Vasárnap délután Janovicséknál folyik a hagyományos ötbanis römiparti. Diri bácsi élvezi a játékot, hiszen nyerésben van, legalább három lej erejéig. Közben belép Betegh Kató, a színház volt intendánsának özvegye, és elújságolja, hogy V. Daninál, az ismert kolozsvári aranyifjúnál, aki közismert — enyhén szólva — túl takarékos mivoltáról, ma délután nagy zsúr lesz. Erre a baráti kör színe-java hivatalos. A menü kizárólag disznófősajtból áll, melyet Dani Medvessytől, a remek mészárostól szerzett be. Olcsó is, jó is.
Diri bácsi elmélázik a kövekfölött, és megdörzsölt állát. Itt valamit tenni kéne. Felszólít, hívjam fel V. Danit Medvessy mester nevében, és közöljem vele, hogy sajnos, a disznófősajttal olyasmi történt, amilyen még soha nem esett meg vele. Valami módon romlott hús került bele a masszába, ezért mindenkit leértesít, nehogy elfogyassza az árut. A pénzt természetesen holnap, hétfőn hiánytalanul visszaadja a vásárlóknak.
Dani kétségbeesve vette tudomásul a hírt, rémüldözött, szinte könyörgött, tegyünk valamit, hiszen fél óra múlva jönnek a vendégek, és lehetetlen helyzetbe kerül, mert a disznófősajton kívül legénylakásában csupán kenyér, mustár és hagyma található.
Én azonban Medvessy mester nevében szabadkoztam, és elmondtam, mennyire lehetetlen teljesíteni, amit kíván, hiszen semmi nyersanyagom nincs odahaza. Persze, milliószor kértem a bocsánatot, melyet azonban minden bűnbánatom ellenére sem sikerült elnyernem.
Végül Dani már majdnem zokogva könyörgött, hogy legalább tanácsot adjak, hogy kerülhet ki a csávából. Erre én sem tudtam választ adni, ezért Diri bácsihoz fordultam (aki mellettem állva élvezte a helyzetet) útbaigazításért. – Mondd meg neki, szaladjon el a New Yorkba, és ott vásároljon azt, amit kap, hiszen vasárnap délután máshonnan úgysem szerezhet be semmit.
Ezt szó szerint közöltem is szegény Danival, aki mély sóhajjal köszönte meg a javaslatot. Persze, Diri bácsi sürgősen elküldött engem is a New Yorkba, hogy mint véletlen szemtanú figyeljem meg, mit és hogy vásárol Dani drága vendéglői áron, és persze, azonnal fussak vissza, és pihegve szóljak, mint a hírnök.
Nem sokáig kellett várnom New Yorkban, futott be és kért Dani lélekszakadva valami olcsóbb, kiadós ételneműt. Azonban balszerencséjére csupa drága ételnemű: Roberta szardínia, téliszalámi, prágai sonka volt kapható. Szegény Dani, kénytelen-kelletlen megvásárolta a szükséges mennyiséget (tekintélyes összegre rúgott), és a csomaggal a táskájában hazament.
Az uzsonna után egy hétig beszélték a városban, hogy V. Dani milyen gavallér, vendégszerető házigazda.
Megjelent A Hét V. évfolyama 14. számában 1974. április 5-én.