Az első, Gesner-féle nemzetközi bibliográfia 1545-ben még egyetlen hazai munkát, a brassói Honterus művét tartotta számon. Erdély s hazánk legelső tudományos szerzőjének alapvető munkáját, a Rudimenta Cosmographicát, amely a XVI. és XVII. század legelterjedtebb földrajzi és csillagászati tankönyve volt egész Közép-Európában.
A bécsi egyetemet végzett Honterus külföldi peregrinációjának fontos állomása volt a lengyel főváros, Krakkó. Itt 1530-ban jelent meg a Johannes Scharfenberg kiadónál földrajzi tankönyvének, a Rudimentorum Cosmographiae libri duo első kiadása. A középkori iskola felső fokozatának (quadrivium) diákjai az aritmetika, geometria és zene mellett asztronómiát is tanultak. Az utóbbi tantárgyba sűrítették össsze mindazt, a mit ma természettudománynak nevezünk, a csillagászatot, földrajzot, növénytant, állattant, orvostudományt, technikát. Honterus rövid kozmogóniája, az erdélyi olvasóknak szánt előszó után, leírja az álló- és a mozgócsillagokat, a különböző állatöveket, majd a második könyvben, a tulajdonképpeni földrajzi részben az akkor ismert földrészeket. A krakkói rövid kozmográfiát több más kiadás követte. (Bázel, 1534, Krakkó, 1534.) Honterus Lengyelországot elhagyva 1532-ben Bázelbe kerül, ahol fába metszi világhírű Erdélyt ábrázoló térképét. Az esztergomi Lázár diák térképe (1528) után Honterus kartográfiai munkája a legrészletesebb bemutatása Erdélynek. A térképmetszésben világhírnevet szerzett Honterust azonban szülőföldje hazaszólítja.
Hazatérte után Honterus nyomban hozzáfog, hogy a krakkói rövid világ leírását (kozmográfiáját) kibővítse és saját metszetű térképekkel ékesítse. Az ideiglenesnek szánt 1541-es kiadást a Rudimenta Cosmographica végleges, 1260 hexaméterbe szedett, 1542-es kiadása követte. Az első fejezet csillagászattal, a második Európa, a harmadik Ázsia és Afrika földrajzával foglalkozik. Ezeket követi a negyedik, természetrajzi és technikai rész. A kötet végén található tizenhárom, Honterus által – zömében 1541/42 telén – metszett térkép. (Az országokat, a földrészeket ábrázoló térképek a következők: 1) Universalis cosmographia, 2) Hispánia, 3) Gallia, 4) Germania, 5) Sarmatia, 6) Ungaria. Dacia. Macedonia, 7) Macedonia. Adria. Peloponnesus, 8) Italia, 9) Judaea. Syria. Mesopotamia, 10) Asia minor 11) Asia, 12) Afrika, 13) Sicilia).
A rendkívül közkedvelt mű első megjelenése után, hetven év leforgása alatt több mint negyedszáz külföldi kiadásban látott napvilágot, ami a hazai művek történetében egyedülálló. A Rudimenta Cosmographica teljes vagy részleges új kiadását Krakkó, Boroszló, Párizs, Antverpen, Rostock, Prága, Köln és Zürich tipográfusai szorgalmazták. A Honterus-mű legtöbb újrakiadását a zürichi Froschauer officinának köszönhetjük, ahol nem kevesebb mint tizenhat kiadást ért meg. A zürichi kiadások fametszetes világtérképei kivétel nélkül az 1546. évszámot viselik.
Honterus világ földrajza alapjában véve a ptolemaioszi felfogást tükrözi. A csillagászati rész még teljesen a goecentrikus világképen nyugszik. Ami a tellurikus, tehát tulajdonképpeni földrajzi részt illeti, annak forrása a Waldseemüller 1507-es világtérképét reprodukáló Petrus Apian 1520-beli kozmográfiája.
A honterusi világkép csak három földrészt: Európát, Ázsiát és Afrikát ismert. Amerika szerepel ugyan a szövegben és térképen, de még csak szigetként. Az 1530-as első kiadás közel másfélezer földrajzi elnevezést tartalmazott. Igen tanulságos és hasznos az ókori elnevezések „modern” megfelelőjét tartalmazó táblázat. (Így a korabeli tanuló megtudja, hogy az ókori Burdegala akkori neve Badeaux, Lugdunum – Lyon, Athesis – Tirel vagy Etsch-land, Fortunatae insule – Kanári-szigetek stb.)
A ptolemaioszi nyomon haladó Honterus-geográfiában a Földközi-tenger melléke latin vagy római kori nevet visel. A római korban ismeretlen Belső-Ázsia vagy Távol-Kelet leírásában azonban már felbukkannak a Marco Polo által meghonosított elnevezések: Tibet, Chatay (Kína), Zipangu (Japán), Yáva, Madagaszkár, Zanzibár stb. Sok esetben a klasszikus (ptolemaioszi) és az új elnevezés párhuzamosan szerepel azonosítás nélkül. Így például egyaránt szerepel Trapobana és Seylam, pedig mindkét elnevezés Ceylon (ma Shri Lanka) szigetére vonatkozik.
A honterusi Afrika csak északon és a Nílus völgyében bővelkedik helynevekben, feliratokban. Az 1542-es brassói kiadás Afrikára vonatkozó hexaméterei jól jellemzik a fekete földrészt: ez a kontinens a nagy hőség, a mérges kígyók s vad állatok hazája, puszta, ritkán lakott, s belsejében – nyilván az egyenlítő mentén – délben eltűnik az árnyék. A rejtelmes „Holdhegyekben” eredő Nílus forrásvidékén ismeretlen törzsek, elefántfalók, halevők s emberevők élnek.
Az Amerika nevet először használó Waldseemüller hatásának tudható be, hogy a honterusi földrajz már akkor használja az új kontinens nevét, mikor a spanyol térképek, jelentések még csak Indiáról tudnak. De az Újvilág Honterus tankönyvében is csak négy szigetet jelent: Amerika, Parias (a mai Észak-Amerika helyén), Isabella (Kuba) és Spagnolla (Espana szigete – azaz a mai Haiti.)
A honterusi Rudimenta Cosmographica erényeivel és gyengéivel a XVI–XVII. századi közép-európai földrajzoktatás színvonalának ékes bizonyítéka. A neves brassói humanista tárgyi tudása, összegező képessége, a latin hexameterekben való jártassága s nem utolsósorban kiváló térképmetsző művészete saját tanítványainak szánt rövid világ leírását a korabeli Európa egyik legolvasottabb, legmegbecsültebb könyvévé tette.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 38. számában, 1973. szeptember 21-én.