A Szovjetunió – talán sokan emlékeznek is még rá – egy nagypolitikai trükk következtében bomlott véglegesen szét.

1990 elejét írtuk. Borisz Jelcint nagy többséggel választják meg Oroszország (az Orosz Legfelsőbb Szovjet) elnökének. Ennek az országnak ő volt a legelső törvényesen megválasztott vezetője – mint utólag kiderült, szégyenszemre. (Sajnos, más országok is nagy többséggel megválasztottak arra méltatlan személyiségeket.) A később bunkó megnyilvánulásairól és részegességéről hírhedt vezér viszont ügyesen illesztette bele a nacionalizmust politikai eszköztárába. (Sajnos, más országokban is voltak bunkó politikusok és éltek a nacionalizmus eszközeivel.)
Gorbacsov, Jelcin megválasztásakor az egész Szovjetunió elismert vezetője, rövid pihenésre szabadságra megy a Krim félszigetre. Közben puccs tör ki Moszkvában, a párt szélsőségesei mind Jelcint, mind Gorbacsovot el akarják távolítani. Jelcin elnyomja a felkelést, Gorbacsovot viszont nem engedi visszatérni. Más tervei vannak.
Közben Litvánia, Lettország, Észtország, Belorusz és Moldova kinyilvánították függetlenségüket a Szovjetuniótól.
Végül Gorbacsov visszatér, de Jelcin már nyeregben érzi magat, és úgy viselkedik vele, mintha a felettese lenne. Ukrajna is kimondja függetlenségét egy népszavazás után december elején.
S ekkor történik a legnagyobb trükk. Jelcin furfangos cselhez folyamodik: úgy spekulál, hogy ha Oroszország is kimondja függetlenségét a Szovjetuniótól, attól kezdve a Szovjetunió nem létezik, mert minden lényeges állam kilépett belőle. Gorbacsov nem vezetője semminek. S valóban, Gorbacsov halálsápadt arccal, megalázva be is jelenti visszavonulását. A Kreml tetejéről bevonják a szovjet zászlót és felhúzzák az oroszt.
1991-ben Jugoszlávia hét, és az Orosz Birodalom pedig tizenöt független állammá esett szét. A volt Szovjetunióból 1990 után a három balti állam szakadt ki. Őket követte Örményország, Azerbajdzsán, Belarus, Grúzia, Kazakhsztán, Kirgizia, Moldova, Oroszország, Tadzskiszán, Turkménia, Ukrajna és Üzbegisztán. 1993 januárjában Csehszlovákia is két országgá szakadt szét.
A birodalmak a történelem során felemelkedtek és lehanyatlottak, szétestek. Kínek jutna eszébe újra feléleszteni őket? Elgondolni is lehetetlen, hogy Giorgia Meloni olasz minisztrelnöknő megkisérelné feléleszteni és újra összekalapálni a Római Birodalmat. Ugyanígy elképzelhetetlen, hogy a ma élő, 1961-ben született Habsburg herceg, a hosszú nevű Karl Thomas Robert Maria Franziskus Georg Bahnam Habsburg nekiállna a család volt birodalma helyreállításának.
Van azonban ma olyan politikus, aki egyenesen küldetésének tekinti az egyik ilyen letűnt birodalom helyreállítását és ennek elérésére 2022-ben már háborút is indított. Mindenki azonnal kitalálta, Vlagyimir Putyin ez a hős lovag. Már bátran feláldozott egymillió orosz katonát, aki életét veszítette vagy megsebesült a putyini álom megvalósításáért. További legalább 600 ezer orosz elmenekült az országból, hogy elkerülje a behívást és a frontot. A három éve folyó háború során Oroszország Ukrajna területének mindössze 18 százalékát tudta elfoglalni. Igaz, Ukrajna védelmét a legkorszerűbb fegyverek szállításával segítette az Európai Unió és az USA. Putyin sem maradt azonban segítség nélkül, hiszen az észak-koreai diktátor, Kim Jong Un, 14 ezer katonát és további 6 ezer katonai mérnököt és munkást, valamint lőszert küldött Oroszországba.
Mindez aligha más, mint veszélyes játék a tűzzel. Nem lesz új Római Birodalom, sem Orosz Birodalom. Kétségbeesésében Putyin nagypolitikai trükkhöz akar folyamodni. “Ahová egy orosz katona beteszi a lábát, az a terület a miénk”, vagyis Oroszország része. Állítólag ez régi orosz mondás, és mint ilyen, szerinte igaz. De ez a gyermeteg trükk a Szovjetunió visszaállítására nem fog menni. Csak gyerekkorunkban volt a “stipi stopi egy kettő három” elegendő egy cél lefoglalására, az is csak a játék időtartamára.
S a trükkök nem maradnak abba. Trump naponta ismételte, hogy finom vagy durva eszközókkel, de be fogja kebelezni Grönlandot. Külügyminisztere, Marco Rubio mindig elismétli, hogy országa elsősorban megvásárolni szeretné a hatalmas szigetet. Mintha a letámadási fenyegetés mindössze trükk lett volna a finomabb módszer elérésére.
A trükk veszélyes, mert a NATO alapokmánya leszögezi a tagállamok területi integritását és szuverenitását. A nyugat-európai országok – Franciaország, Németország, Norvégia, Finnország, Hollandia és az Egyesült Királyság – mindenesetre csapatokat küldenek a hatalmas jeges szigetre. Ezek igen kis létszámúak, inkább szimbolikus kifejezői az európai szolidaritásnak és az elszántságnak, hogy, ha kell, megvédik Grönlandot.
Frederík Jan Nielssen Grönland miniszterelnöke leszögezte: “Grönland nem akarja, hogy az USA tulajdonába kerüljön, nem akarja, hogy az USA kormányozza, Grönland nem kíván az Amerikai Egyesükt Államok részévé válni”.
Trump valószínűleg elhitte, hogy ha ő és az Egyesült Államok fenyegetőzik, mindenki kapitulál, és ő könnyedén megkapja a szigetet. A jelek sűrűsödnek számára is, hogy ez nem így fog történni. A világ ellene fordul – és az amerikai közvélemény is. A trükk nem válik be. Nem marad más hátra, Trump kényszeredett mosollyal bejelenti: óh, hát én sosem gondoltam komolyan, hogy fegyverrel támadok… Ha nem megy, hát nem megy.
Trükkök, trükkök… Jelcin, a bunkó, részeges orosz vezető harmincvalahány évvel ezelőtt azért furfangosabb volt.

A szerző blogbejegyzése 2026. január 24-én.