A legkevésbé sem tisztelt ellenzéki pártok, valamint a független média ismét elfelejtett észrevenni valami nagyon fontosat. Hogy tudniillik Orbánék nem pusztán a nagyfőnöktől való elemi félelmükben nem merik a diplomáciában szokásos módon szóvá tenni a régi-új orosz történelemfelfogás számukra is elfogadhatatlan megnyilvánulását, hanem van erre más, nagyon is jó okuk.
A tizenegyedikes orosz tankönyv ugyanis nemcsak arról regél, hogy ’56-ban a régi fasiszta hadsereg maradéka vett részt a hatalom elleni lázadásban, hanem azt is mondja, hogy a Nyugat heccelte és fizette a pesti srácokat, amúgy Orbánék friss példaképeit. Ugyanazt mondják tehát róluk, mint amit – Putyin nyomán – Orbán propagandistái a mai magyar ellenzékről és a civil szervezetekről.
Vagyis hát napnál világosabb a képlet: bármely hatalom lett légyen is itt Kelet-Közép-Európában, bármely diktátor volt vagy van is épp hatalmon, akik ellene lázadnak, azokat csakis a Nyugat szalajthatta, leverésükre pedig – mint mindig – a Nagy Oroszország segítségére van szükség.
Érthetjük ezt tehát úgy, hogy már a jelenlegi magyar hatalom is a kazahsztáni megoldás lehetőségének igénybe vevői között lehet? Hogy netán éppen ez lenne az a régóta keresett titkos kapcsolat, amely összeköti a mi félelmet nem ismerő utcai harcos vezérünket az orosz diktátorral?
Akárhogyan is, bizony az uraknak jó okuk van mélyen hallgatni minderről, a gyors feledés – sajnos nagyon is reális – reményében.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVII. évfolyama 36. számának Páratlan oldalán 2023. szeptember 8-án.