A tűztől mindig féltek az emberek, és ezért az ókori világban istenként tisztelték. Több tucatnyi tűzistent ismerünk abból a világból: Gaia Caeciliát és Vulcant a római, Fujit a japán, Sekhmetet az egyiptomi, Chanticót és Xiuhtecuhtlit az azték, Zhurong-ot a kínai mitológiából. A legismertebb azonban a görög Prometheus, aki ellopta a tüzet és azt az emberiségnek adta. Zeusz ezért megbüntette, egy sziklához láncolta, ahol egy sas marcangolta a máját.
Prometheus 2025. január 7-én Los Angelesbe érkezett, és rengeteg tüzet hozott. Ezek kezdetben három helyen lobbantak fel, és még nem mondhatjuk el Tompa Mihállyal, hogy “Megszünt immár a láng merész lobogása, / Összébb-összébb esett hamvadó parázsa”. Sajnos nem. A tűz még ég.
Annyira, hogy már a három éve háborúban álló Ukrajna is kész segítséget küldeni az oltáshoz. “A mai napon utasítottam a belügyminisztert és diplomatáinkat, hogy készítsék fel tűzoltóságunkat a segélynyújtásra Kaliforniának… 150 tűzoltónk már készenlétben áll az utazásra” – nyilatkozta Zelenszkij ukrán elnök. Hát már itt tartunk.
A mai és régebben pusztító tüzekről néhány napja már beszámoltam egy blogbejegyzésben “Ég a város, ég a ház is…” címmel, de a tűztől körülvéve, amely öt, illetve tizenöt kilométeres távolságban őrjöng a házunktól, azóta is képtelen vagyok másra gondolni. A tűzvész méretei hajmeresztőek, hiszen már mintegy 160 négyzetkilométer területen ég ebben a hatalmas, 16 millió lakosú, 6000 négyzetkilométer kiterjedésű agglomerációban, amely az Egyesült Államok legnagyobb városi települése. Összehasonlításul hadd írjam ide: San Francisco 120 négyzetkilométer területen fekszik, míg Pécs 160 négyzetkilométeren. Most mintha egész Pécs égne.
A tűzvész, melynek okát még nem ismerjük, már kéttucatnyi embert megölt, majdnem ugyanannyian „eltűntek”. Ezek a számok várhatóan emelkedni fognak. 180 ezer ember evakuálásra kényszerült, de a kitelepítési figyelmeztetések után 319 ezer lakos áll készenlétben, hátha menekülnie kell. Mi is be vagyunk csomagolva, indulásra készen. A tűz már 12-13 ezer épületet elpusztított.
Az ilyen katasztrófahelyzeteket sok őrült és bűnöző igyekszik kihasználni. Két piromániás gyújtogatót elfogtak, akik még újabb tüzeket akartak fellobbantani. Harminc rablót letartóztattak, akik ezt a helyzetet az elhagyott házak fosztogatására akarták kihasználni.
Trump azonnal politikai fegyvert igyekezett kovácsolni a tűzvészből, mocskolódva hibáztatta a demokrata kaliforniai kormányzót és a Los Angeles-i polgármestert, azt állítva, hogy nincsenek tűzoltó repülőgépek és nincs víz az oltáshoz, s hogy “nem törődnek Kalifornia lakosságával”, sőt mindenről ők tehetnek.
Los Angeles az új Szodoma és Gomorra? E két várost az Ó- és Újtestamentum, valamint a Korán is úgy emlegeti, mint “bűnös városokat”, melyeket Isten bűneikért felégetett. Erről előzetesen értesítette Ábrahámot, aki azonnal megkérdezte az Istent: “A jókat is elpusztítod a bűnösökkel?” A bűnös városok lángjaira még visszanézni sem volt szabad, s amikor a menekülő Lót felesége – megszegve az isteni figyelmeztetést – mégis visszanézett, azonnal sóbálvánnyá dermedt.
Napjainkban az ember nem passzív szemlélője a pusztításnak. Nem visszanéz, hanem szembenéz a tűzzel. Isteni ítélet vagy sem, megpróbálja az oltást. Ekkora tűzhöz a Los Angeles-i tűzoltóság természetesen nem elegendő. Mintegy 60 tűzoltó egység érkezett Oregonból, 45 Washington államból, 15 Utahból, 10 Új Mexikóból, de érkeztek a szomszédos országokból is: tűzoltó repülőkkel és más modern felszereléssel 250 tűzoltó jött Kanadából és Mexikóból. Amerika légi tűzoltóságának egészét bevetették. A hatalmas víztartállyal rendelkező kilenc repülőgép és húsz helikopter a legnagyobb tűzhöz közel eső tenger fölé szállva felszivattyúzza a vizet, és teli tankkal visszarepül a tűz fölé, kiengedve a hatalmas vízmennyiséget. A lehetséges továbbterjedési területekre egy piros, a tűz terjedését akadályozó folyadékot is rázúdítanak. Repülnek, fordulnak éjjel-nappal. Korszerűbb tűzoltást aligha lehetne elképzelni.
Az előrehaladás így is minimális. A város nem volt igazán felkészülve erre. A négy-ezer főből álló tűzoltóság, mely naponta kétezer hívást kap – mint egy elemzés megállapította – “nem tartott lépést a város növekedésével”. A tűz gyors terjedésében nagy szerepet játszott, hogy a kigyulladása idején hatalmas szélvihar volt, 160 kilométeres óránkénti sebességű széllökésekkel. Ez percenként három futballpálya nagyságú területtel növelte a pusztítást. Tragikus véletlen, hogy a hatalmas Santa Ynez-i víztározót, amely a Pacific Palisades északi részében 200 millió köbméter vizet tárol, a szükséges javításra készülve teljesen kiürítették, és csak 2025 februárjában tervezték ismét feltölteni.
Mint jól ismert, a földrengéses Kaliforniában a felhőkarcolókat leszámítva a házak négy-öt emeletig is fából épülnek. Ezeket ma is könnyen lángra lobbantja a tűz. A veszélyt ugyancsak fokozta, hogy habár az esős évszak itt októbertől februárig átlagosan 37 centiméter esőt hoz, már 2024 márciusa óta gyakorlatilag semmi eső nem volt, és a növényzet csont száraz. Ezek a tényezők együttesen különösen veszedelmessé teszik a tűzvészt.
A Los Angeles-i tűzvész már most a kaliforniai történelem egyik legnagyobb katasztrófájává vált, túlszárnyalja az 1851-es San Francisco-i tűzvészt is, amely a híres „aranyláz” idején pusztította el a várost. 1851. május 3-án délelőtt 11 körül, valószínűleg gyújtogatás okozta tűz ütött ki egy üzletben a Portsmouth tér mellett. Az erős szél a belváros felé sodorta, és tíz óra alatt teljesen leégette a belváros 18 blokkját, 2000 épületet, elpusztítva a város háromnegyedét. Mint az egykori jelentés fogalmazta: “Semmi más nem maradt a városból, mint a ritkán lakott elővárosok”.
Los Angeles egyes területei ma szőnyegbombázott területeknek látszanak. Annakidején tizenhárom évesen éltem át a sorozatos szövetséges bombázásokat Budapesten. A mostani természeti csapás felidézi háborús élményeimet. Az amerikai és angol légierők 1943 nyarán kezdték meg az akkortól állandósult bombázásokat. A nagyon találó elnevezésű stratégiai légicsapások, az “Operation Gomorrah” egyik legpusztítóbb akciója 1943 júliusában Hamburg bombázása volt, amely tűzbe borította az egész várost, és 37 ezer embert megölt, további 180 ezret megsebesített és a város épületeinek 60 százalékát lerombolta.
A Budapest elleni légitámadások 1944. április 3-án kezdődtek, amelyeket 1500 nehézbombázó és 800 vadászgép hajtott végre, és több mint ezer halálos áldozatot követeltek. Április 13-án 535 nehézbombázó fogott hatalmas bombázásba, július 2-án is óriási károkat okozott egy támadás. A háború végéig többszáz úgynevezett szőnyegbombázásra került sor. A Messerschmitt repülőket gyártó győri Magyar Waggon- és Gépgyár hadiipari célpont volt, melyre 36 romboló bomba hullott. A különböző vasúti célpontokat is sűrű bombatámadás érte.
Bombák hullottak azonban a budapesti lakónegyedekre is. Számomra azért is felejthetetlen ez az élmény, mert ekkor néha naponta kétszer is le kellett menni az óvóhelynek használt pincébe, és ekkor láttam életemben először halottat, egy bajuszos középkorú férfit, akit mi ástunk ki a romok alól.
Tűz van. S ha írásomat a tűzistenekkel kezdtem, hadd forduljak most a szomszédos Mexikó – Passuth László által megénekelt – esőistenéhez, Tlalochoz, és kérjem, hogy “a trópusi eső sűrű hullásával” most ne Mexikót, hanem Los Angelest sirassa. Ha ő bármilyen okból most éppen nem érne rá, minden más esőistent, Sinvulát és Nanvulát, a bantu esőisteneket, Mpulu Bunzit, a kongói és Saa-ngmint, a ghánai esőistent, az összes afrikai esőhozót biztatni szeretném, hogy látogassanak el ide.
Kinézek az ablakon a napsütötte, békés tájra. Esőre remény sincs, és tudom, hogy nem is olyan messze minden lángokban áll. Újraélem háborús élményeimet.