Azonnal meg kell jegyezni, hogy ez a „kulturális forradalom” nem egyedi a történelemben. Mao elnök és a kínai Vörös Gárda már példát mutatott. 1966 augusztusában a pekingi elitiskolában alakult gárda agyonverte az iskola vezetőjét, Bian Zhongyunt, aki a Kommunista Párt egyik magas rangú vezetője volt. Az iskolákat elöntötte a terror. 1966 augusztusában csupán Pekingben kétezer embert öltek meg. A „kulturális forradalom” összességében 1,6 millió áldozatot követelt. Maonak nem volt érzéke az elegáns megoldások iránt.
Ez sem előzmények nélküli azonban. 1933 májusában Berlinben az Egyetemi Hallgatók Uniója az egyetemi könyvtárakból kiválogatta a politikailag nem tetsző könyveket, és nagy, nyilvános könyvégetést rendezett. Híres professzorokat kitettek az egyetemekről, köztük volt Albert Einstein, Max Born, Theodor Adorno és Herbert Marcuse. Hitlernek sem volt érzéke az elegáns megoldások iránt.
Ezek valóban nem voltak elegáns akciók. Bezzeg Trump mennyivel elegánsabban intézi ezt! 2025 április 14-én a Trump-kormányzat bejelentette, hogy felfüggeszti a Harvard Egyetem föderális pénzügyi támogatását, ha az egyetem nem teljesíti a kormány követeléseit az egyetemi vezetés és felvételi politika átalakítását illetően. A Columbia Egyetemet arra szólította fel, hogy zárjon ki bizonyos hallgatókat, változtassa meg felvételi politikáját és ellenőrizze a tanszékek politikai álláspontját. Szép ismétlődése a történelemnek, hiszen 1953-ban a hírhedt Joseph McCarthy hasonló – akkor kommunistaellenes – boszorkányüldözést indított a Harvard Egyetem ellen, amit az akkor is karakán módon visszautasított.
Nem kis föderális támogatásról van szó. A magánegyetemek maguk is gazdagok, hatalmas alapítványi tőke van mögöttük. A Harvard esetében ez 52 milliárd dollár, a Cornell vagyona meghaladja a 10 milliárdot. A University of California tíz egyetemi egysége Kalifornia állam egyetemei, ugyancsak nem federális intézmények. Az én egyetemem, a UCLA például évi 11 milliárd dolláros költségvetéssel dolgozik, aminek közel felét a kaliforniai állam biztosítja (míg másik, valamivel több, mint felét tandíjak és egyéb bevételek). Ezzel együtt azonban a federális állami hozzájárulás működésükhöz nagyon is jelentős, a Harvard esetében nem kevesebbről van szó, mint 2,2 milliárd dollár támogatás és 60 millió szerződéses pénz visszatartásáról.
Ezzel azonban nem is elégszik meg Trump. Az egyetemek fojtogatásának további aljas módszereként visszavonják a vízumokat a kínai diákoktól, akik a külföldi, fizető hallgatók egynegyedét teszik ki és az egyetemek bevételének jelentős részét nyújtják. Az elmúlt tanévben több mint 270 ezer külföldi diák tanult amerikai egyetemeken. Most ezeket is igyekeznek bürokratikus eljárásokkal kizárni. Marco Rubio külügyminiszter meglehetős ügyetlenséggel amerikai “nemzetbiztonsági érdekekre” hivatkozik az eljárás indoklásánál.
Harvard, az 1636-ban alapított világhírű elit-magánegyetem visszautasította a kormány beavatkozását. Mint az Egyetem elnöke, Alan Garber kijelentette: nem hajlandó „az Egyetem függetlenségéről és alkotmányos jogairól tárgyalásokba bocsátkozni… Semmilyen kormánynak nincs joga arra, hogy diktáljon egy magánegyetemnek arról, hogy mit tanítson és kit vegyen fel… Nem engedjük meg, hogy a federális kormány ránk tegye a kezét”. A Princeton University elnöke, Christopher Eisgruber nem kevesebbel vádolta a Trump kormányzatot, mint ami “a legnagyobb veszedelemmel fenyegeti a felsőoktatást az 1950-es évek ‘vörös veszélyének’ brutális beavatkozó politikája óta”.
A Harvard egyetem karakán kiállása azonnal nagy tömegtámogatásra talált. Trump támadását követően este 8 óra és éjfél között közel ezer pénzajándék, óránként kétszáz, érkezett az egyetemre. Két nap alatt 1,14 millió dollár.
Az egyetemek elleni háború a Harvard mellett kiterjedt a Brown University-re, a new yorki Columbia Universityre, a Cornellra, a Northwestern Egyetemre, a Univesrsity of Pennsylvaniára, a Princetonra, a Kaliforniai Egyetem berkeley-i és los angelesi egységeire és közel tíz milliárd dollár federáls támogatás megvonását, illetve visszatartását jelenti. A Fehér Ház szóvivője ezt úgy kommentálta, hogy Trump “azon dolgozik, hogy ismét naggyá tegye a felsőoktatást, kiirtsa a faji megkülönböztetést”. Kiirtsa a faji megkülönböztetést? Eddig – a pozitív diszkrimináció formájában – ez mintha a demokrácia követelménye lett volna!
Kívülről nem könnyű megérteni, miről is van itt szó. Arról, hogy a Demokrata Párt agresszív kampányt indított elsősorban a feketék pozitív diszkriminációja érdekében, nagyjából a “fekete élet is számít” mozgalommal egyidőben – nagy anyagi és intézményes támogatással. Mint minden Amerikában, ez is eltúlzott kampánnyá sikeredett, és nemcsak a republikánusok nagy részének nem tetszett, hanem elidegenítette a demokraták egy részét is. Igazságtalanságokhoz és minőségellenes döntésekhez vezetett az intézmények jelentős részében, így az egyetemeken is. Ezt a “faji megkülönböztetést” akarja Trump kiirtani. Ha csak erről lenne szó, még azt is mondhatnánk, hogy ebben igaza van.
De valójában nem ez ellen indult rohamra Trump az egyetemek ellen. Kormányzata az amerikai egyetemeket főleg 2024-ben elöntő tüntetésekröl Izrael állam, illetve a Netanjahu kormány Gázai övezetben végrehajtott katonai akciója ellen mint az egyetemeket elöntő antiszemitizmusról beszél. Nyilvánvaló, hogy antiszemita mozzanatok is keverednek ebbe a politikai mozgalomba, de Netanjahu politikájának elutasítása távolról sem azonosítható az antiszemitizmussal. Itt csak látszatigazsága van Trumpnak.
Trump egyetemek elleni háborújának valódi okai valójában máshol keresendők: az amerikai felsőoktatás mélyen liberális hagymányai és jelene elleni dühös indulatokban. Ezt szeretné megtörni Trump a szövetségi támogatások megvonásával zsarolva.
Trump számára, mivel ő csak pénzben tud gondolkodni, nyilvánvalónak tűnik a könnyű győzelem. Nagyot téved. Vállalkozása reménytelen. A Harvard Egyetem elnökének nyilatkozatát, amiben elítélte a “példátlan politikai kormányzati beavatkozást” 190 egyetem támogatta és írta alá, gyakorlatilag a vezető egyetemek mindegyike. “Mint az amerikai egyetemek és tudományos társaságok vezetői – szögeték le – egyhangulag elitéljük a kormány példátlan politikai beavatkozását ami veszélyezteti az amerikai felsőoktatást”.
Ezt a szegmentjét Amerikának igazán ismerem. Az 1960-as években egy évet töltöttem a Columbia Egyetemen, huszonöt évig tanítottam a University of California Los Angeles intézményében, több mint húsz amerikai egyetemen tartottam előadásokat. Hogy mit tanít az egyetem, sőt, hogy egyes tanárok mit tanítanak: az szent és sérthetetlen privilégium, amibe beleszólást nem tűrnek el. Ez nem csak az egyetemi rendszer, de az amerikai demokrácia alapköve is.
Az egyetemek elleni háborút Trump csak elveszítheti.
A szerző blogbejegyzése 2025. május 31-én.
