– Könyvesboltok kirakatában a szépirodalmi művek mellett ismeretterjesztő kiadványokat is felfedezhetünk. Egy részüket a kolozsvári Dacia Könyvkiadó adta ki. Milyen társadalmi-művelődési igények figyelembevételével döntött úgy a kiadó, hogy ilyen jellegű műveket is megjelentet magyar nyelven? – kérdeztük Dáné Tibortól, a Dacia szerkesztőjétől.
– A Dacia egyaránt ad ki szépirodalmi és tudományos műveket. Igaz, a természettudományos írások szükségességének felismerése elmaradt a közönség igénye mögött (a magyar nyelven kiadott könyvekre gondolok), mégis kereteinkhez mérten már eddig is valamivel többet tettünk, mint sok más kiadó. Különösen hazai szerzők eredeti munkáinak a kiadására gondolok. Szerkesztői erőfeszítéseinket a kiadó vezetősége – elsősorban Alexandru Căprariu igazgató – egyre több megértéssel támogatja. Így 1974-re mintegy hatvanegy magyar nyelvű kötetet vettünk tervbe, ebből tíz természettudományi és öt társadalomtudományi munka, az irodalomtörténeti és kritikai műveket nem számítom ide.
– Beszéljen, kérem, e kiadványok jellegéről, a szerkesztői koncepcióról.
– Ismeretterjesztő és tájékoztató kiadványainkat három csapásra állítottuk. Megjelentetünk összefoglaló, kézikönyvszerű műveket, egy-egy konkrét témát minimonografikus tömörséggel tárgyaló kiskönyveket s végül gyakorlati, barkács- és feladványos köteteket. Valamennyinél szempont, hogy minél tömörebben, minél több konkrét információt nyújtson. Köteteinket gazdagon illusztráljuk, gyakorlatból tudjuk, hogy egy-egy jó szakillusztrációnak gyakran nagyobb az ismeretközlő hatása, mint néhány oldalas szövegnek.
– Van-e valamilyen átgondolt „munkamegosztás” a kiadók között?
– Bizony nincs. Éppen ezért jó volna, ha az illetékes szerv foglalkozna ezzel a kérdéssel, a közvetlen és távlati terveik összeegyeztetésével. Közvetlen terven 1973 elején az 1975-ös megjelenést értem. Úgy tudom, társadalom- és természettudományos művek kiadásával hazánkban magyar nyelven öt-hat kiadónak kellene foglalkoznia. De hogy e szétszórt parcelláknak kik a művelői, bizony nem is tudom.
– Megkérnők, mondana valamit könyveik visszhangjáról.
– 1972-ben négy kis kötettel kezdtük. 1973-ban újabb négy ismeretterjesztő kötetünk jelenik meg, Benedek Zoltán: A szőke Szamos földjén (a Szamos alsó folyásának geológiája), Fülöp Géza Munkában az enzimek (korszerű ipari enzimológia), Veress Éva: Ultrahang a biológiában és Szabó Zsigmond hormonológiai kézikönyve, a Törpe óriások. Köteteink exportrendelést is kaptak, hazai és külföldi sajtójuk egyaránt jó. A kereskedelemben szépen fogynak, egy sem marad a könyvterjesztő nyakán, sok kisvárosba pedig alig két-három példány jutott. E kezdeti sikereken „felbuzdulva” kiadónk ismeretterjesztő kiskönyveinket Antenna címen 1974-től sorozattá szervezi.
– Hogyan toborozzák a munkatársakat. hogyan biztosítják e művek tudományos időszerűségét, szakkompetenciáját?
– Három szerzői csoporttal dolgozunk. Ismert, vagy éppen neves szerzőkkel, akik mögött több kötet, szaktanulmány, siker áll; tehetséges fiatalokkal, akik – remélem – nálunk válnak majd ismeretterjesztő szakszerzőkké; végül néhány vállalkozó kedvű, felkészült és alapos pedagógiai tapasztalatokkal rendelkező középiskolai tanárral, akik közül nem egy vidéken dolgozik. Igaz, e két utóbbi kategória megnöveli a szerkesztői munkát és főleg a kockázatot, de enélkül nem lehet.
– Befejezésül tájékoztatná A Hét olvasóit további terveikről, kiadványaikról?
– Nemcsak tervekről, hanem álmokról is szólanom kell. 1974-ben az Antenna valószínű, hogy eléri az öt kötetet: az Erdélyi-medence növényvilága, relativitáselmélet, bionika, alacsony hőmérsékletek fizikája és a kristályfoszforok luminiszcenciája – valamennyi igen korszerű kérdés. Négy kézikönyvet is tervezünk. Egy biofizikait, egy fizika-kémiait, egy biokémiait és egy matematikai topológiait. Ezekhez járul egy gyakorlati könyvecske a fototechnikáról és -művészetről. Az álom: évi tizenkét Antenna-kötet, négy-öt kézikönyv és két-három gyakorlati-barkács kötetecske. Emellett természetesen társadalomtudományi kiadványainkat is továbbfejlesztenénk. Talán 1976-77-re mindezt elérjük.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 16. számában, 1973. április 20-án.
