Bíróságon kérte Ion Antonescu marsall rehabilitációját a Veteránok a Békéért, Igazságosságért és Jólétért Egyesület (Asociația Neguvernamentală Veterani pentru Pace, Dreptate și Bunăstare). A bukaresti ítélőtábla március 11-én elutasította a kérést, az ügy a legfelsőbb bíróság elé kerül, írta a Libertatea.
A keresetet benyújtó egyesületet nemrég alapították a Galați megyei Tecuci-on és a Libertatea szerint eddig ez az egyetlen bírósági ügye. Az egyesület annak az 1946-os bírósági ítéletnek az érvénytelenítését kéri, amellyel halálra ítélték Ion Antonescut, illetve Mihai Antonescu külügyminisztert, Constantin Vasiliu tábornokot, a csendőrség vezetőjét és Gheorghe Alexianut, Transznisztria kormányzóját.
A bukaresti ítélőtábla formai okokra hivatkozva utasította el az egyesület keresetét, a 46/2026-os határozatban azzal érveltek, hogy a törvény szerint a bírósági rehabilitációt csak maga az elítélt, halála után pedig a házastárs vagy a közeli rokonok kérhetik, azaz a felmenők és az utódok, a testvérek vagy azok gyermekei. A történelmi tények elemzésére így nem került sor.
Legutóbb 2006-ban kérték Antonescu felmentését a háborús bűnök elkövetésének vádja alól, akkor Șerban Alexianu, Transznisztria volt kormányzójának, Gheorghe Alexianu a fia nyújtotta be a keresetet, emlékeztet a Libertatea. Șerban Alexianu nem annyira Ion Antonescu rehabilitációját, hanem az apja felmentését szerette volna elérni. Alexianu egyébként szintén aktívan részt vett a zsidó lakosság meghurcolásában a történelmi dokumentumok szerint.
A bukaresti ítélőtábla 2006-ban alapfokon részben jóváhagyta a keresetet, pontosabban az emberiség elleni bűncselekmények vádját fenntartotta, de a „béke elleni bűncselekmények”, azaz a Szovjetunió elleni agresszió vádja alól felmentette Antonescut. A bíróság azzal érvelt, hogy az Antonescu-rezsim jogosan lépett be a háborúba 1941-ben, mert a Szovjetunió javára 1940-ben elvesztett területeket akarta visszaszerezni. Az ítélet szerint a román hadsereg akkori hadművelete egy legitim és egy illegitim részre osztható, és a Dnyeszterig tartó előrenyomulás jogosnak tekinthető. 2008-ban a legfelsőbb bíróság másodfokon ezt a megközelítést elutasította és érvénytelenítette az alapfokú döntést.
Ion Antonescu marsall 1940. szeptember 6. és 1944. augusztus 23. között állt Románia élén, I. Mihály király mellett ő gyakorolta a valós hatalmat a kormány és a hadsereg felett, a Legionárius Mozgalommal együttműködésben. Kormányzása alatt Románia a náci Németország és a fasiszta Olaszország szövetségese lett, és megindult a politikai ellenzék és a zsidóság üldözése. Románia 1941. június 22-én lépett be a Szovjetunió elleni háborúba Németország oldalán. Az Antonescu-rezsim hadserege a német SS-el együtt zsidók tízezreit ölte meg vagy hurcolta lágerekbe a Pruton innen és túl, illetve Besszarábia, Bukovina és Transznisztria területén. Odessza elfoglalásakor a román katonák 20 ezer embert mészároltak le, többségükben zsidókat.
Miután a német hadsereg és szövetségesei vereséget szenvedtek Sztálingrádnál, és a szovjet hadsereg már Iași-ig nyomult, Mihály király parancsára Antonescut 1944. augusztus 23-án letartóztatták és átadták a szovjeteknek. Őt és társait 1946-ban, az említett bírósági ítélet alapján végezték ki.
Romániában a törvény szerint börtönnel vagy bírsággal büntethető az, aki legionárius vagy antiszemita eszméket, gyűlöletbeszédet terjeszt vagy háborús bűnösök kultuszát ápolja, de többször írt már a román sajtó, többek között a G4Media arról, hogy mennyire ritka a vádemelés ezekre a törvényekre hivatkozva, miközben a nyilvános térben gyakran lehet ilyen tartalmakkal találkozni. Călin Georgescu volt államfőjelölt például 2020 és 2025 között többször is nyilvánosan dicsőítette Ion Antonescut és Corneliu Zelea Codreanut, a Legionárius Mozgalom alapítóját, amiért végül vádat is emeltek ellene.
Több példa van arra is, hogy utcák, közintézmények viselik vitatott személyiségek nevét, a holokausztkutató intézet többször kérte már két kolozsvári utca átnevezését, egy aradi egyesület pedig a szintén kolozsvári Octavian Goga Megyei Könyvtár átnevezését kéri a költő antiszemita múltja miatt.
Decemberben a parlament törvénymódosítást fogadott el a fasiszta és legionárius propaganda büntetésének szigorításáról, amelyet a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének (FCER) elnöke, Silviu Vexler kezdeményezett. A jogszabály elfogadását hosszas huzavona előzte meg, Nicușor Dan államfő ugyanis kifogást emelt ellene az alkotmánybíróságon, majd a parlamentnek is visszaküldte kihirdetés előtt. A téma ma is érzékeny és vitatott a romániai közéletben, ezt jelzi az államfő viszonyulása, amelyet azzal a sokat kritizált gesztussal tetézett, hogy Románia nemzeti ünnepén kitüntetett egy olyan veteránt, aki az 1941-es keleti hadjáratban, az Antonescu-féle román hadsereg kötelékében harcolt. A Vexler-törvény elfogadásának hosszas történetéről és Nicușor Dan reakcióiról ebben a cikkben írtunk.
