Tagadhatatlan rossz érzést okoz számomra, ahogy a féjszbuk népe elveri a port Orbánon, amiért a szokott temérdek félnyers pörc mellé betolt egy méretes homárt is Ostiában. Langy napsütés, a számára oly áhított tenger látványa – ki ne cserélne vele? Szóval csekélyke rosszat látok ebben, bár tény, még én sem engedhettem meg ilyes ristorantékban, hogy kiverekedjem magam az orata-calamari-branzino Bermuda-háromszögből. Akkor sem fájlalom, hogy ez a dolgos ember most, hogy megemelték a fizuját, egy kicsit szabadabbá engedi a nadrágszíjjat.
Sokkal jobban fáj az ezermilliárd, amit strómanhadával ellopott, a hatvanpusztai kis magyar putyinbirtok, a holnapi felcsúti roncstelepülés forszírozott tönkretétele, hisz a Don halála után kiégett táj lesz kóborkutyacsaholással, varjúkárogással. Az ottaniak még születésük helyét is átírják személyijükben a szomszédos Bodmérre vagy Bicskére, annyira szégyellik majd.
Belátom, egy darab konkrét homárt könnyebb utálni, mint ezermilliárd sosem látott imaginárius forintot, de azért törekedjünk csak az arányosságra. Viktor egyen végre valami egészségeset is, ne sajnáljuk tőle, csak a lopott pénzt adja vissza a népnek, amelyet kifosztott.
Forrás: Újnépszabadság
