Az Új Hét által átvett jegyzetében már érintett nagyszabású reformot részletesen is leírja a Népszava kiváló külpolitikai rovatvezetője, Horváth Gábor a félórája megjelent lelkesítő cikkében. (A „szelíd nagypapa” csomagja felpörgeti Amerika gazdaságát) Iskolapélda.
Fellélegezhet az American Airlines 13 ezer dolgozója, összetéphetik a közelgő elbocsájtásukról kapott februári levelet. Az amerikai kongresszus elfogadta Joe Biden 1 856 milliárd dolláros kárenyhítő és gazdaságélénkítő tervezetét, amely 15 milliárd dollárt irányoz elő a légitársaságok és alvállalkozóik megsegítésére. Ez a pénz szeptemberig elég a fizetésekre, addig pedig a legtöbb becslés szerint fellendülésnek indul az iparág. A törvény már csak az elnök aláírására vár és pont időben érkezik, hogy felváltsa az eddigi, vasárnap lejáró rendkívüli juttatásokat.
A csomag részeként az amerikaiak többsége a tavalyi csekkek után még egyszer 1400 dollárt (430 ezer forintot) kap a járvány okozta károk enyhítésére, a munkanélküliek szeptemberig heti(!) 300 dollár (92 ezer forint) pótlékot a szokásos segély fölött. Jelentős összegek jutnak az oltási kampányra, az iskolák megnyitására, a kis- és közepes vállalkozásoknak, az államoknak és a városi önkormányzatoknak. Ez azonban nem minden. Biden és a Demokrata Párt kihasználta, hogy a lakosságnak közvetlen pénzt juttató tervezetet a felmérések szerint az amerikaiak 70 százaléka támogatja és „eldugott” benne néhány, a társadalmat megreformáló, hosszú távúnak szánt intézkedést.
A gyermekek után járó havi 250-300 dollár például szinte forradalmi változás, amitől a 16 százalékos gyermekszegénység megfelezését várják. Az Obamacare becenevű állami egészségbiztosítási rendszer díjcsökkentéseinek és a többi kedvezménynek köszönhetően a becslések szerint egyharmadával kevesebben élnek majd a szegénységi küszöb alatt – ez most a lakosság 9 százaléka.
A lépések összességükben filozófiai változást jelentenek és félévszázados trendet törnek meg. A jobboldal a 70-es évek óta a Ronald Reagan közgazdasági nézeteire utaló „reaganomics” bűvöletében él. Ennek fő tétele szerint a nagy cégeknek és a tehetős rétegeknek adott adókedvezmények élénkítik a gazdaságot és hatásuk „lecsurog” az utca szintjére is, amivel mindenki jól jár. A valóság azonban más. Az elmúlt ötven évben a gazdagok sokkal gazdagabbak, a szegények sokkal szegényebbek lettek, a középosztály pedig maradt, ahol volt. Biden és a Demokrata Párt most szakítani próbál a gyakorlattal és alulról, a szegények és a középosztály fogyasztásának növelése révén kívánja fűteni a gazdaságot – mellesleg pedig 60 milliárd dollárral megemelte a legtehetősebbek és a legnagyobb cégek adóját.
Reagan híres tétele szerint az állam maga is a probléma része, az angol nyelv legijesztőbb mondata pedig így hangzik: „A kormánytól vagyok, és azért jöttem, hogy segítsek.” Ezzel leszámolt Franklin D. Roosevelt elnök az állami közmunkákra és infrastrukturális beruházásokra alapozó „new dealjének” örökségével. Azóta sem volt olyan liberális elnök, aki meg merte volna támadni ezt a felfogást – egészen mostanáig. Az 1856 milliárd dollár pedig átszámítva a roosevelti program nagyjából háromszorosa.
A szelíd nagypapának gondolt Biden még egy trükköt tartogat ellenfeleinek. Mivel úgysem akadt se a képviselőházban, se a szenátusban egyetlen konzervatív politikus, aki támogatta volna a tervezetet, elrejtett benne egy időzített bombát: a mostani egészségbiztosítási kedvezmények 2022-ben lejárnak, vagyis a következő, félidős választások előtt a republikánusoknak majd újra nyilatkozniuk kell arról, el akarják-e venni az amerikaiak millióitól az elérhető árú egészségügyi ellátást.
A törvény elfogadtatása nem rossz eredmény az elnök első ötven napjára. Biden következő, infrastruktúra-fejlesztési csomagja pedig a hírek szerint még ennél is sokkal nagyobb lesz.