítéli a 2002 és 2009 közötti szocialista–szabad demokrata kormányzás örökségét, azt folytatja, ami abból a leginkább elmarasztalható.
Többször megírtam már, hogy a 13. havi nyugdíj visszaépítése indokolatlan, mert soha senki sem fizetett évente 13 nyugdíjjárulékot, márpedig a biztosítási elvű, felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben a kifizetéseket a befizetések igazolják. Ráadásul az állami nyugdíjkassza régóta súlyos hiánnyal küzd, mert a fiatalok egy része elment, a nyugdíjjárulékot (szocho) pedig önkényesen csökkentették. A hiány további emelkedése az államadósságot növeli, ami a koronavírus-járványt kezelni hivatott túlköltekező költségvetési politika nyomán amúgy is gyorsan nő.
A minimálbér 200 ezer forintra emelése majdnem 20 százalékos, a garantált bérminimum 260 ezer forintra történő felhúzása pedig csaknem 19 százalékos növekedést jelent az idei évihez képest. Ezt a mértéktelenül eltúlzott emelést a termelékenység javulása távolról sem alapozza meg. Mivel a hazai gazdaságban gyakorlatilag nincsenek kihasználatlan kapacitások – óriási hiány van elsősorban szakmunkásokból és építőanyagokból –, a magánszektor keresletének bővítése nem a gazdaság teljesítményét, hanem főleg az inflációt növeli, ami amúgy is kirívóan magas. Nem véletlen, hogy az MNB idén rákényszerült arra, hogy a korábban indokolatlanul alacsonyan tartott alapkamatot három és félszeresére emelje, noha a forint értékvesztését ezzel sem tudja érdemben megakadályozni.
Fennáll a veszély, hogy a demagóg választási program megvalósítása olyan mértékben felpörgetheti az inflációt, hogy a kamatok ezzel nem lesznek képesek lépést tartani. Bizonyos, hogy az állampapírok kamatát jelentősen emelni kell, ami viszont az államadósság terheit látványosan megnöveli. Ha a kamatok nem emelkednek eléggé, akkor a kormánynak fel kell készülnie arra, hogy a lakossági megtakarítások nem kis része állampapírból euróba áramlik. Vajon mit lép az MNB, ha ennek nyomán a forint árfolyama történelmi mélységbe süllyed? Az esetleges pánik megállításához akkor majd az égbe kell emelnie a kamatokat, aminek hatására viszont jelentősen visszaesik a gazdaság teljesítménye.
A 6 havi fegyverpénz odaígérése azt a benyomást kelti, hogy az önkényuralmi kormány ezzel kívánja megvásárolni a fegyveres testületeket arra az alkalomra, ha a demokratikus kormány a jogállamot visszaépíteni szándékozó intézkedései nyomán maga a Fidesz visz ki tömegeket az utcára. Ez párhuzamot mutat majd 2006-tal, amikor a jogállami demokrácia nem a kormány intézkedései, hanem a Fidesz által uszított szélsőjobboldali csőcselék fellépése után került veszélybe.
Az üzemanyagok kiskereskedelmi árának maximálása egyrészt a kommunista múltra emlékeztető káros intézkedés, amikor az olajárak begyűrűzését kívánták megállítani a határokon. Másrészt minden árrögzítés a jómódúaknak kedvez. A rezsicsökkentés ennek évtizedes kirívó példája – nemzetromboló szociálpolitika. A legújabb intézkedés csak újabb perverz vadhajtás, hiszen egészen nyilvánvaló, hogy azokat támogatja, akiknek van gépkocsijuk, és annál jobban, minél többet használják. Az alsó középosztálynak régóta nincs pénze autózásra, a szegények pedig ilyesmiről nem is álmodhatnak.
Ugyanez vonatkozik az idei szja-befizetések jövőbeni visszatérítésére is. A gyerekvállalás támogatásának összekeverése az adózással eleve elsősorban a magas jövedelműeket kedvezményezi, miközben a családi pótlék emelésének évtizedes elmaradása azokat sújtja, akiknek kevés az adóztatható jövedelmük. Az szja visszaadása tovább fokozza a kialakult társadalmi egyenlőtlenségeket.
Belátható tehát, hogy a Fidesz 2022-es választási programja minden elemében káros a magyar gazdaság fejlődésére, ezen túlmenően ismételten és jelentősen megszaggatja a hazai társadalom amúgy is gyenge összetartását, szolidaritását. Világos, hogy a fergetegesen demagóg intézkedések újabb sorozata az államot immár évtizede foglyul ejtő oligarchia uralmának meghosszabbítását célozza.
Amikor húsz évvel ezelőtt nyilvánosan felszólaltam a jóléti rendszerváltás keretében meghirdetett gazdaságromboló ötletek ellen, Medgyessy Péter tanácsadója, Dobrev Klára a pénzügyminiszter-jelöltön keresztül azt üzente, hogy maradjak csöndben, és ne rontsam a baloldal választási esélyeit.
Húsz éve várom Dobrev Klára bocsánatkérését.
*
Felszólalt a Fidesz tisztújító kongresszusán Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Beszéde legvégén győzelemre buzdította lelkes hallgatóságát, ami talán belefér a pártpolitika és a személyes rokonszenv nyilvánításának elfogadható kereteibe. Hozzátette viszont, hogy a Fidesz 2022-es magyarországi választási győzelme az „erdélyi magyarokon nem fog múlni”. Ezzel a kijelentésével azonban rettenetes kárt okozott a magyarságnak, pártját és személyét pedig politikai csődbe vitte.
Felhívom a magyar nemzet figyelmét az alábbi szempontokra:
1. Elfogadhatatlan, hogy a romániai – igaz, kócos és zavaros, de mégiscsak – demokrácia kényelmes karosszékéből egy külhoni magyar párt vezetője arra ítéli a magyarországi társadalmat, hogy tovább éljen önkényuralmi elnyomás alatt. Lenne esetleg Romániában gyűlöletkeltő populista-nacionalista önkényuralom, vajon mit követelne tőlünk Kelemen Hunor a nemzeti szolidaritás jegyében?
2. Ha én erdélyi magyar lennék, kikérném magamnak, hogy az én szavazatomat bármelyik párt javára eleve borítékolja a közelgő magyarországi választásokon. Ez akkor sem lenne elfogadható, ha Magyarország a jogállami demokrácia fénylő csillaga lenne. Amikor azonban a magyarországi társadalom egy szélsőjobboldali önkényuralom mocskos karmai között vergődik, akkor különösen visszataszító.
3. Ha az RMDSZ vezetői felismernék az erdélyi magyarság hosszú távú érdekeit, akkor nem kötnék pártjuk szekerét egy idejétmúlt önkényuralomhoz, ami előbb vagy utóbb bizonyosan a történelem szemétdombjára kerül. Érdeke-e az erdélyi magyaroknak, hogy vezető pártjuk is ezen a szemétdombon kössön ki? Hosszú és fájdalmas lesz a kijózanodás, nagy a tülekedés a damaszkuszi úton.
4. Mindig lelkes híve voltam annak, hogy a Kárpát-medence magyar nemzetiségű lakosai magyar állampolgárságot kaphassanak – liberális barátaim egy része ezért folyton elmarasztalt. A választójogot is támogattam azzal a megszorítással, hogy a külhoni magyarok ne magyarországi pártokra, hanem otthonról fellépő személyekre szavazzanak. Kelemen Hunor most nemcsak alólam húzta ki a szőnyeget, hanem saját magát is lábon lőtte, mert felszólalása nyomán egyre többen lesznek Magyarországon azok, akik a külhoni magyarok állampolgárságát kereken elutasítják azon az alapon, hogy a magyar választójoggal ne lehessen visszaélni, és így beavatkozni a magyarországi belpolitikába. Vajon miért érdeke a külhoni magyarok legnagyobb pártjának még jobban megosztani az egyre gyengülő nemzetet, és veszélybe sodorni magát a külhoni állampolgárságot?
Húsz évvel ezelőtt az erdélyi magyarok érdekében végzett munkámat elismerve az RMDSZ megajándékozott azzal, hogy tiszteletbeli tagjává fogadott. A Markó Béla kezéből elnyert tisztességet a magyarországi önkényuralom lakájává süllyedt és a magyar nemzet érdekeit megtagadó pártnak ezúton visszaküldöm.
Megjelent az Élet és Irodalom LXV. évfolyama 46. számának Publicisztika rovatában 2021. november 19-én.
Bokros Lajos András (Budapest, 1954. június 26. –) magyar közgazdász, egyetemi tanár, politikus, 2009–2014 között európai parlamenti képviselő, korábban a Horn-kormány második pénzügyminisztere, az 1990-es évek magyar költségvetési kiigazítási csomagjának névadója, a Közép-európai Egyetem korábbi vezérigazgatója. A róla elnevezett Bokros-csomag a rendszerváltozás óta a legnagyobb méretű gazdasági kiigazítás volt Magyarországon. (Wikipédia)
