Időnként amerikai országjárásra és városnézésre hívom Kedves Olvasóimat. Nem hagyhatom ki egyik legkedvesebb városomat, San Franciscót sem. A várost és a körülötte épült agglomerációt két korszakos eseménysorozat hozta létre és emelte magasra: a 19.század közepi aranyláz és egy évszázaddal később az amerikai high-tech ipar, melynek egyik bölcsője volt és központjává vált.
Hírét azonban nem kevésbé a címben felidézett harmadik tényező határozta meg: a 60-as évek végén megszületett amerikai ellenkultúra. Scott McKenzie 1967 májusában szerzett dala, “Ha San Franciscoba mész, ne feledj viragot tűzni a hajadba” (If you go in San Francisco, Be sure to wear flowers in your hair…), pillanatok alatt a slágerlisták élére került, s onnan nemcsak nagyon sokára került le, hanem a kor ellenkultúrájának nem hivatalos himnusza is lett, San Francisco pedig a központja. A gyorsan terjedő mozgalom a vietnami háború elleni tiltakozás mellett olyan ügyeket karolt fel, mint a nők és színesek jogai, a szexualitás és szexuális orientáció nyíltabb kezelése, a tradicionális tekintélyelv megkérdőjelezése.
Mindez azonban keveredett súlyosan elmarasztalható, sokszor kábítószerfogyasztó hippi, tradicionális elveket végletesen tagadó szélsőséges életvitellel. Amikor 1978-ban Berkeleybe meghívtak tanítani, a hippi mozgalom már elhalóban volt, de a város liberális karaktere tovább élt, sőt, máig megmaradt. Ez az egyik oka annak, hogy sok homoszexuális választja lakóhelyéül; mintegy 15 százalék az arányuk a város lakossága körében.
A New York-i agglomeráció 22 millió és a Los Angeles-i agglomeráció 17 millió lakosához képest a San Francisco-i agglomeráció nem nagy, a várost környező lakott területen 7.5 millió ember él. Magának a városnak a lakosságszáma alig haladja meg a 800 ezret. Érthető, mivel a tengeröbölbe nyúló félsziget északi csücskén fekszik, alsó határától délre újabb kis városkák sorakoznak egymás mellett. Ezek közül kiemelkedik San Jose, a high-tech ‘fővárosa’, amely az évek során nagyobb lett San Franciscónál.
Mint Amerika nyugati parti városainak zömét, San Franciscót is spanyolok alapították. Amerika mai nyugati partját 1542-ben a spanyol vagy portugál eredetű Juan Rodrigues Cabrillo vezette expedíció derítette fel, amikor Új Spanyolországból (Mexikó akkori neve) három hajóval felment egészen a Russian folyóig. Közben chumash indiánokkal találkozott a partmenti településeken A spanyol felfedezők 1769-ben indították el a terület benépesítését. A délről érkező telepesek 1776-ban hozták létre San Francisco de Assisinek nevezett településüket, amely az Új Spanyolország alkirályság része volt. 1848-ban pedig az amerikai–mexikói háborút követő Guadalupe Hidalgo béke Kaliforniát az USA-hoz csatolta, hogy már 1850-ben tagállamává váljon. A város mai nevét 1847-ben nyerte el, de lakossága akkor is csak ötszáz fő körül mozgott. Megalapítása után pár évtized múlva, 1848-ban a környező hegyekben és folyókban aranyat találtak. A híres kaliforniai aranyláz tömegeket vonzott ide. Az 1848. évi ezerről 1849 végére 25 ezerre nőtt a lakosság. További két évtized múltán, 1870-ben azonban már 150 ezer ember lakott itt, 1920-ra több mint félmillió.
Az USA-ban közel száz olyan város van, melynek lakossága meghaladja a negyed-milliót. Ezek között San Francisco a leggazdagabb. Mi több, egy főre jutó 131 ezer dolláros jövedelmével megelőzi Párizst, Londont vagy Szingapúrt. Mitől ez a gazdagság? Hadd kezdjem azzal, hogy mitől nem: nem a hagyományos ipartól, amely 1970 körül még számottevő volt, de ami volt, majdnem teljesen elköltözött az 1980-as évektől kezdve.
A gazdagság forrása a pénzügyi világ, amely a várost Amerika második és a világ ötödik legnagyobb pénzügyi központjává emelte, valamint a high-tech ipar, mely San Francisco alatt az úgynevezett Silicon Valley-t uralja. Ide kapcsolódik David Packard és William Hewlett mesébe illő története. A két barát a Stanford Egyetemen találkozott, amikor mindketten megkezdték egyetemi tanulmányaikat. 1939-ben Packard garázsában 538 dollár “tőkével” és két alkalmazottal megkezdték kutatómunkájukat. Ebből nőtt ki a világ egyik leghatalmasabb high-tech vállalatóriása. Ennek nevéhez fűződik a világ első asztali számító gépének (1968) és a világ első asztali komputerének a létrehozása (1982), valamint a Laser-printer előállítása is. 1955-ben megnyílt a Shockley Semiconductor Laboratorium és fokozatosan kiépült a Silicon Valley high-tech ipara. Itt találjuk a Google-t, a Facebook-ot a Hewlett Packardot, a Netflixet, a Chevront, a Wells Fargo bankot, a hadiipari óriás Lockheed Martint, a Teslát és a Coca-Colát. Nem lehet meglepő tehát, hogy nem kevesebb, mint közel 300 ezer milliomos (vagyis akinek több mint egymillió dollár befektethető tőkéje van) lakik a régióban. Ennél arányaiban több csak New Yorkban és Tokióban található. Nem lennénk Amerikában azonban, ha ez nem társulna az utcán lakó hajléktalan nyomorultak tömegével, ami a lakosokra számítva a legnagyobb arányú az USA-ban. Amikor legutóbb ott jártunk, a város sok része undorító-taszító világgá vált a kint sátorozó szerencsétlen embertömeg és a felgyülemlett szemét miatt. A lakosság 12 százaléka nyomorban él.
A város a 19. század utolsó harmadától a Pacific Railroad megnyitásával bekapcsolódott az USA vasúthálózatába. E fejlődést 1906-ban pusztító földrengés szakította meg, amely tűzvészt is szabadított a városra: az épületek háromnegyede, 28 ezer ház megsemmisült és mintegy háromezer ember meghalt. Ez azonban nem állíthatta meg a város felemelkedését. Jó tömegközlekedés, a villamos rendszer (‘cable cars’) és két hatalmas híd, a San Francisco–Oakland Bay Bridge (1936) és a világhírű, a város jelképévé vált gyönyörű Golden Gate híd (1937) épült fel.
A belső városrészek, a pénzügyi-negyed eleganciája, az öbölre néző Fisherman’s Wharf vendéglő tömegével és vásári nyüzsgésével, a kínai negyed sajátos világával elragadó környezetet teremt, amelyet a két híd köt össze az öböl északi és keleti részével. San Francisco hegyes-völgyes város. Utcái meredeken le-fel szaladnak. Ha átmegyünk a Bay Bridge-en, a belvárossal szemben fekszik Berkeley, a kis egyetemi városka, az agglomeráció része. A Golden Gate híd másik oldalán, ugyancsak szemben San Francisco belvárosával fekszik a gyönyörű San Franciscó-i kilátást nyújtó Sausalito üdülő városka és mellette a vörös-fenyő őserdő, a Muir Woods. A tengeröböl közepén levő pici Alcatraz sziget 1936 és 1963 között az ország legszigorúbb börtöne volt. Itt volt fogva a hírhedt bűnöző Al Capone. Különleges adottsága volt a börtönnek, hogy a szigetet környező tenger erős áramlatai miatt a szökés majdnem lehetetlen volt.
A város fekvése talán csak Rioéval és Budapestével vetekszik. Nehéz eldönteni, honnan a legszebb a látvány: a Twin Peaksről, a Coit toronytól, vagy a Golden Gate kilátó ponttól. Hogy a legendás, misztikus San Franciscói ködben szebb vagy szikrázó napsütésben. Mark Twain élete leghidegebb telének minősítette azt a nyarat, amit Friscóban töltott, de mindig jobban érezte magát, mint amit – mint ő mondja – megérdemelt. A város megihlette a ‘beat’ irodalom nagyját, Jack Kerouacot is. Az Úton című regényének a hőse így érkezik a városba, a regény színhelyére: “A Sacramento beépített folyója mentén haladtunk az autósztrádán fölfelé a hegyeknek megint, majd le, és egyszerre, szürkület előtt kitárult Frisco hatalmas öble álmos fényfűzéreivel… és előttem álltak Frisco sívó hosszú utcái ködben, fehérben a trolivezetékekig.” És megihlette a modern építészet egyik legnagyobbját, Frank Lloyd Wrightot is, aki szerint “San Francisco az egyetlen általam ismert város, amely minden rosszat túl képes élni, amit az ember művel vele, és meg mindig gyönyörű.” Igen, így igaz.
A szerző Substack-blogbejegyzése 2024. május 4-én. A videót és a képeket bemásolta: u7szerk.
