Oroszország (akkor a Szovjetunió) gyermekkorom óta foglalkoztat. Jól emlékszem, hogy tizenegy éves voltam, amikor térképen követtük Hitler ijesztően gyors előnyomulását Moszkváig, majd első vereségét Moszkva alatt 1941-ben, végül a döntő sztálingrádi vereséget 1942-ben. Ezeket a németek igyekeztek a Tél tábornok” – a megpróbálóan kegyetlen orosz tél – győzelmeként magyarázni, de azután 1943-ban a kurszki győzelmet a németek fölött, amit a hadtörténészek a világtörténelem legnagyobb csatájának tartanak, a Szovjetunió nyáron vívta ki.
A történelem fura grimasza, hogy a Szovjetunió a II. világháborút követő békét veszítette el. Milyen szerepet játszott ebben a sokat emlegetett orosz nemzeti sajátosság, amit Maxim Gorkij úgy fogalmazott meg, hogy “az orosz siker titka a szadista brutalitás”? Alekszandr Puskin jellemzése a közömbösséget emelte ki, “közömbösséget a munka, az igazság, a valóság, a szabad ember és szabad gondolat iránt”. Jellemző, az “egyedül vagyunk” befelé fordulása, amiért – mint Dosztojevszkij mondta – Európa nem akarja elismerni őket. Ezt a szemléletet jól fejezte ki III. Sándor cár, aki gyakran mondta minisztereinek, hogy ”az egész világon csak két szövetségesünk van: a hadsereg és a haditengerészet. Mindenki más az első adandó alkalommal ellenünk fordul”.
Pamela Travers írónő, a Mary Poppins szerzője, aki 1932-ben látogatott a Szovjetunióba, talán mindenkinél világosabban ismerte fel, hogy “nincs mélyebben vallásos nép az oroszoknál”, akik valójában nem váltak ateistává, hanem “elhagyva egy istent, azt felcserélték egy másikkal. Lenin az Isten, a kommunista párt az angyalok kórusa, és a Szovjetunió a megvalósítás útját járó földi paradicsom és mennyország”. Lion Feuchtwanger, amikor 1937-ben ott járt, megdöbbent a Sztálint körülvevő kultuszon. Mint írta: “Sztálin képei mindenhol, dicsőítése minden beszédben elhangzik… Portréja pontosan azon a helyen van a lakásokban, ahol korábban az ikonok álltak. Nem tudom, mi ez: csodálat, szeretet vagy félelem”.
Feuchtwanger kérdésére ma már jól tudjuk a választ: a félelem. S amikor a félelem szertefoszlott, nemcsak a rezsim, de az ország is darabjaira hullott szét 1991-ben. Egyes tagállamok autonómiájának megerősödése már az 1980-as évek vége felé megindult. Oroszország, Belarusz és Ukrajna, három alapító tag kimondta a Szovjetunió megszűntét. Nyolc további tagköztársaság csatlakozott. 1991. december 26-án a szovjet parlament megszavazta az Unió feloszlását.
Oroszország azonban a volt tagállamok leválása után is hatalmas ország. Mint Churchill mondta, “Oroszország soha nem olyan erős, mint amilyennek látszik, de soha nem is olyan gyenge, mint amilyennek látszik”. Oroszország több mint 17 millió négyzetkilométer területével a világ legnagyobb országa, melyben tizenegy időzóna különül el, és tizennégy országgal határos; 143 millió lakosával a világon a kilencedik. 72 millió fős munkaereje a nyolcadik legnagyobb. Ami a gazdaságát illeti, a Világbank felmérése szerint a negyedik a világon. Ennek megfelelően az ország katonai ereje is kiemelkedő: 1,2 millió aktív és 2 millió tartalékos katonával a világ ötödik legnagyobb hadseregével rendelkezik.
Az ország nyersanyagkincsei úgyszólván kimeríthetetlenek. A harmadik legnagyobb arany- és nikkel-kitermelő, második a platina és negyedik az ezüst, ötödik a vasérc és hatodik az uránérc esetében. Mindennél fontosabb azonban, hogy Oroszország energia-szuperhatalom, mely a világ legnagyobb földgáz- és második legnagyobb szénkincsével rendelkezik, nem is beszélve az olajról, amely tekintetében a nyolcadik helyen áll. A nukleáris energia termelésében ugyancsak a negyedik a világon.
Külön figyelmet érdemel, hogy Oroszország lakossága magasan képzett, a huszonöt éven felüli lakosság 53 százaléka vesz vagy vett részt a felsőoktatásban. E téren azonban nem haladást, hanem visszaesést tapasztalhatunk: 2010-ben több mint 7 millióan, 2022-ben már csak 4,1 millióan tanultak főiskolákon és egyetemeken.
Annál megdöbbentőbb, hogy ilyen természeti adottságokkal megáldva és jól képzett lakossággal rendelkezve Oroszország szegény. Az egy főre jutó 14 ezer dolláros nemzeti jövedelme mindössze egynegyede a finn jövedelmi szintnek, és 13-15 százaléka az írnek, illetve a norvégnak, de a magyar szintnek is csak kevesebb mint kétharmada. 2000-ben még a lakosság közel egyharmada a nyomorszínt alatt élt, ami mára a statisztikákban 9 százalékra csökkent. A Szovjetunió összeomlása óta ötmillióan vándoroltak ki.
Vajon mivel magyarázható ez? Egy szellemes megfogalmazást idézve “az orosz történelem nagy drámája az állam és a társadalom között zajlott. Mindig túl sok volt az állam és túl kevés a társadalom”. Kétszer jártam ott, de az “új orosz társadalom” számomra nagyon is réginek tűnt. Az emberi kapcsolatok alapja a végtelen iszákosság és erőszakos unszolás az ivásra. Egyszer egy belföldi repülőjárattal utaztunk délre: mindenki ivott a gépen, sőt, minket is itatni akartak. De szakmai társaságban is az erőszakos itatást csak úgy tudtam kivédeni, hogy a folyamatosan utántöltött vodkát, ahogy módom nyílt rá, beleöntöttem a mellettem álló szegény cserepes növény földjébe. Egyszer hívtak meg lakásba ebédre, de megdöbbentő módon csak mi ketten, férfiak ültünk az asztalnál, és a háziasszony mögöttem állt, hogy bármiben rendelkezésre álljon, ha szükséges.
Petőfi Sándor híres versét idézve: A történelem fura grimasza, hogy a Szovjetunió a II. világháborút követő békét veszítette el. Milyen szerepet játszott ebben a sokat emlegetett orosz nemzeti sajátosság, amit Maxim Gorkij úgy fogalmazott meg, hogy “az orosz siker titka a szadista brutalitás”? 80 százalék nem hisz a bíróságok és az igazságszolgáltatás pártatlanságában.
A társadalom, mely egyenlősítő szegénységben élt, hirtelen a világon az ötödik lett a milliomosok számát illetően. Az egyenlőtlenség mellett hasonlóképpen a gyengeség jele, ha egy fejlett ország úgyszólván kizárólag nyersanyagai, főként az olaj és földgáz exportjától függ. Márpedig ez utóbbi teszi ki az export 70 százalékát, ami a jövedelem 40-43 százalékát biztosítja. Oroszország részesedése a világ olajpiacából nagyobb, mint Szaúd-Arábiáé. (Emellett Oroszország a világ harmadik legnagyobb fegyverkereskedője.)
A putyini orosz vezetés nem tudja és nem akarja elfogadni Nagy-Oroszország szétesésének keserű tényét. 1994-ben a kazah elnök, Nurszultan Nazarbajev a Moszkvai Egyetemen tartott előadásában bedobta egy “Eurázsiai Unió” létrehozásának ötletét. Putyin kapott rajta, és a következő évben Belarusszal és Kazahsztánnal létrehozott egy vámuniót, amihez hamarosan Kirgizisztán és Tadzsikisztán is csatlakozott. 2010-ben aláírták az Eurázsiai Vámunió szerződését, amivel eltörölték az egymás közötti vámokat és együttes külső vámot vezettek be, azzal a kimondott céllal, hogy majd az összes volt szovjet tagállamot bevonják. 2023-ban már egy 183 millió lakossal és 2,4 trillió dollár GDP-vel rendelkező Eurázsiai Gazdasági Unió működött – jelentős lépésként Nagy-Oroszország helyreállítása felé. Putyin nyíltan be is jelentette, hogy a három balti volt tagállamot leszámítva – melyek már tagjai az Európai Uniónak – az összes volt szovjet tagállam gazdasági integrációs egységére törekszik.
A birodalom helyreállításának céljával indított Putyin háborút Ukrajna ellen, ami napi 500 millió és egymilliárd dollár közötti költséggel jár. A három éve tartó háború a 300 ezres orosz hadsereggel nem hozott átütő sikert, sőt az orosz gyengeség példájává vált. Világhatalmi ambíciója késztette a putyini vezetést szíriai kalandjára is 2015-ben, amikor 114 katonai bázist létesítettek Szíriában. Putyin diadalmasan jelentette be, hogy a “terroristák” gyakorlatilag megszűntek létezni, de az elsietett nyilatkozatot kilenc év múltán a felkelők győzelme és a Putyin-kliens Aszad-rezsim bukása követte. A kirgiz–tadzsik konfliktusban Oroszország Kirgízia oldalán kísérelt meg beavatkozást, hogy azután ne Oroszország, hanem a türk államokban egyre nagyobb befolyással bíró Törökország közvetítsen.
Mint az utóbbi két évben kiderült, az orosz földgáz- és olaj-gazdaság is sérülékeny. 2023-ban a Gazprom több mint hét milliárd dolláros veszteséget szenvedett. Az európai olaj- és gázvezetéken szállított orosz kivitel 2021 és 2023 között 154-ről 27 milliárd köbméterre csökkent. Európa legnagyobb része helyettesítette az orosz földgázt és olajat más energiaforrásokkal és más exportáló országokkal – Magyarország ebben a tekintetben a ritka kivétel.
Az EU már bejelentette, hogy 2027-re az Unió teljesen leválik az orosz gázról és olajról, és eljárást indítanak azok ellen a tagországok ellen, melyek nem tartanák be ezt a döntést. Nem is beszélve arról, hogy az ukrajnai agresszió miatt az Oroszország elleni büntető szankciók keretében az Európai Unió 300 milliárd eurós orosz bankvagyont foglalt le, és ebből is támogatja Ukrajna védekezését.
Putyin, úgy tűnik, az elveszített béke után ezt a háborút sem tudja megnyerni.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. június 13-án.
