A napokban végleg lezárult a vita, hogy a G7 által közölt szöveg az új orosz tankönyvről valódi-e vagy sem. A Telex hozzájutott a könyv fizikai formájához, Szele Tamás pedig letölthető formátumban is megtalálta. Ezek után még a Mandinernél is kitört egy pillanatra az antikommunizmus és az orosz nagykövetség hazugságait cáfoló cikket közöltek pénteken.
Most, hogy a lenni, vagy nem lenni kérdés végleg eldőlt, rátérhetünk arra, hogy az új orosz tankönyv tükrében miért is de facto hazaárulás az orosz állam törekvéseinek bármiféle helyeslése, vagy támogatása.
A könyvnek két súlyos állítása van ránk, magyarokra nézve, ezek pedig összefüggenek.
Az első az ’56-os forradalom értelmezése, ami a több figyelmet kapta. A szöveg lényege, hogy a forradalom radikálisok és fasiszták külföldi beavatkozásra történő, szovjetellenes akciója volt, melynek során állatias mészárlásokat követtek el az oroszbarát magyar kommunisták kárára. Ennek nyomán a szovjetek nem tehettek mást, mint hogy beavatkoztak és leverték a felkelést (ismerős a közelmúltból…?).
Összegezve tehát: a fasiszták állatias barbárok, az orosz kormány pedig akár fegyverrel is jogosan beavatkozhat más országok belügyeibe, ahol fasiszták vannak. 56-ban ez történt Magyarországon.
A másik állítás szerint a kelet-európai országokból való kivonulás „különösen átgondolatlan” lépés volt, ami ezekben az országokban a szovjetellenes érzések megerősödéséhez vezetett.
Az oroszok tehát azt az állapotot tartják kívánatosnak, hogy ha valahol nem szeretik őket akkor azokat a nemzeteket meg kell szállni és majd akkor megtanulják mi a világ rendje (lásd még: Russzkij Mir). Az orosz vezetés ezzel a saját értelmezése szerint elutasítja az egyes államok önrendelkezéshez való jogát és fenntartja magának a lehetőséget, hogy bárhol, bármikor beavatkozzon egy ország életébe, ha úgy tartja kedve.
Ezeket a gondolatokat az orosz állam mostantól tanítani fogja az iskolában. Nem csak arról van szó tehát, hogy valami vezető politikus ezt lenyilatkozta és ezzel az adott ország hivatalos álláspontjának tekinthető, hanem a dolog ennél sokkal súlyosabb. Az orosz vezetés azt akarja, hogy ezekkel a gondolatokkal kondícionálják a most felnővő orosz generációt és ők ezeket tartsák szem előtt, amikor Kelet-Európára és Magyarországra néznek.
Erre akár legyinthetnénk is: paranoia! Ezen elvek mentén viszont az orosz állam élőben a szemünk előtt hajt végre inváziót és népirtást egy velünk szomszédos országban, ami az 56-os Magyarországhoz hasonlóan a saját útját akarta járni és nem kért az orosz barbarizmusból.
Amikor tehát az új orosz tankönyv arra neveli az gyerekeket, hogy Magyarországon a fasiszták oroszellenes felkeléseket csinálnak és ha ennek elejét akarják venni, akkor legjobb lenne minket (is) megszállni, akkor az nem egy orosz hóbort, hanem egy tényszerű, egyértelmű és kimondott egzisztenciális fenyegetés a magyar nemzetre és az ország szuverenitására, amely fenyegetést több millió ukrán menekült és porig rombolt települések tucatjai támasztanak alá.
Az ukrajnai háború itt és most zajlik, az orosz állam viszont erősen rákapcsolt, hogy megteremtse a jövőbeni kelet-európai agresszió gondolati alapjait is az orosz ifjúság fejében. Benne a magyarországi fasisztákkal, akik nem szeretik az oroszokat.
Az orosz birodalmi vágyak Magyarországnak csak és kizárólag szenvedést és nyomort hoztak. Most vált egyértelművé, hogy ezen a gyakorlaton a jövőben sem kívánnak változtatni. Az a politika, amelyik e fenyegetés tükrében is az orosz érdekek kiszolgálást folytatja, egész egyszerűen nemzetellenes.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. szeptember 3-án.