Egy Böjte Csabától származó idézettel köszöntötte az új tanévben a versenyeket szervező pedagógusokat az oktatási minisztérium kisebbségi osztálya abban a levelében, melyben ismertetik az idei felhívásokat. Az atya intelmeinek használata azonban többeknek nem tetszett, akik el is juttatták szerkesztőségünknek a kapott e-mailt.
Az egyik címzett azt kifogásolta, hogy egyáltalán, miért kezdenek egy operatív feladatokat ismertető levelet egy dagályos idézettel. És hogy miért egy papot idéznek. „Mi sem szólunk bele abba, hogy Böjte Csaba mit és hogy prédikál a szószékről, ő se adjon nekünk útmutatót. Egyáltalán, minek kell mindenhová egy-egy idézet? Legközelebb mit kapunk, Coelhót, Tibi atyát vagy búsuló juhászt?” – dohogott a pedagógus.
„Ez egy tehetséggondozó program. Mit tett le Böjte Csaba az asztalra a tehetséggondozásban? Nem túl sokat, úgy hiszem. Még ha egy elismert szakembertől, egy pedagógustól vagy pszichológustól idéztek volna, azt elfogadnám, de Böjte Csabától?” – tette fel a kérdést az egyik tanár, aki kifejtette: nem ismeri személyesen a ferences szerzetest, de a nyilatkozatai alapján nem azt szűrte le magának, hogy egy felkészült és érzékeny pedagógus lenne. „Különben nem történhetett volna meg az a borzalom, hogy 10 éven át bántalmazzon valaki nagyon súlyosan gyerekeket lényegében az orra előtt. Akkor hol volt a pedagógiai érzéke, amiről papol ebben az idézetben?” – háborgott.
Egyik beszélgetőtársunk szerint ha egy intézmény logót használ, az azt jelenti, hogy azonosul mind a szöveg tartalmával, mint pedig a szerző személyével. A szöveggel, magyarázta, alapvetően nincsen gond, a szerző személye viszont erősen problémássá vált a botrányok óta. „Kíváncsi lennék, hogy ezt az idézetet még a bántalmazások napvilágra kerülése előtt írta vagy azután. Ha utóbbi változat lenne igaz, az nagyon súlyos lenne” – tett hozzá.
A kifogásolt idézetben egyébként Böjte Csaba a tehetség felfedezésének folyamatáról és a pedagógus értő figyelméről elmélkedik:
„Csodálatos pedagógiai türelemmel szemlélni a gyerekek testi, szellemi, lelki növekedését, kibontakozását, egy jó iskolában igazából minden nap egy új születés! Ekkor még sem a gyermek, sem a pedagógus nem tudja, hogy a nagy Isten milyen ajándékokat rejtett el a tanuló szívébe, értelmébe! Ennek felfedezése a legcsodálatosabb, egy pedagógiai kaland, igazából ezért érdemes tanárnak, nevelőnek menni! A diák, de a tanár is aranyásó, minden egyes találkozás alámerülés a tárnába, mely valahol magában rejti a kincset, melyért érdemes volt megszületni, világra jönnie a gyermeknek és neked is, hisz általad születik a növendéked tehetségéből mindaz mi mozgásban tartja, szebbé teszi a világot…..
A jó pedagógus észreveszi, ha a gyermek kószáló figyelme sokkal többet időzik a fizika, a természet titkai között, mint máshol, vagy talán dalolni, énekelni szeret és ehhez csodálatos hangot is kapott ajándékba. Tovább kell menni az iskola zegzugos útjain, és csendesen feltérképezni, mi van a növendékben? Lám játszva tanulja a nyelveket vagy talán inkább a számok világában kószál játszi könnyedséggel? Lehet, hogy hatalmas empátiával hajlik le a bomló virágokhoz, a tipegő kis állatokhoz vagy éppen a beteg társaihoz? Kis felvillanásai a mélyben rejlő kincseknek elég ahhoz, hogy céltudatos munkába kezdjetek. Te vagy az edző, s ha jól dolgoztok, növendékedből mindkettőtök dicsőségére bajnok lesz! A bajnoka mellett a tanár is ott áll a dobogón!”
Az idézetről megkérdeztük az államtitkárság felelőseit is. Az iránt érdeklődtünk, hogy miért gondolták úgy, hogy a legaktívabb pedagógusok elé egy olyan embert állítsanak példaként, aki tíz éven át nem vette észre, hogy az egyik, általa vezetett gyermekotthonban a nevelő súlyosan bántalmazza fizikailag és szexuálisan is a rá bízott kiskorúakat.
Rákosi Réka Renáta tanácsos Nagy Apollónia tanfelügyelőhöz irányított, aki kijelentette: nem volt tudomása a Böjte-otthonokban történt borzalmakról, és a kolléganője sem kifogásolta az idézetet. Állította, megtetszett nekik a szöveg, ennyi az egész, „tanévkedző gondolatként küldtük, semmi szándékunk, semmi célunk nem volt vele”, mondta. Végül hozzátette, ezentúl jobban figyelnek majd, illetve hogy ha valakit megbántottak, akár hajlandók bocsánatot is kérni.
Kallós Zoltán államtitkárt is megkerestük telefonon, miután nyolc napig nem válaszolt a levelünkre. A hívás után nem sokkal viszontírt. Arra a kérdésre, hogy helyénvalónak tartja-e Böjte Csaba személyét példaként állítani a legaktívabb pedagógusok elé, hiszen ha nem tudott a bántalmazásokról, az azt jelenti, hogy egy olyan rendszert épített ki, ahol a kiszolgáltatottaknak nincs módjuk jelezni, nincs lehetőségük segítséget kérni, ha tudott, az pedig még súlyosabb kérdéseket vet fel mind a szakmai kompetenciáival, mind az emberi viszonyulásával kapcsolatban, Kallós érvelés helyett lakonikusan annyit válaszolt, hogy „Helyénvalónak tartom.”.
Azt is megkérdeztük, elvárhatónak tartja-e az oktatásszervezéssel megbízott szakemberektől, hogy tájékozódjanak, mielőtt valakitől egy idézetet átvesznek és továbbküldenek. Itt sem szaporította a szót az államtitkár, annyit írt vissza, hogy „Elvárható”.
