Miután Charlie Kirk 2021-ben nyilvánosan „nemzeti szégyennek” nevezte őt, Simone Biles többnyire hallgatott. Most, Kirk halála után, végre reagált egy érdes, érzelmes bejegyzéssel, amelyben részletesen leírta, milyen személyes poklot élt át miatta. Milliók tartják ezt a sporttörténelem legbátrabb és legszükségesebb visszavágásának.

„Amikor egy közszereplő meghal, a társadalom általában követi a kimondatlan szabályt: tiszteletből csendben maradunk, még akkor is, ha az illető életében vitatott személyiség volt. Ez a szünet gyakran a gyász, a visszatekintés és az önmérséklet ideje. Simone Biles, a történelem legeredményesebb [és legakrobatikusabb – szerk. megj.] tornásznője azonban nemrégiben felrúgta ezt a hagyományt. Úgy döntött, hogy a nyilvánosság előtt megszólal a konzervatív kommentátor, Charlie Kirk halála után” – írja frissen fő rovatában (Story Of The Day, A nap története) a mardinolay.com amerikai weboldal. Biles bejegyzése országos vitát váltott ki a gyászról, a felelősségvállalásról, a hallgatás áráról – és mindezek összefüggéseiről.

A cikk azzal indul, hogy amikor egy közszereplő meghal, a társadalom gyakran követi a csend és tisztelet kimondatlan szabályát – akkor is, ha az illető életében megosztó vagy ellentmondásos személyiség volt. Ez általában a gyász és a visszafogottság időszaka.

Simone Biles azonban másképp döntött: ahelyett, hogy hallgatott volna Charlie Kirk haláláról, nyilvánosan kifejezte éles kritikáját vele szemben. Ez váratlanul érte az embereket, mert megszegte a társadalmi szokást, és nyíltan kimondta, amit gondol. Gesztusa heves reakciókat váltott ki: egyesek szerint Biles bátor volt, mert fontos, hogy ne hallgassunk, ha valaki életében kártékony vagy veszélyes nézeteket képviselt, mások viszont úgy vélték, hogy tiszteletlen, kegyeletsértő és érzéketlen dolog bírálni egy halottat.

A történet nemcsak Biles szavairól szól, hanem arról a szélesebb társadalmi dilemmáról, hogy: vajon mindig az „illem” kell hogy vezéreljen minket a halál esetén? Vagy bizonyos helyzetekben fontosabb az őszinteség, a társadalmi felelősség és az igazság kimondása?

A cikk végül azt sugallja, hogy Biles megszólalása túlmutat az egyszeri eseten: vitát indított arról, hogyan egyensúlyozzon a társadalom a tisztelet és a felelősség között, ha egy ellentmondásos híresség hal meg.

Forrás: Mardinolay

A szerkesztő megjegyzése

Charles Kirk republikánus influenszer nézeteiről, megosztó tevékenységéről lásd cikkünket: Charlie Kirk temetése: a politikai propaganda átírta a keresztény evangéliumot.

Ami a zseniális tornásznő indítékait illeti, azokkal kapcsolatosan idézett cikkben ilyeneket olvashatunk:

„Ez a mozzanat tökéletesen mutatja be a kereszténység és a szélsőjobboldali politika teljes szimbiózisát, amelyet magyarországi evangelikál körökben is hangosan ünnepeltek, a Kirk-temetést a mindenkori legnagyobb evangelizációként magasztalva. A fehér nacionalizmus, a nemzet és egy politikai irányzat kereszténységgel való azonosítása a legteljesebb mértékben prófétikus – pontos előképe annak, ahogyan keresztény tömegek fogják imádni a Sátánt, ők választják majd meg boldogan az Antikrisztust, a világdiktátort.”

„Amit Charlie Kirk hirdetett, az nem az evangélium, hanem a szélsőjobboldal ideológiája volt, amit életében sokan gyűlöletbeszédnek neveztek. Jézus Krisztus az ellenkezőjét hirdette, az Isten országát állította szembe ezzel a világgal.”

„A New York Times tételes felsorolása szerint Kirk nyílt, durva rasszista volt, aki szörnyűnek nevezte a faji, a bőrszínen, a vallási vagy a nemi és a származáson alapuló diszkriminációt megszüntető Polgárjogi Törvényt (Civil Rights Act, 1964). Ezzel ellenezte a feketék jogi egyenlőségét, egyenlő választójogát, amely megszüntette a szegregációt a munkahelyeken, az iskolákban, a buszokon és az éttermekben. Kirk ezeket a jogokat „fehérellenesnek” tartotta. Martin Luther King Jr.-t „szörnyű embernek” nevezte.”

„Kirk nem csupán rasszista volt, hanem a legklasszikusabb értelemben antiszemita is, aki a hagyományos antiszemita kliséket terjesztette a zsidók által finanszírozott „helyettesítési törekvésekről”, miszerint a zsidók nem fehérekkel akarják kicserélni a fehér amerikaiakat. Ez az ideológia motiválta azt a fegyverest, aki 2018-ban tizenegy hívőt ölt meg egy pittsburghi zsinagógában. Kirk tanai nem álltak messze a klasszikus náci tételektől sem. Azt állította, hogy mindent a zsidók irányítanak, az egyetemeket, a sajtót, a nonprofit szervezeteket, a filmeket, Hollywoodot, mindent. Ezt a hangot Európában jól ismerik a 20. századból.”

„Kirk végül ennek a gyűlöletpropagandának lett az áldozata, amikor republikánus családból származó gyilkosa személyes sértésnek és méltósága elleni támadásnak érezte romantikus kapcsolatban élő transz partnerével és társaival szembeni gyűlöletbeszédet.”

„… a megemlékezés Kirk ideológiájának megszépítése mellett egy fenyegető gyűlés volt, amelyben azt adták mindenki tudtára, hogy Kirk halálát megbosszulják, az örökségét nem csupán továbbviszik, hanem normává teszik, s ellenfeleiket nem kímélik. Mindezt annak alapján, hogy Trump minden bizonyíték ellenére politikai ellenfeleinek és a demokratikus, az emberi méltóságot és emberi jogokat tiszteletben tartó ideológiának tulajdonítja a gyilkosságot, amit Amerika és a kereszténység ellenségeként megsemmisít.”