A közelmúltban a színészképzés mindent elnyelő kis gömböce nyilatkozott, hogy milyen és mennyi jót tesznek (a kuratóriummal együtt) a színészképzésért –, de érdekes módon szakmai körökben – ahogy eddig is – nem talál kifejezett rokonszenvre. A legutóbbi pengeváltásokat próbáljuk egy csokorban összefogni.
Janisch Attila publicisztikájában arról írt, hogy az egykori SZFE-s tanárokat rágalmazták és most is rágalmazzák – első helyen a Nemzeti Színház igazgatója.
„Úgy tűnik, az alapítványi SZFE vezetése még mindig annyira fél a korábbi, általuk politikai erőszakkal megszállt, eltulajdonolt és lerombolt autonóm SZFE hallgatóinak közismert eredményeitől (amelyek bizonyítékai az ott folyt képzés minőségének is), hogy minden hétre jut egy köpés, rúgás, amellyel a korábbi oktatókat és hallgatóikat kívánnák hitelrontani; és ami még kínosabb és elfogadhatatlanabb, azokat a hallgatókat és tanáraikat is leszólni, akik a régiek közül még mindig a mostani intézményben kényszerültek maradni, az egyetem elfoglalása előtt megkezdett tanulmányok befejezéséig.”
Vidnyánszkyt egykor figyelemre méltó tehetségű színházrendezőnek tartottam – írja még Janisch –, akinek sok korai előadását láttam. Filmrendezőként viszont kifejezetten rossz filmeket jegyzett, sajnálatosan bizonyítva, hogy a filmezéshez nem ért.
Vidnyányszkyról sommás véleményt fogalmaz: „Ez az ember hazudik. Az autonóm SZFE
működéséről és hallgatóiról közölt minden szava hazugság.”
Önleleplezőnek nevezte a szövegét, hiszen Vidnyánszky a hallgatók „másik gerincet” (!) képző tudati „áthangolásának” (!) mostani szükségességéről beszél, és azt állítja „hogy az autonóm SZFE-n ideológiai „janicsárképzés” folyt. Ezeket a rágalmakat persze még soha nem tudták semmivel bizonyítani.
És Vidnyánszky másutt is leleplezi gondolkodásmódját, amikor úgy fogalmaz: „Egy ideje pontosan láttam, hogy az SZFE átgondoltan központi bázisa annak a rendszernek, amit a liberálisok kiépítettek maguknak. […] A hisztéria (vagyis a nemzetközi szintet is elérő tiltakozási hullám – J. A.) amiatt volt, mert az egyik utolsó bázisukat foglaltuk el.”
Az SZFE jelenlegi hallgatói is visszautasították Vidnyánszky állításait. Néhány részletet
idézünk a nyílt levélből:
„Mi, az SZFE jelenlegi hallgatói elutasítjuk a művészettel foglalkozó diákok politikai alapon
történő megbélyegzését. Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások csak fokozzák a feszültséget, ami a színházi és filmes szakmában kialakult az elmúlt években. Tanárainkkal szakmai munkát végzünk az óráinkon, ami nem azonos Vidnyánszky Attila és a vezetőségi tagok ideológiai alapú megnyilvánulásaival.
Nem vagyunk, és nem leszünk részesei „semmiféle »áthangolásnak«, ami pedig a »másik gerincet« illeti, közöttünk mindenki a saját gerincéből dolgozik, úgy, ahogy az intézmény legtöbb hallgatója tette az elmúlt 157 év során.
Emellett azt üzenjük a szakmának és a nyilvánosságnak, hogy az SZFE-re való beiratkozással nem ideológiai tábort választottunk magunknak.
Világnézettől és pártpolitikától független közösség vagyunk, amelyben mindenkinek helye van, aki filmmel vagy színházzal szeretne foglalkozni. Kíváncsiak vagyunk a világra, alkotni, tanulni, fejlődni szeretnénk, ezért éltünk egy lehetőséggel, amiből Magyarországon nincs sok.
Ha hagyjuk, hogy a szélsőséges megnyilvánulások (legyen szó bármelyik oldalról)
összeugrasszanak, egymás ellen fordítsanak minket, az nemcsak nekünk, hanem a szakma jövőjének is sokat árt.”
Az SZFE kuratóriumi elnöke (V. A.) az Origónak küldte el a válaszlevelét, melyben
oldalvágásokkal igyekszik támadni a levél aláíróit, és azt bizonygatja, hogy mindent jól
csináltak. (A teljes levél az Origo oldalán olvasható.)
V. A. így fogalmaz:
„A nyilvánosságra hozatal manipulatív jellege természetesen riasztó, de megszokott, ugyanakkor az »elhatárolódásnak« mint polgári jellemre utaló gesztusnak örülök. Az, hogy ez a nyílt levél egyáltalán megszületett, tanúsítja, hogy a modellváltást követő erőfeszítéseink nem hiábavalóak: jó úton járunk egy szabad légkörű egyetem kialakításában és fejlesztésében, ahol minden egyetemi polgár szorongás nélkül formálhat véleményt. (…) A modellváltás célja az, hogy szabad, felelősségteljes, önálló polgárokat neveljünk. Hogy ne kelljen igazodniuk a hallgatóknak semmilyen vélt elváráshoz, hogy minden vélemény napvilágra kerülhessen.
Ez Magyarországon valóban áthangolást igényel, mert az elmúlt harminc-hetven év nem erre nevelt bennünket. Aki szerint ez illúzió, nézze meg az általam vezetett Nemzeti Színházat, ahol a társulati tagok megtehetik, hogy tiltakoznak az igazgatójuk egyes lépései ellen. Megteszik ezt más színházaknál is a színészek? Vagy mindig egyet gondolnak vezetőjükkel? Vagy elég ránézni a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) sokszínű előadásaira: hol jelenhet meg ilyen sokféle gondolat ma Nyugat-Európában egyetlen fesztiválon? Vagy a cenzúrából politikailag korrekt mércét faragó Hollywoodban? Akik mindemellett a saját világnézetem kizárólagosságától félnek az oktatás során, beszélgessenek hallgatóimmal a Kaposvári Egyetemen! Csupa szabadon gondolkozó fiatalemberrel fog találkozni.
Színházban, egyetemen, fesztiválon egyaránt arra törekszem, ami sokáig idehaza nem jelenhetett meg, és aminek a hiányától egyre több nyugati fórum szenved: a tényleges szabadság szellemétől.
A saját világnézetem önhordozó erejében hiszek, vagyis nem arra törekszem, hogy az uralkodó legyen minden magyar és nemzetközi intézményben, hanem arra, hogy egyáltalán megjelenhessen az eszmék nagy kortárs zűrzavarában. A modellváltás által előidézett nyitás csupán ennyit tesz: mi is jelen szeretnénk lenni sajátosan magyar, zsidó-keresztény világképünkkel. Hiába próbálják ezt a szándékot kizárólagossággal vádolni azok, akik évtizedek óta az egynemű gondolkodásban lettek cinkosok, mi nem kiszorítani szeretnénk más nézeteket, csak megmutatkozni. (…)
A mostani elhatárolódás tehát minden félreértéssel együtt annak a jele, hogy az új szellemiség beköltözött a Színház- és Filmművészeti Egyetem falai közé. Jó volna persze félreértések nélkül élni, de a hallgatói öntudat ébredése egyértelmű üzenet és visszaigazolás számunkra, akik egy szabad és magabíró egyetemi szellemiség létrehozásán dolgozunk.”
Források: Nyugati Fény, Magyar Narancs, Origo, Facebook
Forrás: Újnépszabadság
