Ma ettől a kérdéstől hangos Amerika. Ez mindennapi beszédtéma, sőt konfliktusok forrása. Politikusok nyilatkoznak, demonstrációk zajlanak, már kisebb fegyveres akcióra is sor került.
A valós kérdés azonban nem az, hogy sértett-e törvényt, hanem az, hogy hány törvényt. 2022. augusztus 8-án például újabb lehetséges törvénysértésekre vetült fény. Ez az eset egy példátlan házkutatással kapcsolatos Trump floridai palotájában. Az FBI ugyanis fontos, szigorúan titkos iratokat, atom-titkokat tartalmazókat is keresett Trumpnál, amelyeket választási veresége után, tizenöt nagy dobozban, törvényellenesen hazavitt. Aztán sokszoros felszólításra egy év múlva valamennyit visszaszolgáltatott közülük, de nem mindet.
E törvénysértés, ha bebizonyosodik – mivel a kémkedés elleni törvénybe is ütközik -, önmagában húsz évi börtönbüntetést vonhat maga után. A házkutatás egy volt elnöknél példátlan, azóta e körül feszülnek egymás ellen a táborok. Trump hívei fenyegetőznek, de egy új közvéleménykutatás szerint a lakosság többsége egyetért a történtekkel. Csak 37 százalék ítéli el a házkutatást, és 39 százalék osztja Trump álláspontját, miszerint a politikai ellenfél megsemmisítése volt az FBI beavatkozás valós oka.
A legsúlyosabb esetleges törvénysértést azonban hónapok óta a 2020. január 6-i események kivizsgálására kiküldött kongresszusi bizottság vizsgálja és hozza nyilvánosságra a TV által is közvetített tanúkihallgatásain. Ezek maradéktalanul feltárták ugyanis Trump szerepét a – nevezzük nevén – puccskísérletben. Már korábban is volt erről információ, hiszen a volt elnök állandóan nyilatkozott a választások “ellopásáról”, amit egyébként ő “nagy többséggel megnyert”.
Ennek nyomán hónapokon keresztül újra- és újraszámlálták a szavazatokat több államban, de nem találtak bizonyítékot a csalásra. Ismert volt, hogy Trump csalásra akarta rávenni Georgia állam államminiszterét, a republikánus pártállású Raffenspergert, aki nem engedett az elnöki erőszaknak, sőt hangszalagra vette Trump telefonhívását, amelyben felszólította őt, hogy “találjon 11780 szavazatot”, amennyi Georgia államban a választási győzelméhez kellett volna. Ez ügyben Georgia államban a kongresszusi bizottságtól független bűnügyi vizsgálat folyik Trump ellen.
A kongresszusi bizottság több hónapos munkája sok új tényt tárt fel. A Bizottság a Fehér Ház belső bizalmas hangfelvételeit, mintegy 9000 oldalnyi dokumentumot, telefonbeszélgetéseket és SMS-üzeneteket vizsgált meg, 650 tanút, közöttük Trump 90 közeli munkatársát hallgatta ki, s ők zömükben becsületesen együttműködtek. Döntő bizonyítékok kerültek nyilvánosságra.
Kiderült, hogy a volt elnök feltehetőleg konspirációval készítette elő a puccsot, hogy megakadályozza a szavazatok összesítését. Kiderült, hogy legközvetlenebb munkatársai, beleértve az Igazságügyi Minisztérium vezetőit felvilágosították, hogy számos vizsgálatuk során nem találtak bizonyítékot választási csalásokra. Trump pontosan tudta, mi a valóság, de nem volt és ma sem hajlandó a nyilvánosság előtt elismerni.
Végül arra is fény derült, hogy csak a Fehér Ház titkosszolgálata akadályozta meg, hogy személyesen is részt vegyen a Kongresszus ostromában. Pontosan feltárult, hogy amikor már nagyban folyt a Kongresszus ostroma, és halált követeltek Trump alelnökére, Mike Pence-re, mert nem követte főnöke utasítását a csalás végrehajtására, miközben már súlyos atrocitások történtek, melyek végül száz rendőr megsérüléséhez és közülük öt halálához vezettek, és négyen a tömegből is életüket veszítették, akkor Trump még mindig nem volt hajlandó leállítani megvadult hívet. Erre pedig már legközvetlenebb munkatársai, sőt családtagjai is felszólították. Három órán keresztül a Fehér Ház ebédlőjében nézte TV-n az ostromot, és nem volt hajlandó cselekedni.
Ahogy a kongresszusi bizottság republikánus elnökhelyettese, Liz Cheney fogalmazott: “Trump tudatosan döntött úgy, hogy elnöki esküjét megszegi”, vagyis órákig nem állította le a lázadást, holott ezt egyedül ő tudta volna megtenni. Kivárt, hátha a tragikus események meghiúsítják Joe Biden elnökké nyilvánítását.
Összességében tehát valószínűleg elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, hogy Trump bűntényt követett el: a törvényes választásieredmény-számlálás megzavarását és “bűnös konspirációt az Egyesült Államok választási eredményének meghamisítására”. A Kongresszusi Bizottságnak nincs hatásköre bűnügyi eljárás kezdeményezésére, de a bizonyítékokat az igazságügyi miniszter, Merrick Garland rendelkezésére bocsátotta, aki kezdeményezte a bűnügyi vizsgálatot. Egy közvélemény-kutatás eredménye azt mutatja, hogy a lakosság többsége, 57 százaléka bűnösnek tartja a volt elnököt a 2021. január 6-i felkelésért.
E legsúlyosabb ügyek mellett a büntetőjogi és polgári perek tömege folyik ma Trump ellen. Csak a néhány legfontosabbat sorolva: 11 kongresszusi képviselő perelte a Kongresszus elleni támadásra való felbujtásért; hét rendőr, aki súlyos sérüléseket szenvedett a Kongresszus ostromakor, ugyancsak beperelte. New Yorkban adócsalás vádjával vizsgálják a Trump vállalat működését; unokahúga, Mary Trump pert indított ellene örökségéből való kiforgatásáért; Georgia államban a választások meghamisítása vádjával folyik eljárás ellene; egy Caroll nevű hölgy egy 1990-ben elkövetett nemi erőszakért pereli.
Trump felelősségre vonása azonban kockázatos. A két táborra szakadt ország egy része a jogi akciót politikai üldözésnek, a rivális megsemmisítési törekvésének tekinti, a fenyegetések, a helyi konfliktusok és a tömeges fegyvervásárlás előrevetítik a polgárháború lehetőségét is. Trump felelősségre vonása párját ritkító esemény lenne, hiszen az USA negyed évezredes történetében mindössze egyetlen elnököt vontak jogilag felelősségre, Ulysses S. Grantot. A legendás polgárháborús hadvezér elnök 1872-ben Washingtonban a lovaskocsiját hajtotta, és gyorshajtásért (!) tartóztatták le. Egy második eset Nixon elnöké lett volna a Watergate botrány kapcsán, de őt lemondása után utóda, Ford kegyelemben részesítette. Igaz viszont, hogy 1777-től napjainkig a különböző hatalmi ágazatok 129 munkatársát ítélték börtönbüntetésre. Elnök vagy volt elnök felelősségre vonása azonban példa nélkül áll.
Igaz, ez nemzetközileg egyedülálló, hiszen a modern történelem során, legalábbis az újkortól számítva a világ legkülönbözőbb országaiban összesen 436 állam- és kormányfőt vontak jogilag felelősségre, tartóztattak le, ítéltek börtönbüntetésre, sőt nem keveset közülük ki is végeztek. Közülük I. Károly angol, Mary skót, XVI. Lajos francia király és II. Miklós orosz cár kivégzése jól ismert történelmi esemény. A többszáz felelősségre vonás modern esetei igen nagy részben afrikai, latin-amerikai és ázsiai országokban történtek. Európában főként rendszerváltások, forradalmak, háborúk után került sor tömeges megtorlásra.
A magyar olvasó számára talán meglepő, hogy a kivégzett vagy bebörtönzött állam- és kormányfők között nem kevesebb, mint 18 magyar miniszterelnök és államfő is szerepel. (Csak emlékeztetőül hadd írjam ide nevüket: Batthyány Lajos, Wekerle Sándor, Tildy Zoltán, Sztójai Döme, Szakasits Árpád, Szálasi Ferenc, Nagy Imre, Kun Béla, Kállay Miklós, Imrédy Béla, Horthy Miklós, Hadik János, Görgey Arthur, Garbai Sándor, Friedrich István, Esterházy Móricz, Bethlen István, Bárdossy László.) Az elmúlt évek híres nyugat-európai esetei közül kiemelkedett a volt francia elnök, Nicolas Sarkozy és a volt olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi elítélése.
Vajon elítélik-e Donald Trump volt és szándékai szerint 2024-től jövendő amerikai elnököt? Ez a kérdés tölti ma be Amerikát, melynek lakossága lassan belefárad Trumpba és mindennapos színjátékaiba.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022.augusztus 25-én.
