Régen láttunk már akkora aktivizálódást a tizennégy éves NER-uralom alatt, mint az elmúlt napokban, és ez így is van rendjén: a kegyelmi botrány – sok jó érzésű emberrel együtt – engem is felháborított. Bár azt is hozzá kell rögtön tennem, hogy eme botrány kirobbanásának a pillanatában először a pesszimizmus érzése uralkodott el rajtam: attól tartottam ugyanis, hogy a fideszes hadigépezet, a habonyi kommunikáció ezt is sikeresen elmismásolja majd. Szerencsére azonban az ügy már átlépte az általános ingerküszöböt, és a hatalom (s annak legfőbb letéteményese, Orbán Viktor) megérezhette, hogy ebben az esetben elkerülhetetlen az arcvesztés. Pontosan tudta, hogy ez már az övéinek is sok, Novák Katalin és Varga Judit személyében vezéráldozatok kellettek.
Az igazi izgalmak (s a nem várt fejlemények) azonban csak ezek után kezdődtek. Megjelent Varga Judit exférje, Magyar Péter, akinek partizános nyilatkozatára rengetegen voltak kíváncsiak, hogy aztán feltegyék a kérdést: mi is történt tulajdonképpen ebben az interjúban? Mondott-e egyáltalán olyat, amit eddig nem tudtunk? Van-e súlya annak, hogy egy alapvetően kormányhoz közeli jobbos figura az ellenzéki tábornak oszt meg kulisszatitkokat a NER életéből? Mert eddigi szereplésével kapcsolatban – bármennyire okos és bizonyos értelemben szórakoztató is – nagyjából csak az bizonyosodott be, valóban létezik az a kategória, hogy csalódott fideszes. A politikai atombomba – ha egyáltalán van ilyen – most is várat magára.
Nyugtathatjuk persze magunkat azzal, hogy legalább repedések megjelentek a NER bárkáján, de addig, amíg az ellenzék nem tud hatásos politikai erőt felmutatni, ez kevés lesz. Még akkor is, ha a legnépszerűbb influenszerek több tízezer (más becslések szerint százezer) embert tudnak az utcára vinni Budapesten. Mert bár a változáshoz kell a hit és a lelkesedés, a hatalmat mégiscsak politikai szervezetek gyakorolják. Ahhoz pedig, hogy tényleg változás legyen, ezeknek a politikai szervezeteknek át kell lépniük Budapest határán. Ennek a momentumnak – ha tetszik, ha nem – óriási jelentősége van, a kormánypropagandával leigázott vidéken ugyanis valószínűleg ma sem a bicskei gyerekeket tartják áldozatnak, hanem Novák Katalint és Varga Juditot. (Utóbbit ráadásul amiatt is sajnálják, hogy Magyar Péter személyében „ilyen” férje volt.)
Félreértés ne essék, ezzel nem azt mondom, hogy a tartalomgyártók által megszervezett tüntetésnek ne lenne értelme, mert nagyon is van, sőt a mostani helyzetben egyenesen szükséges az ilyen jellegű demonstráció. Az is jól látszik, hogy az elmúlt hetek történései zavart keltettek a hatalmi gépezetben: korántsem akkora már a hübrisz a kormányzatban, mint azt az elmúlt tizennégy évben megszokhattuk. De mindezek ellenére is hiba lenne elhamarkodott következtetéseket levonni, valamint gyors és radikális változást vizionálni.
Ami biztos, hogy az elmúlt napok elégedetlenségének ereje előbb-utóbb valamilyen formában a pártpolitikai térben is meg kell jelenjen. És ez lesz az, amit nagyon higgadtan és okosan kellene csinálni…
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. február 21-én.