A város mint települési forma aránylag későn, a fémkor kezdetén alakult ki. A régészeti kutatások Kis-Ázsiában és az ún. termékeny félhold övezetében tárták fel az első városi településeket (például Jerikót). Európában a krétaiak, a görögök, az etruszkok, majd a rómaiak a legrégibb városalapítók.
Hazánk területén is a görögök alapították az első városokat, a dobrudzsai tengerpart övezetében (Isztria, Kallatisz, Tomisz). A dákoknak voltak ugyan városjellegű településeik, az igazi városokat azonban az egykori Dáciában a rómaiak alapították. Így létesült hazai viszonylatban a második római város, Napoca; az első a római tartomány fővárosa, a hátszegi Ulpia Traiana – Sarmizegetusa volt.
A város római felfogás szerint a politikai, a gazdasági, a társadalmi, a művelődési és a vallási élet alapsejtje volt. Ezért tartották már az ókori írók a római birodalmat az önkormányzatú városok nagyszerű mozaikjának és az egész művelt világot – az oikumené-t – egyetlen városállamnak.
Római viszonylatban időszámításunk első két százada a városiasodás korának tekinthető: a meghódított területek lakossága alkalmazkodik a római élet- és jogi formákhoz és fokozatosan elrómaiasodik.
Napoca felfedezése
A római birodalom fennállásának utolsó szakaszában a városok hanyatlottak, majd az idők viharai romba döntötték őket és csak évszázadok múlva keletkeztek helyükön vagy közelükben új települések, gazdasági és társadalmi szempontból egészen más jellegű városok.
A reneszánsz figyelme azonban ismét az antikvitás felé fordul és nemcsak annak szellemi örökségét újították fel, hanem a romokból türelmesen és aprólékos munkával életre keltették az elfeledett múltat, rekonstruálták az eltemetett városok történetét. Így tárult föl Napoca története is.
Először a neves erdélyi történetíró, Szamosközy István állapította meg, hogy a Kolozsvár helyén fekvő római város neve Napoca volt, és ez azonos a Ptolemaiosz Geográfiájában említett Napukával. Feltevésének igazolására három, a város nevét feltüntető feliratos követ közölt, amelyek közül az egyiket a „nagy templom” közelében egy ház tornácán, a másik kettőt a várfalba beágyazva látta. A város neve mindhármon Colonia Napoca formában fordul elő.
Mit is jelentett ez a név? A római birodalomban a sok helyi változat, rang és jogi helyzet ellenére, a városok két nagyobb csoportját különböztethetjük meg: a nem római városokat (civitates) és a római városokat, vagyis a municipiumokat és a coloniákat. A császárság korában az utóbbiak között lényeges különbség már nem volt, bár a colonia rang értékesebb, a város jelentőségét jobban hangsúlyozó cím. Napoca Marcus Aurelius vagy Commodus császár uralkodása idején, az i.sz. II. század második felében már elnyerte ezt a rangot, ami egyben a város gyors gazdasági és társadalmi fejlődését is tükrözi.
Szamosközy felfedezése csakhamar feledésbe merült, és a XVIII. század egyik történésze, Huszty András Napocát Pókafalván keresi, mert úgy vélte, hogy az idő lekoptatta róla a ragnak értelmezett „na” szótagot. A múlt század hatvanas éveiben két szász kutató, M. F. Ackner és Friedrich Müller Kolozsvár helyére Potaissát – Tordát –, Torda helyére pedig Salinae-t helyezte. Kezdetben a nagy tudású erdélyi régész, Torma Károly is hajlott erre a véleményre, később azonban ő volt az, aki a feliratok alapján véglegesen megállapította, hogy Napoca Kolozsvár római kori elődje.
A város helyének megállapítása után újabb vita indult, mely nevének eredetét igyekezett tisztázni. W. Tomaschek trák eredetűnek, olyan trák helynévnek tartja, amely a görög naposz (völgy, erdős völgyzug) szóval rokon. Egyesek kelta, mások germán eredetet ismernek fel benne. V. Pârvan, a nagy román régész a szkíta eredetet sem tartja kizártnak, de elsősorban trák névnek tekinti. A jelenkori hazai kutatás általánosan elfogadta Pârvannak ezt az utóbbi nézetét.
Napoca mint municípium
A római hódítás előtt a város helyén vagy annak közelében ilyen nevű dák nemzetségi vagy törzsi központ lehetett.
A háború befejezése után, 107-ben állított ajtoni mérföldkő is erre utal. Ez az első helyi írott forrás, amelyen a Napoca név előfordul. A provinciává szervezett Dácia északi felében csakhamar Napoca lett a legfontosabb központ, és feltételezhető, hogy a civitas rangot is megkapta. A hódítás után a II. évtizedben Hadrianus császár municípiumi rangra emelte, vagyis római városnak ismerte el.
Ez a cím összesen hét feliraton fordul elő; közülük öt Kolozsváron vagy környékén, egy Gyulafehérváron és egy az afrikai Lambesis városban került felszínre; három feliraton a város mellett a császár neve jelzőként szerepel, egyik csupán Municipium Aelium Hadrianum-nak nevezi, vagyis nem férhet kétség hozzá, hogy a municípiumi rangot Hadrianus adományozta, de hogy pontosan melyik évben, azt már nehezebb megállapítani. Max Fluss az ókortudományok nagy lexikonában közölt tanulmányában 124-et tekinti a municípiumi rang elnyerése évének, mivel a császár utoljára ebben az évben látogatta meg Dáciát, és feltehető, hogy ekkor szervezte át az új provinciát és létesített a főváros mellett egy második római várost. Így lett azután a 124. év a hazai történelemben is elfogadott, konvencionális dátum, és ennek alapján ünnepeljük ebben az évben Napoca municípiummá válásának
1850. évfordulóját. A legújabban felszínre került történeti források mégis arra utalnak, hogy Napoca ekkor már municípium volt.
De mit is jelentett a municípiumi rang?
Az erre vonatkozó sok téves felfogást és elképzelést a felszínre került régészeti leletek, feliratok és különösen az ún. város-alkotmányok szertefoszlottak. Kiderült, hogy a birodalom nyugati felében a római városoknak többé-kevésbé azonos szervezetük volt, és a köztársasági Rómának megfelelő főhivatalnokok: duumviri, aediles, quaestores és a városi tanács – ordo – igazgatták.
A napocai feliratokon mindezek a főhivatalok előfordulnak. Így például Caius Numerus Decianus és Iulius Ingenuus, akiknek feliratát a mostani főtéren ásták ki, magukat duumviri quinquennales-nek nevezik, és Iupiter Optimus Maximus Conservator-nak emelnek fogadalmi oltárt. A duumvirek a város legmagasabb rangú tisztviselői voltak, hatáskörükbe tartozott a város egész közigazgatása és az igazságszolgáltatás is. E tevékenységükben segítették őket az aedilisek. Minden ötödik évben a quinquennales – ötödéves – címet veszik fel, és feladatuk a censorok hatáskörével bővül ki. Minthogy a feliraton említett ötödéves duumvirek a város nevében Hadrianus két nevét tüntetik fel, ebből arra következtethetünk, hogy ők voltak Napoca első ilyen magas rangú főtisztviselői s feliratukat talán éppen 124-ben állították, amikor a város valamilyen nagy veszedelemtől szabadult meg s ezért hálálkodnak „a megtartó Iupiternek”.
A városi tanács – ordo decurionum – rendszerint száz tagot számlált, akiket a város leggazdagabb és a közvetlen környékén földbirtokkal rendelkező polgárai közül választottak. Mintegy a köztársasági Róma szenátusának a szerepét töltötte be, és döntött minden, a várost érintő lényeges kérdésben. A felsoroltakon kívül a városi vezetőséghez tartoztak a különböző papi hivatalok képviselői, a vallási és társadalmi egyesületek tagjai. A legfontosabb ez utóbbiak közül a császárkultuszt végző augustalisok rendje – az ordo augustalium. Ebben kezdték társadalmi és politikai pályafutásukat a felszabadult és megtollasodott rabszolgák. A napocai feliratokról e rend több tagját ismerjük.
A város társadalmi szerkezete
Az ókori város gazdag történetéből csak egy kérdést, a város etnikai és társadalmi keresztmetszetét igyekszünk megvilágítani, főként a ránk maradt nevek alapján. A nevek ugyanis nemcsak azok hordozóinak társadalmi helyzetére, hanem népi származására is utalhatnak, s ezért az utóbbi évtizedekben fontos történeti forrásoknak tekintik őket, melyeknek segítségével felvázolható a római kori városok demográfiai arculata. Amint a nevek elemzéséből kitűnik, a várost három különböző etnikai csoport lakta: az őslakó dákok, a korai telepesek es a kiszolgált katonák, a veteránusok.
Az őslakók jelenléte magától értetődik, hiszen a város is az ő telephelyükön, vallási és közigazgatási központjukon létesült. Kezdetben nem kapták meg a római polgárjogot, s ezért valószínűleg mint idegenek (incolae) éltek a város területén, lassanként azonban elrómaiasodtak, polgárjogot nyertek, és nevüket is rómaira változtatták.
A korai telepesek a birodalom minden részéből – ex toto orbe Romano – érkeztek az új tartományba, következésképpen Napocába is. Ide nagyobb számban Kis-Ázsia nyugati feléből és középső részéből, a mai Ankara környékéről, a keleti kelták hazájából, Galatából jöttek.
Az előbbiek külön vallási kollégiumba tömörültek, és egyik feliraton nevüket is megörökítették, az utóbbiak magukat a „municípiumban megtelepedett galatáknak” nevezik. A keletről jött telepesek viszonylagos nagy számára utalnak a keleti isteneknek – Iupiter Dolichenus, Dea Syria, Iupiter Erusenus stb. – emelt oltárok, továbbá a keleti, főként a sémi nevek. De találkozunk itt Egyiptomból ideszakadt egyénekkel is.
A város életében a kiszolgált katonák befolyása volt a legnagyobb. Bár a hódítást követő első években Napoca területén néhány katonai alakulat is állomásozott, a város sohasem fejlődött katonai központtá. Földrajzi fekvés, a körülötte félkörben, a határ mentén vagy annak közelében épített katonai táborok biztosították védelmét. Nem volt tehát szükség arra, hogy itt csapatok is állomásozzanak.
A szomszédos katonai táborok azonban időről időre új veteránus hullámokkal árasztották el a várost, akik szolgálati éveik letelte után polgárjogot és földet kaptak. Eredetükre a Dáciában szolgáló segédcsapatok etnikai összetételéből következtethetünk. Ezek között voltak keletiek, afrikaiak, hispánok, batávok, pannonok, trákok, illírek, britek stb. A veteránusok ennek megfelelően ugyanilyen származásúak lehettek, a hosszas katonai szolgálat (25 év) azonban rómaiakká tette őket, s elhagyva hazájukat talán még anyanyelvüket is elfeledve, római módra éltek. Letelepedési idejükre a személynevekből következtethetünk. A feliratokból ismert mintegy 140 napocai személy közül a legnagyobb számban az Aeliusokat találjuk (21), utánuk az Aureliusok következnek 19 névvel, a Juliusok 8, az Ulpiusok 8, a Flaviusok négy névvel fordulnak elő. Vagyis nagy részük Hadrianus, Marcus Aurelius és Commodus császár uralkodása idején kapta meg a polgárjogot és telepedett le a városban.
Etnikailag ennyire különböző elemekből tevődött össze Napoca lakossága. De az eltérő származású és nevű lakosokat összefűzte a mindannyiuk által beszélt latin nyelv, a közössé vált római műveltség és életforma. Így azután bár etnikailag különböztek egymástól, megtelepedésük után mégis a rómaiság és a romanizálás alanyaivá és eszközeivé váltak.
Két fontos felfedezés
Az utóbbi időkben két jelentős felfedezés bővítette ismereteinket a városról.
Az egyik 1963-ban, a Fotofilm udvarán (a Groza és Augusztus 23 utca között) Római kapuzat-díszítő dombormű, Bacchus, illetve Herkules és Mercurius alakjával (Szabadság tér) feltárt római falmaradvány, a másik a Dácia feladása utáni korszakból származó római leletek (az Óvárban talált pénzérmék és a Szántó meg a Munkás utcai sírok). A falmaradvány új szempontokat nyújtott a város topográfiájának megállapításához. Sokáig az volt a felfogás, hogy a római városokat csak a III. század második felében kezdték fallal megerősíteni. Az utóbbi évtizedek kutatásai azonban kiderítették, hogy különösen a határok közelében a védelmi célokat szolgáló falak megépítésére sokkal korábban sor került. Napoca esetében a városnak fallal való körülvételét a II. század második felére tehetjük. A maradvány a déli falból került felszínre, s ennek mentén haladt az a főút, mely egész Dácián át vezetett és bekötötte a birodalmi úthálózatba. E falon kívül, az út mentén mintegy másfél km hosszúságban húzódott a temető, ahogyan ez az itt felfedezett számos kőkoporsó, halotti szentély és síremlék bizonyítja. A városnak fallal körülvett területe 32 és fél hektár volt, s a falakon kívül már korán kisebb-nagyobb települések, „külvárosok” keletkeztek.
A várost két egymást keresztező, dél–észak és kelet–nyugat irányban haladó főút szelte át. Találkozási helyükön, a mai főtéren volt a fórum különböző istenszobrokkal és szentélyekkel, de itt emelkedett a tanácsház és a főhivatalnokok épülete. A fórum közelében a két főút mentén sorakoztak az üzlethelyiségek.
Amint sok régészetileg feltárt római város igazolja, a falakon belül az épületek sűrűn sorakoztak egymás mellett, és az így keletkezett egyhangúságot csak a tanácstagok tágas és díszes házai törték meg.
Amint a nagy számban felszínre került agyagcsövekből következtethetünk, a lakosok vízellátását jól kiépített csatornahálózat biztosította. A városból nem hiányoztak az iskolák, a gyakorlótermek és egyéb középületek sem.
A második felfedezés a III. század végéről, a IV. század elejéről keltezhető sírok, valamint Tacitus, Probus és Carinus császárok korából származó pénzek.
Ezek a leletek meggyőzően bizonyítják, hogy miután Aurelianus császár feladta Dáciát, Napoca területén az élet nem szűnt meg, és a város mint települési forma csak fokozatosan veszítette el jelentőségét.
Megjelent A Hét V. évfolyama 40. számában, 1974. október 4-én.