A Szent József Gyermekotthonba hívta Böjte Csaba a sajtót, hogy a nyilvánosság és volt neveltek, jelenlegi nevelők előtt számonkérje a szovátai otthon volt lakóján a sajtónak elmondottakat. Az elszámoltatás, megfélemlítés ellen több mint 4300 értelmiségi tiltakozott, mert Böjte azt a Máthé-Bogár Mónikát akarta pellengérre állítani, aki arccal és névvel vállalta, hogy beszámol mindarról, ami vele a szovátai otthonban történt: az otthonvezető által elkövetett többszöri szexuális erőszakról, az ügy eltussolásáról, Böjte hitetlenkedéséről. A sajtó megírta, de a ferences szerzetes azóta is hangoztatja, nem hisz az erőszak túlélőjének, és ezt bebizonyítandó megrendezte a „tetemrehívást”.
A szovátai gyermekotthonban megtörtént abúzus feltárása óta Böjte tagad: nemcsak az eset megtörténtét vonta kétségbe, azt is folyamatosan tagadta, hogy ő maga bármiben is hibázott volna, és mulasztást követett volna el. Helyette saját magát és az alapítványt látja áldozatként, és saját imidzsének védelmére fekteti a hangsúlyt, amihez gyermekotthonai jelenlegi lakóit és neveltjeinek, nevelőinek véleményét is előszeretettel felhasználja.
Néhány nappal ezelőtt állt elő Facebook-oldalán azzal az ötlettel, hogy Máthé-Bogár Mónikát meghívja Szovátára egy találkozóra. Többezren tiltakoztak ez ellen, petícióban kérték, mondjon le szándékáról. Az eseményen végül az áldozat nem jelent meg, mert tudta mire számíthat, így Böjte Csaba, a Szent Ferenc Alapítvány vezetője és támogatói, kik szép számban eljöttek, az odautazó újságírókkal feszültek egymásnak. Böjte az összejövetelen többször hangsúlyozta, a sajtó felelőssége, hogy a gyermekotthonokban történt sorozatos szexuális bántalmazások miatt apadnak az alapítványhoz érkező magánadományok, és azt mondta, ha ez így megy tovább, nem tudnak több gyereket befogadni, de az is megtörténhet, hogy gyermekeik állami gondozásba kerülnek. Böjte üzenetét azzal alapozta meg, hogy megkérdőjelezte azokat a tényfeltáró cikkeket, amelyeket a Mérce és az Átlátszó Erdély publikált. A szerzetes érzelmileg is szeretett volna hatni a sajtó és a nyilvánosság képviselőire azzal, hogy a találkozóra karon ülő gyermekeikkel együtt terelte be a volt neveltjeit, akiket bemutatott az újságíróknak.
Böjte otthonaiban rendszeresen szembesítik egymással az áldozatot és az agresszort
Ennek lehettünk volna szemtanúi Szovátán is, ahová Böjte – a további lehetséges áldozatok elriasztására és az áldozatok újbóli traumatizálására is alkalmas – szembesítésre hívta el Máthé-Bogár Mónikát, a szovátai gyermekotthon volt lakóját, hogy volt szobatársaival és nevelőivel szembe állítva bizonygassa a maga igazát, illetve azoknak, akik nem hisznek neki, alkalmuk legyen ezt előtte elmondani.
A szerdai találkozóra az áldozatnak nem küldtek külön meghívót Böjte Csabáék, nem keresték meg telefonon sem, anélkül is számos felületen lehetősége volt a szembesítő rendezvényről hallani – tudtuk meg magától az áldozattól. Máthé-Bogár Mónikának ugyan lett volna lehetősége elmenni az eseményre, de a Transtelexnek azt mondta, akkor sem ment volna el a találkozóra, ha meghívták volna rá, mert pontosan tudta, mire számíthat Böjtéék részéről. Azt mondta, amikor a gyermekotthonban lakott, a szembesítés általános módszer volt, így most is arra számított, hogy Böjte eleve azokat az embereket hívja el az eseményre, akik bármi áron, akár hazugság árán is „megvédenék a szerzetest”. Mónika pedig nem akarta kitenni magát az atya és követői támadásainak, akik egyébként nem feltétlenül tudhattak arról, hogy vele mi történt.
A kormányközeli média és az áldozatok iránti empátia teljes hiánya
A szovátai gyermekotthon eseményére utazva sok mindenre számítottunk, de arra nem, ami ott fogadott. Szent József Gyermekotthon kapuján belépve a magyar kormányközeli média, a Pesti Srácok fogadott bennünket, akik az elmúlt napokban Böjtével együtt járták a gyermekotthonokat, forgattak, hogy helyzetképet adjanak a magyarországi nézőknek, mi folyik az ő szempontjukból Böjte otthonaiban.
Ahogy viszont az Átlátszó Erdély oknyomozó újságírója is hangsúlyozta, nem lehet összehasonlítani, párhuzamot vonni a jelenlegi helyzet és a több évvel ezelőtt kialakult légkör között. Már csak azért sem, mert a szovátai otthon egykori vezetője évekkel ezelőtt távozott az intézményből. Számtalan pozitív történet felsorakoztatása pedig nem teszi meg nem történtté Mónika esetét.
A Pesti Srácoknak azonban az általuk megfogalmazottakkal ellentétben más céljuk is volt, méghozzá az, hogy megmagyarázzák nézőiknek, minden negatívum, amit Böjte Csabáról hallanak, csalás és ámítás, „libernyák összeesküvés”. Legalábbis erről tanúskodik az a tendenciózus és elfogult cikk, amelyben a Pesti Srácok úgy értelmezi a helyzetet, hogy a balliberális erdélyi média támadó kampányáról van szó, amellyel Böjte Csaba 30 éves eredményeit akarják lerombolni.
A cikk kényelmesen megfeledkezik arról, hogy senki sem vitatta az otthonok létjogosultságát és Böjte eredményeit, ahogyan azt a Pesti Srácok jelenlétében is többen hangsúlyoztuk. Ennél a különös félreértésnél azonban nagyobb gond, hogy a Pesti Srácok cikkét az áldozatok iránti empátia teljes hiánya jellemzi.
Ha fájna a gyermekek foga, akkor sem az újságírókhoz mennének, baj esetén miért tennék…
Mielőtt Böjte és az általa meghívott volt szovátai lakók és nevelők beszámolójára sor került volna, az említettekkel, illetve Böjte Csabával és újságírókkal a gyermekotthon imateremébe vonultunk, hogy a ferences szerzetes miséjén részt vegyünk. Közben a Pesti Srácok újságírója arról érdeklődött már-már aggódva értük, hogy az általa nem normálisnak tekintett média képviselői jönnek-e az imára. Jöttek. És az otthon 35 lakója is bevonult a terembe.
Az eseményre való tekintettel, Böjte arra intette a gyermekeket, hogy figyeljenek oda jól, baj esetén hová és kihez fordulnak. Arra biztatta a szovátai otthon gyerekeit, hogy a nevelőhöz, gyermekvédelmi szervekhez és nagyobb baj esetén a hatóságokhoz forduljanak, de az újságírókhoz ne, mert ha a foguk fáj, akkor is a fogorvoshoz fordulnak, nem egy hozzá nem értő emberhez.
„Például a kászonimpéri házunkban történt valami olyasmi, ami nem szabadott volna történjen. Gyanú volt, de nem látott senki semmit, ezért amikor a gyanú megfogalmazódott, akkor szépen elmentünk a gyámhatósághoz, mert ők a mi feletteseink, és ők szépen jelentették az ügyészségen. Egyszerre 40 rendőr és nyomozó jött ki a házhoz. Minden felnőttet és minden gyereket külön-külön kikérdeztek. Felvették a jegyzőkönyvet, ez az ő dolguk. Én nem szabad például ilyeneket csináljak, ez nem az én dolgom. És, ugye, végül tanúkat hívtak. Folyt ez a nyomozás, és hát mindenki tudja, hogy mi lett a végeredménye, azt, aki vétkes volt, elítélték. Én mindenki előtt 10-est adok a román igazságszolgáltatásnak” – tette hozzá Böjte.
Egy daganatos férfi történetén keresztül a 10-es osztályozást azzal indokolta, hogy a hatóságok precízek voltak, csak a daganatos részt távolították el, nem álltak neki lefűrészelni a beteg lábát. Később kiderült, ezt arra értette, hogy a sajtó – szerinte – a beteg lábát fűrészeli le azzal, hogy nyilvánosságnak beszámolt a szovátai otthonban történtekről, ami miatt a magánadományaik megcsappantak. Böjte azt mondta az újságíróknak, hallgassanak lelkiismeretükre, amikor cikket írnak, mert a tét az elmúlt évtizedek alatt felépített munkája, azaz ha nem jön elég támogatás, akkor nem tudnak több gyereket befogadni, a meglévő gyerekeket pedig az állami intézmények veszik át.
Böjte arra is büszke, hogy csak egy neveltje tálalt ki és volt hálátlan
A misébe Böjte több történetet is beleszőtt a bibliából és a való életből, majd kitért arra is, hogy ő egyébként mire büszke:
- Mintegy 6000 gyereket fogadott be az évek során, ebből csak ketten adták be a gyerekeiket az otthonba, amíg állításuk szerint külföldön dolgoznak.
- Se a szovátai, se más gyermekotthon környékén nem koldulnak a gyerekek. Úgy látja, volt neveltjei a maguk módján, de megtalálták helyüket az életben, mind adófizető állampolgárok lettek, és beilleszkedtek a társadalomba.
- „Arra is nagyon büszke vagyok, hogy sok ezer gyerekből, bár a kedves újságírók többet név szerint is megkerestek, eddig legalábbis tudtommal, egyetlen egy lány volt, aki vádaskodott velem szemben. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy nem. Ez nem az én dolgom, nem is a ti dolgotok, az ügyészség majd tiszta vizet önt a pohárba. A többiek – legalábbis ami hozzám eljutott -, mindannyian hálásak és köszönik azt, hogy felnőhettek. Igazából a szovátai ház és többi ház is, a mi várunk. A mi otthonunk” – szúrt oda Máthé-Bogár Mónikának a szerzetes. Azt a narratívát is tovább erősítve a gyermekekben, hogy „vagyunk mi”, a vár tagjai, akiket támadnak, és „vannak ők”, akik az otthonon kívül vannak, és rosszat akarnak nekik.
Pozitív történetekkel bizonyítani, hogy a negatív történet hamis
Ezután ismerhettük meg – még a mise keretei között – Fechete Bálint Adél történetét, aki tizennégyévesen fiú testvéreivel került be a szovátai otthonba, miután édesanyjuk halála után apjuk nem tudta vállalni a gyermekek nevelését. Fechete Bálint Adél úgy írta le ezt az időszakot, hogy óriási megpróbáltatás volt számukra, hogy nem egy olyan családi légkörben nőttek fel, ahol apa és anya van, viszont ott voltak egymásnak, és olyan nevelőik voltak, akik mai napig mellettük állnak. Böjte azonban a pozitív kicsengésű történetét árnyalta azzal, hogy egykori neveltje, jelenlegi alkalmazottja lázadt a nevelőkkel szemben, és többször megszökött, egy ilyen megszökése után állapotosan tért vissza az otthonba, ahol végül nevelő lett, hogy gyermekét és testvéreit nevelhesse. Fechete Bálint Adél ezután elárulta azt is, hogy a román érettségivel is meggyűlt a baja, azonban többszöri próbálkozás után sikerült letennie azt is.
Ezután lezárták a misét, a gyerekek többségét Csaba testvér elküldte, az újságírók, nevelők és egykori neveltek pedig az imaterem mögötti szobába vonultak át, ahol bár a székeket körbe rakták, Böjte és támogatói az egyik, az újságírók a másik oldalon helyezkedtek el, mint a vitában is tették, ami ezután alakult ki.
Böjte jobbjára a szovátai otthon volt neveltjei ültek, egyesek karjukon, ölükben a gyerekeiket tartották. Böjte elsőként a gyerekes édesanyákat kérte meg, hogy meséljenek az újságíróknak arról, hogy érezték magukat a Szent József Gyermekotthonban, verték-e őket, utalva ezzel az Átlátszó Erdélyben megjelent cikkre, amiben nem csak szexuális, de fizikai erőszakról is beszámoltak. Csaba testvér felkérésére többen is elmondták történetüket, megismerhettük az anyák életútját, közülük egyikük 9. osztályosan esett teherbe, ezért abbahagyta tanulmányait, de nem bánja és reménykedik a folytatásban. Bántalmazásról nem tudtak. Teológus és marosvásárhelyi kommunikációs hallgató történetét is megismerhettük, utóbbinál Böjte azt is megkérdezte, van-e valami olyan, amit mostanáig nem mert leírni, elmondani, amire nemleges választ kapott. A jelenlevők a Szovátáról kikerültek közül kábítószeresről, alkoholistáról sem tudtak, mert az alapítvány utána is gondjukat viseli a volt lakóinak: tanfolyamokat ajánlanak és olyan programot, ami akár lakással is kecsegtet.
A gyermekotthonosokból lett nevelők is pozitív és hálás megnyilvánulásokkal próbáltak megfelelni a helyzet adta elvárásoknak, és egyértelmű volt igyekezetük, hogy Böjtét és az otthont jó színben tüntessék fel a nyilvánosság képviselői előtt. Mindenki megköszönte Böjtének, hogy a gyermekotthonos hálózatot létrehozta, és befogadta őket még gyermekként/kamaszként. A szerzetes hangsúlyozta is, ha őt támadják, akkor az otthonokat és gyermekeket is bántják.
Az Átlátszó Erdély kettest kapott Böjtétől a párbeszéd nevében
Érdeklődésünkre Böjte homályosan fogalmazva arra utalt, hogy az eseményt – eredeti szembesítő céljával ellentétben – nem azért szervezték meg, hogy a Máthé-Bogár Mónika által felvetett abúzust megítéljék, mert az szerinte se az újságíróknak, se neki nem dolga. Ellenben, mint mondta, a sajtóban rengeteg vád megfogalmazódott: verik, éheztetik a gyerekeket, és ő szeretné, ha az ellenkezőjéről is meggyőződünk.
Majd az Átlátszó Erdély újságírójához fordulva odaszúrta: „úgy írtál cikket rólunk, hogy nem beszéltél a Mónika szobatársaival” – amit az újságíró cáfolt. Böjte itt az újságírók érzékenységére próbált hatni, és arról beszélt, hogy mielőtt bármit is leírnának, fontos tudniuk, hogy a román állam a tavalyi évi költségvetés 32 százalékát állta. A többit ők teremtették elő főként magánadományokból.
„Amikor arról írtatok, hogy Kászonban mi történt, egy szavam se volt. Bármi egyebet, amit írtok, hát ez elfűrészeli ezeket a bizalmi szálakat, az emberek nem adományoznak, és nem én fogok éhen halni. De ezeket a gyerekeket előbb-utóbb vissza kell küldenünk oda, ahonnan jöttek. Vagy az állami intézeteknek át tudjuk adni. Tehát ezért nagy a ti felelősségetek, hogy mit írtok. A lelkiismeretekre figyelve, de ha láttok bármilyen hibát, én ezt mondtam a gyerekeknek is, akkor el kell menni, fel kell jelenteni. Törvényszékre kell adni. Én úgy láttam, Kedves Szabolccsal nagyon komolyan foglalkozott a hatóság. Engem is kihallgattak, mindenkit. Komolyan vettek mindent, és én úgy érzem, hogy tényleg azt, ami beteg volt, eltávolították. De a háznak a becsületét, a többi kollégának, aki jó szándékkal dolgozik, nem ártottak. Azt nem sározták be, nem mocskolták be, úgyhogy én tízest adok a román igazságszolgáltatásnak, az Átlátszó Erdélynek egy nagy kettőst” – jelentette ki Böjte.
Ehhez kapcsolódva Fechete Bálint Adél megjegyezte, lehet piszkálódni, de senki nem tökéletes, és ha Böjte féle gyermekotthonok a 90-es években nem fogadják be a gyerekeket, amikor még a román gyermekvédelem gyerekcipőben járt (pl. szociális munkások bérezése kapcsán), akkor szerinte nem itt tartanánk. „Nagyon-nagyon csúnya dolog bemocskolni egy szervezetnek a nevét” – jelentette ki a nevelő.
Amire Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztő-helyettese vette védelmébe a szóban forgó újságírót, ugyanis szerinte nem szerencsés ujjal mutogatni, meg jegyeket adni az újságíróknak. Úgy vélte, ha a Böjte-féle alapítvány a párbeszéd és a transzparencia híve lett volna évekkel ezelőtt, akkor a Kedves Szabolcs-ügy sem úgy zárult volna ahogy, mert akkor időben eltávolították volna az intézményből. Böjte szavaira visszautalva Szász ezután úgy fogalmazott, hogy amennyiben a daganatos részeket kivágták volna, akkor nem egy visszaélési sorozatról beszélnénk, ami tíz évig tartott.
Bár Szász a párbeszéd folytatása érdekében szólalt fel, Böjte erre nem reagált, helyette inkább az egyik nevelőt, Kalapács Dalmát kérte meg, hogy az ellenőrzések menetéről tartson fejtágítót, majd a nevelők alkalmazási feltételeibe is beavattak, és az önkénteseikről is szót ejtettek, és Böjte rámutatott, saját pszichológusaik mellett az iskolai pszichológusokra is támaszkodnak.
A vita azonban akkor vált igazán forróvá, amikor az Átlátszó Erdély újságírója megkérdezte, hogy azon kívül, hogy Böjte mindenki számára bemutatja az anekdotikus érvelés gyengeségét és azt a manipulációs technikát, hogy néhány pozitív példa érvénytelenítene egy abúzust, mi a célja Böjtének ezzel a találkozóval. Erre Böjte láthatóan igencsak meglepődött, és csak visszakérdezni tudott, hogy az újságíró manipulálva érzi-e magát, de mielőtt bárki is válaszolhatott volna rá, Fechete Bálint Adél fakadt ki, aki kikérte magának a manipuláció szó használatát is…
A témához még többen hozzászóltak, majd a Pesti Srácok újságírója szólalt fel. Arról mesélt, ők napok óta járják Böjte otthonait, hogy megnézzék hogyan élnek ott a gyerekek, milyen struktúrában és hogyan működik a rendszer, és akármelyik otthonba mentek, állításuk szerint ha meghallották, hogy újságírók, akkor a gyerekeket és nevelőket félelem és elutasítás fogta el, mert azt gondolják: „hogyha újságíró bántani akar, le akar járatni, és valami olyan dolgot akar belőlem kiszedni, amivel a társaimat tudom bántani. És ezt mondják nekünk napok óta a gyerekek is, meg a nevelők is. És szerintem ez az, ami brutálisan káros.” Majd azt fejtegette, ha az online petícióban foglaltak alapján Böjtéék nem a gyerekekkel reklámoznák magukat, akkor mégis hogyan tegyék.
Ezt követően Böjte a sajtónak „egy másik hibájáról” kezdett el beszélni, mert szerinte Kászonimpér egy kicsi falu, így amikor a sajtó Kedves Szabolcs kapcsán a település nevét leírta, az otthonról pedig képet is közölt, akkor szerinte az érintettek életét nehezítették meg, ő már azon is gondolkodott, hogy el kellene vinnie őket onnan.
„Hogy ezt így leírtátok, akkor én azt gondolom, hogy ezt a gyereket egy életre megpecsételtétek” – jegyezte meg Böjte. Az Átlátszó Erdély újságírója viszont felhívta a figyelmét arra, hogy aki az áldozatok életét megpecsételte, nem a sajtó volt, hanem az elkövető, amire pedig a sajtó elkezdett írni a történtekről, a faluban régen tudták, hogy mi történik. Böjte és a nevelők feladata lett volna, hogy tájékoztassák és felkészítsék a különböző szereplőket, miután évekkel (2016 óta) a bírósági eljárás lezajlása előtt tudták, hogy mi történt. Így megelőzhető lett volna az iskolai bullying is.
Böjte úgy reagált, hogy sok mindenre az ítélet kihirdetése után jött rá. „A hatóság kivonult, vizsgálódott, nem tudom, miféle. Most ne haragudjál, meg utólag tényleg sokkal okosabb vagyok, az elején álmomban nem gondoltam, hogy ilyen súlyos dolgok történtek” – jelentette ki Böjte. Mivel azonban továbbra is a kászoni otthon képpel való megmutatásán lovagolt, az Átlátszó Erdély újságírója felhozta azt is, hogy miközben forrásvédelemről beszél, ő volt az első, aki a szovátai otthon volt vezetőjének a nevét leírta.
A vita érdemi része (ha lehet egyáltalán annak nevezni) ezzel lezárult, majd röviddel azután, hogy az esemény egyik résztvevője Kedves Szabolcs ártatlansága mellett érvelt, mondván a gyerekektől úgy hallotta, hogy valójában a nevelő nem tett semmi rosszat és ártatlan, Böjte kénytelen volt kijelenteni, hogy az illető nem az intézmény nevében beszél, és ő sem ért egyet vele, ezután nem sokkal felpattant és rövid imával lezárta az eseményt, amely párbeszéd helyett a sajtó elleni vádaskodásba torkollott.
