Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mondott a felújított Tihanyi Bencés Apátság és Szent Kristóf Zarándokház átadóünnepségén 2025. május 10-én. Az immár elhíresült tihanyi beszéd kivételesen széles körben megütközést keltő bekezdése nagyjából három fontos üzenetet tartalmazott:
1. A magyar kormány nem szól bele a romániai elnökválasztási küzdelembe.
2. A magyar kormány a történelmi sorsközösség nyomán a román néppel való összefogás és az együttműködés talaján áll.
3. Ha megválasztják elnöknek a szélsőjobboldali AUR párt jelöltjét, akkor a magyar kormány megvédi minden támadással szemben, ami az Európai Unió vezetői részéről Romániát és annak vezetőit érheti.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a beszéd után finoman úgy fogalmazott, hogy a magyar miniszterelnök kijelentése „zavart keltett”. Az RMDSZ vezetői azonban sikeresen semlegesítették Orbán beszédének választási üzenetét, mert az erdélyi magyarok túlnyomó többsége az elnökválasztás május 18-i második fordulójában a bukaresti polgármesterre szavazott, amivel döntő mértékben hozzájárult az Európa-párti független jelölt győzelméhez.
De vajon miért keltett zavart Orbán tihanyi beszéde? Első látásra nagyon is tisztességes, sőt őszinte beszédről van szó. Magyarország miniszterelnöke kijelentette, hogy „nem szólunk bele a romániai elnökválasztási küzdelembe”. Ez önmagában nagyon helyes, sőt annak fényében, hogy 2022-ben Kelemen Hunor felszólította az erdélyi magyar állampolgárokat, hogy szavazzanak Orbánra, különösen figyelemreméltó. Így kellene ennek lennie mindig. Más kérdés, hogy éppen Orbán amerikai elvbarátai azok, akik demokratikus európai országokban a szélsőjobboldali jelöltek támogatására hívták föl az érintett országok választópolgárait. Csak az ökör következetes.
Orbán Viktor második kijelentésével is csak egyetérteni lehet: igenis, az összefogás és az együttműködés talaján kell állni a testvéri román néppel. Hivatalosan az RMDSZ is ezt képviseli. Hol akkor a zavar?
A zavarodottság, sőt káosz elsősorban az RMDSZ politikájában keresendő. Kelemen Hunor az RMDSZ egyértelműen orbánista vonalvezetését bíráló gondolkodóknak gyakran és fölényesen odaveti, hogy az „erdélyi magyar nemzet nem lehet ellenzékben Magyarországon és Romániában egyaránt”. A pragmatikus felfogására oly büszke politikus nyilván arra gondol, hogy a maroknyi milliós magyarságnak megmaradásához feltétlenül szüksége van legalább az egyik ország kormányának támogatására. Most függetlenül attól, hogy az RMDSZ gyakran kormánypárt Romániában, tehát szó sincs arról, hogy állandóan ellenzékben lenne, világos, hogy itt világnézeti rokonságról van szó a Fidesz és az RMDSZ vezérkara között, aminek zengő harmóniáját azonban néha sajnálatosan megzavarja az a tény, hogy a fasizmusba hajló bármilyen nacionalizmus ordítóan ellentétes a nemzetköziség eszméjével.
Az RMDSZ vezetése sokszori figyelmeztetés ellenére nem képes fölfogni, hogy a szélsőjobboldali, tehát populista-nacionalista, alkalmilag fasiszta megközelítés nem pusztán a nevében ügyesen „aranyat” jelentő AUR-párt (Románok Egyesüléséért Szövetség) politikája, hanem a Magyarországon immár tizenöt éve folyamatosan kormányon lévő Fidesz világnézetét, magatartását és erkölcstelenségét tükrözi. Ennek a felismerésnek a hiánya rendre feloldhatatlan ellentmondásokba kergeti az RMDSZ-t, amit az csak az erdélyi magyarság megtévesztésével, durva félrevezetésével képes leplezni.
Mert miért is lett volna nagy baj, ha az erdélyi magyarok George Simionra szavaznak? Az AUR szuverenista, EU-ellenes, oroszbarát, etatista, korrupt alakulat, tehát hajszálpontosan a Fidesz romániai megfelelője. Robert Fico szlovák miniszterelnök mellett Simion remek szövetségese lehetett volna a Fidesznek az Európai Unió ellen vívott ostoba szabadságharcában. Csak az a baj, hogy az AUR történetesen a populista nacionalizmus román változatát képviseli, nem pedig a magyart, amit a Fidesz képvisel, és amit az RMDSZ gond nélkül átölel? Miért rosszabb a román nacionalizmus a magyarnál? Nem minden esetben gyűlöletet keltő, kizárólagosságra törekvő, embertelen világnézetről van szó? Nem kell-e mindkettőt egyformán elutasítani?
Ha az RMDSZ vezetői lenézik a világnézeti és erkölcsi következetességet, akkor legalább a gyakorlati politikai következményeket kellene megérteniük. Mert a két ordas nacionalizmus nagyon nehezen fér össze egymással a való életben, sőt az Európai Unió belső szövetségi rendszerében is.
Nem kelt-e például zavart az, hogy az RMDSZ a román Nemzeti Liberális Párttal ül együtt a Fidesz által immár durván ostorozott Európai Néppártban, miközben a Fidesz a nyíltan szélsőjobboldali, úgynevezett Patrióták sorait gyarapítja? Nem fakad-e bénultság abból, hogy Romániában naponta kell megküzdeni a román nacionalizmus sötét erőivel, miközben ezek jelentős részét a Fidesz a nemzetközi küzdőtéren támogatja? És mi lesz akkor, ha Magyarországon egyszer véget ér a Fidesz által irányított önkényuralom, és ami felváltja, az esetleg határozottan felszámolja az Orbán-rendszer rettenetes örökségét? Hány RMDSZ-vezető lépdel majd büszkén a damaszkuszi úton? Nem lenne okosabb már ma is szépen ellépni a bénító és fojtogató Fidesz-szövetségtől?
Az RMDSZ igazi bűne egyébként a fentieken túlmenően az, hogy döntően hozzájárult az erdélyi magyar társadalom, erkölcs, lélek és közgondolkodás eltorzulásához azáltal, hogy – pénzért, presztízsért? – eltűrte, sőt támogatta a Fidesz erdélyi magyar térfoglalását, az erdélyi magyar vállalkozók jelentős részének megvesztegetését, a magyar felekezetű egyházak megszállását, a sajtó bekebelezését. Az RMDSZ bűne továbbá az, hogy az erdélyi magyar társadalom jórészt nem tudja, valójában mi történik Magyarországon. Nem tudja, nem érti vagy nem hiszi el, mert nem akarja elhinni, hogy immár tizenöt éve durván Európa-ellenes, nyíltan oroszbarát, a menekülteket és a „szokatlan” nemi irányultsággal rendelkezőket megbélyegző, a sajtó, a vallás, az oktatás és a tudomány szabadságát korlátozó, a jogállamot eltipró önkényuralmi rendszer van hatalmon, amelyik éppen most készül újabb lépést tenni a civil társadalom végleges elsorvasztása végett. (A készülő jogszabály egyébként a vonatkozó évtizedes orosz törvény szöveghűen kimásolt magyar fordítása.)
Május 10-én Orbán Viktor nem tett mást, mint a fasizmusba hanyatló, korrupt és erkölcstelen önkényuralomnak a román párthíveit igyekezett szalonképessé avatni. Tihanyi beszéde egészen őszinte volt, és a saját szempontjából hibátlanul logikus. Hol van itt bármiféle zavarkeltés?
Az RMDSZ-nek immár elemi érdeke megérteni, hogy nem elég elutasítani a román nacionalizmust, hanem mindenfajta nacionalizmust el kell vetni. Azt is, ami az erdélyi magyaroknak sok pénzt ad, de amely Magyarországon már megfojtotta a szabadságelvű demokráciát, az alkotmányos jogállamot. A nacionalizmus alapvető alkotórésze a magyarországi önkényuralomnak. A nacionalizmus nem része, hanem ellensége mindenfajta demokráciának. A magyar nacionalizmus gyökeresen ellentétes a magyar jogállami demokráciával, Magyarországon és Romániában egyaránt.
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 21. számának Publicisztika rovatában 2025. május 23-án.
