Aligha létezik európai ország, melynek viharosabb története volt a XX.században, mint Szlovákiának.
Magyarországon hagyomány a trianoni békeszerződést a lehetséges legsúlyosabb történelmi tragédiának tekinteni. Szlovákiát azonban egyetlen évszázad alatt 1913-at követően öt hatalmas történelmi fordulat rázta meg. 1913-ban Szlovákia – immár egy ezred éve – Magyarország része volt. A világháború után azonban levált onnan, és az újonnan létrejött Csehszlovákia része lett. Két évtized után azonban, 1939-ben, először történelme során független állammá vált. 1945-ben azonban ismét a helyreállított Csehszlovákia része lett. Fél évszázad elmúltával, 2003-ban azonban már ismét önálló állam.
Ezek a történelmi hullámverések annál is erősebben éreztetik hatásukat, mivel Szlovákia kicsiny ország. Az 1910. évi népszámlálás 2.9 millió lakost talált ott, s azoknak 58 százaléka volt szlovák anyanyelvű, 30 százaléka magyar, s a többi német és rutén. Az 1930. évi népszámlálás 3.3 millió lakost regisztrált, akiknek 68 százaléka volt szlovák, 18 százaléka magyar. Ma 48,088 négyzekilométer, feleakkora területen 5,8 millió lakosával több, mint fele népessége van, mint Magyarországnak.
A szlovákiai magyar lakosság azonban fokozatosan eltűnőben van. Az 1910. évi majdnem egy-millióról 1991-re 567 ezerre, 2022-re pedig már csak 456 ezerre apadt a
számuk. Ebben egyaránt szerepet játszott a lecsökkent születési szám, az elvándorlás, de még inkább hosszú évtizedek magyar-ellenes politikája, mely felgyorsította az asszimilációt. Hadd kapcsoljak ide egy magyarázatot segítő személyes és egy családi élményt. 1945 augusztusában Dachauból hazautazóban Pozsonyon jöttem keresztül. Öten voltunk hasonló korú fiúk és a pozsonyi pályaudvaron természetesen magyarul beszélgettünk. Valaki elment mellettünk és odasúgta: ne beszéljenek magyarul, s valóban, akkor vittek el mellettünk egy – mint megtudtuk magyar – véresre vert férfit. Feleségem, Kati édesanyjának testvére Szlovákiában élt szlovák-magyar kétnyelvű családjával. Amikor Kati egyszer meglátogatta őket az 1960-as évek vége felé, unokatestvéreivel csak angolul vagy oroszul tudott beszélni, azok nem tudtak magyarul, mert kisgyerek korukban a háborút követően édesanyjuk nem mert velük magyarul beszélni, így ezt a nyelvet nem tanulták meg.
De lapozzunk csak vissza a történelem könyvében. A szórványos adatok arra utalnak, hogy szláv népek már a IV-VI. századokban betelepültek erre a vidékre. A szláv törzsek egyesítéséből 830-ban jött létre Morávia. Vezetőik – II. Mojmír és II. Svatopluk – azonban 904 és 907 között az akkor beérkező magyarok támadásainak áldozatai lettek. Három nagy csatában a morva állam megsemmisült. A Gesta Hungarorum, Kézai Simon XIII. századi krónikájának leírása szerint, két magyar törzs, Huba és Lél telepedett le a mai szlovák területen. Szent István királysága idején a létrehozott megyerendszer keretében ezen a területen nyolc vármegyét szerveztek. Akkor tehát a magyarok szorították vissza és rendelték maguk alá a szlávokat. Szlovákia a soknemzetiségű Magyarország részét képezte, ahol tizenhárom különböző nemzetiség (etnikum) élt, és az összlakosság fele román, szlovák, szerb és német volt. A magyar uralkodó elit a XIX. század utolsó harmadában, elsősorban az iskolarendszer révén, igyekezett magyarosítani a nemzeti kisebbségeket.
Ezek az évtizedek azonban már a nemzeti ébredés időszakává váltak. Létrejött a szlovák nemzeti mozgalom. Ennek első lépéseként Anton Bernolák a nyugat-szlovák
dialektusra építve sztenderdizálta a szlovák nyelvet. Megjelent Ján Kollár és Pavel Šafárik pán-szláv ideológiája is, mely a cseh és szlovák nyelveket igyekezett közelíteni egymáshoz, mert a két nép összetartozását hirdették. 1848- ban a szlovák nacionalisták és a Szlovák Nemzeti Tanács Ausztria oldalára álltak. A magyar forradalom leverését követően a szlovák nemzeti mozgalom felerősödött. 1863-ban létrehozták a szlovák kulturális Matica Slovenská szervezetet és a szlovák Nemzeti Múzeumot, és 1871-ben Nemzeti Pártot alapítottak.
A szlovák elszakadás Magyarországtól már ekkor mozgásba lendült. Ezt még felkarolta Ferenc Ferdinánd trónörökös, aki a szlovák autonómiával alátámasztva
akarta a dualista monrachiát federalista állammá átalakítani. A világháború azonban mindezt elsodorta, de ugyanakkor rendkívül fel is erősítette a szlovák elszakadási törekvéseket. Ekkor Magyarország lakosságának 17 százaléka élt a szlovák területen, amely sok nyersanyagkincse révén iparosodott volt, és az ország ipari munkásainak húsz százaléka Magyarország összes ipari termelésének 19 százalékát állította ott elő.
Az események a világháború nyomán felgyorsultak: Párisban Csehszlovák Nemzeti Tanács alakult a szlovák eredetű francia tábornok, Milan Štefánik vezetésével és a cseh nemzeti vezetők, Masaryk és Beneš támogatásával. Az Osztrák Magyar Monarchia összeomlásakor, 1918 október 28-án Prágában kikiáltották a független Csehszlovákia létrejöttét.
Az új állam azonban, hasonlóan egyenlőtlen erőviszonyokkal, cseh vezetéssel működött, ami hamarosan a “patrónus” csehek ellen fordította a szlovákok egy részét. Kibontakozott egy önállósági mozgalom melyben szovák katolikus papok, Andrej Hlinka és Jozef Tiso vezetésével nagyobb autonómiát, majd függetlenséget követeltek. Erre Hitler támadása és Csehország megszállása a legjobb alkalmat kínálta. Igy jött létre 1939 márciusában, történetében először, Hitler gyámsága alatt az ‘önálló’ szlovák fasiszta állam. Hitler veresége azonban egyben az önálló Szlovákia végét is jelentette. A békeszerződés visszaállította Csehszlovákiát.
1948 és 1990 között a Szovjet Blokkban nem lehetett szó szlovák nemzeti mozgalomról. A Szovjetunió és a Szovjet Blokk széthullása 1990-91-ben annál nagyobb erővel élesztette újjá a szlovák önállósági törekvéseket. Az 1992. évi választás Szlovákiában a szélsőséges nacionalista Vladimír Mečiar Demokratikus Szlovákia Mozgalmának adott többséget. Békés megegyezéssel Szlovákia kivált Csehszlovákiából, és 1993. január 1-től ismét önálló álammá vált.
Ekkor az ország egy főre jutó nemzeti jövedelme 3,800 dollárt tett ki (Csehország 9,800 dolláros jövedelmével szemben). Szlovákia gazdagságát tekintve Magyarország 6,800 dolláros jövedemi színtjének is csak 56 százalékát érte el. Szlovákia a térség más országaival együtt 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz, belépett az Európai Unióba és látványos fejlődési pályára lépett.
A rendszerváltás óta eltelt egyharmad évszázadban a volt szovjet blokk országok
drámai átalakuláson mentek át. Demokratikus politikai rendszerben piaci kapitalizmust építettek ki, és nagyarányú nyugati tőkebeáramlás színterei lettek. Gazdasági fejlődésük gyors és jelentékeny volt. Magyarország jövedelme közel háromszorosra (272 százalék), Csehországé több mint háromszorosra (331 százalék) nőtt. Szlovákia azonban egészen egyedülállóan majdnem hatszorosára (597 százalék) növelte gazdagságát.
Milyen tényezők segítettél elő ezt a gyors növekedést? Elsőként talán a kedvező üzleti feltételeket kell említeni. A Világbank Szlovákiát 190 ország között a nyolcadik legjobbnak ítéli ebből a szempontból. Kedvező adórendszer, a külföldi befektetőknek biztosított, és a befektetési költségek 20-50 százalékát fedező támogatás is hozzájárul ehhez. A térség országaihoz képest a korrupció sem veszedelmes (180 ország között a 49-ik helyre sorolt). Jelentősen erősítette a szlovák gazdaságot, hogy alig hat évvel az EU-hoz való csatlakozása után, 2009-ben már bevezette az EU közös valutáját az
eurót. Mindez szerepet játszott abban, hogy 64,300 millió dollár, az ország nemzeti jövedelme 52 százalékával egyenlő direkt külföldi beruházás érkezett Szlovákiába.
A lakosság iskolázottsága is előnyös: a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező 25 éven felüli lakosság az össznépesség 92 százalékát éri el, s ezen belül 37 százalék végzett egyetemet vagy főiskolát. Ezt gyengíti ugyan, hogy a középfokú végzettségűek két-harmada szakmai középiskolát végez, és a felsőfokú végzettek aránya alacsonyabb a 37 fejlett OECD ország 47 százalékos átlagánál. A londoni Legatum Intézet a szlovák oktatási rendszert 167 vizsgált ország között a 48-ik helyre rangsorolja.
Mindezek nyomán Magyarország volt szegény felvidéke 2023-ra 21,300 dollár egy főre jutó nemzeti jövedelmével 13 százalékkal maga mögött hagyta egy évszázaddal azelőtti volt anyaországát, Magyarországot.
Forrás: Újnépszabadság
