Ma délután utolsó útjára kísértük Láng Gusztávot a Szombathely melletti Táplánszentkereszten, ahol élt. A házától kőhajításnyira lévő katolikus templomban tartott szép gyászmise után az utca végében lévő kicsiny temetőbe ballagott a menet: gyermekei, rokonok, ismerősök s persze kollégák és tanítványok sora.
„Figyeltünk-e rá eléggé?” – kérdezte a gyászbeszédében Fűzfa Balázs, s valóban, sokunkban felmerülhetett, hogy kellő figyelemmel hallgattuk-e mondatait, csillogó szemei mögött, sziporkázó humorán is túl kellő mélységgel hallgattuk-e őt, alapos elemzéseiben vagy a magánbeszélgetésekben, baráti csevelyekben vagy poharazgatások közt – melyek egy-egy kiselőadással értek fel – láttuk-e, éreztük-e milyen szerencsések vagyunk?
Igaza van a búcsúztatónak: valóban, miatta is lett szövegközpontúbb, élményszerűbb s szabadabb az irodalomoktatás az előző század második felében, kolozsvári és szombathelyi tanárgenerációk igazolhatják ezt, s tudom, sokkal többen gyászolják most, mint ahányan e piciny temetőbe elkísértük.
Tanár úr, Guszti bá’ vagy csak Guszti, ahogyan időben egyre közelebbi, barátibb és bensőségesebb lett viszonyunk, kétségkívül egyik mentorom volt. Irodalmi eszméléseim tanúja és csiholója, aki Ady, Dsida, József Attila, Radnóti és Szilágyi Domokos, s mind a többi nagy felé fordított. Bennem élnek mondatai, gesztusai…
Talán mindig látni fogom immár magam előtt, ahogyan az utolsó itteni látogatásomkor a kis ház kerítése mögött áll és türelmetlenkedve vár, majd azt mondja: „főztem neked valami finomat!” Igen, gondoskodott rólunk jóval az egyetemi stúdiumok után is, a szellemi táplálékon túl is sok mindennel: jó szóval, útmutatással, humorral, esendőségben is saját hitelességének megcsillantásával.
Élete utolsó éveiben is aktív volt. Közös utak, konferenciák, könyvbemutatók és tanulmánykötetek tolultak fel most emlékeimben, egészen az utóbbi évekig: szellemileg friss maradt ugyanis mindvégig, s én hálás vagyok, hogy bizalmába, barátságába fogadott, azon túl is, hogy tanítványának mondhatom magam.
Egykori mestereim mind elmentek már…
Cs. Gyimesi Éva, Szegedy-Maszák Mihály, Lakatos András után most, utolsóként Guszti is eltávozott. Nem végleg, csak e korlátolt létből más dimenziókba lépve, tudom, ahová az irodalom és persze az ő ihletett órái, elemzései is segítettek „kilátni”.
Isten nyugtasson Tanár úr!
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. május 17-én.
