Hitler a Mein Kampfban már megírta, hogy nagy hazugságokkal kell operálni, mert kis hazugságokat mindenki minden nap mond, de a nagy meglepi és meggyőzi a népet. Trump azt hirdeti, hogy megnyerte a 2020-as választást, és ezt “big lie”. Nos, Orbán Viktor nagy hazugsága az Európai Unió gyarmatosító, országot veszélyeztető politikája.
De nézzük csak a tényeket. Magyarország az uniós csatlakozása óta, 2004 és 2020 között több mint 58 milliárd euró (nagyjából 19 ezer milliárd forint) értékű beruházáshoz jutott az Európai Unió által küldött juttatásokból. Ebből 115 ezer új munkahely létesült, közel négyezer kilométer út és több mint négyszáz kilométer vasútvonal épült vagy korszerűsödött. A lakosság egyharmadát, 3,5 millió embert kapcsoltak be a víz- és szennyvíz-hálózatba. A magyar mezőgazdaság és agrár népesség jövedelme jórészt az Unió támogatására épül. A 2020 előtti hét éves költségvetésből közel 8 milliárd euró támogatta a magyar mezőgazdasági lakosságot, és ezzel jövedelmük 50 százalékát az EU agrártámogatásai biztosították.
A magyar gazdaság az EU vámmentes szabad piacára támaszkodik, hiszen exportjának 78, behozatalának 71 százaléka más EU tagországokhoz köti. 2020-ban az ország 1,5 milliárd tagdíjat fizetett, de több mint 6 milliárdot kapott az Uniótól. (A szegényebb tagországok támogatása az Unió alapvető politikája. Németország például a felét sem kapja vissza a befizetésének.) Emellett mintegy 600-700 ezer magyar, a hazai foglalkoztatottak 13-15 százaléka dolgozik Nyugat Európában a szabad munkaerő-vándorlásnak köszönhetően. Ha az ország lakossága ma valamivel jobban él, mint egy évtizede, az jórészt az uniós támogatásokból fakad, habár a kormány a saját sikereként hirdeti.
Ha csak rápillantunk ezekre a tényekre, megáll az ész, hogy a magyar kormány közben állandóan támadja és mocskolja az Uniót. Orbán Viktor kormányra kerülése után, 2011. március 15-én megadta az azóta érvényes alaphangot. ,,Eskünkhöz híven nem tűrtük el 1848-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, nem tűrtük el 1956-ban és 1990-ben sem, hogy Moszkvából diktáljanak, most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk.” A szabadságharcos pózában az Uniót gyarmatosító hatalomnak nevezte, amit igazságügyi minisztere 2022. május 1-jén, Magyarország EU csatlakozásának 18. évfordulóján el is ismételt: „Bizakodva várjuk… hogy Brüsszel bebizonyíthassa: nem csak régi, gyarmatosító reflexei miatt támogatta annak idején a magyarok csatlakozását.” Ezt híveik már úgy fogják fel, mint Szörényi Levente: az EU “kiszipolyozza Magyarországot”.
Orbán Unió-ellenességének oka, hogy az EU demokratikus alapelveivel, a sajtó, a jogrend szabadságának követelményével, a korrupció felszámolásának igényével útjában áll az autokratikus hatalmi rendszer zavartalan kiépítésének. Ezért szögezte le magabiztosan, hogy az Unió “most sem magától javul majd meg, hanem nekünk kell megjavítani, átalakítani, és visszavezetni a helyes, egykor sikeres ösvényre”. Az Európai Uniónak, tette hozzá, “ma újra a magunkfajta szabadságharcosokra van szüksége”.
Valójában azonban ő sem gondolja komolyan, hogy ő formálhatja majd át a huszonhét tagországot számláló Uniót, melynek Magyarország egyik legkisebb és leggyengébb tagja. A tusnádfürdői, majd legutóbb a kötcsei beszédében is elmondta: arra számít, hogy az Európai Unió 2030-ra széteshet. Ha pedig mégsem, el kell gondolkodni azon, hogy amikor már a Visegrádi Négyek nem kapják többé a sokmilliárd eurós külön támogatást, mert túllépnek az EU átlag 75 százalékos jövedelem határán, van-e még értelme az EU tagságnak. Magyarországgal együtt nyolc tagország ugyanis – csupa közép-európai és balkáni állam – nemzeti jövedelme 2-3 százalékát kitévő támogatást kap évente. Ha ez már nem lesz, tette fel a kérdést a miniszterelnök, “Mit adhat akkor nekünk az Unió? Ha erre a kérdésre nem találunk pozitív választ, akkor le kell vonni a következtetéseket.”
Könnyű tehát válaszolni arra a kérdésre, hogy mit is akar Orbán Viktor az EU-tól: pénzt. Zsebre vágjuk, ameddig adják, oszt jónapot. De álljunk meg e ponton egy pillanatra: valóban ez a pénzsegély lenne az Unió értelme? Persze ez sem lenne kevés. De a nyugat-európai tagországok az első pillanattól tetemes, nemzeti jövedelmük mintegy egy százalékának megfelelő tagdíjat fizettek be az EU kasszájába, és onnan segélyt soha nem kaptak. Ezzel együtt az Unió haszonélvezői voltak.
Németország az Unió legnagyobb nettó befizetője évi közel 13 milliárd euró összeggel, Anglia pedig, amíg tagja volt az Uniónak, a második legnagyobb nettó befizető volt kereken 7,5 milliárd euróval. Ezzel együtt azonban, mint a Confederation of British Industry (a Brit Iparegyesület) kiszámította, Anglia minden egy font befizetés után közel 10 fontot nyert uniós tagságából, ami családonként háromezer font jövedelemtöbbletet jelentett. A tagállamok ugyanis hatalmasat profitálnak a vámmentes közös piacból, a tőke és munkaerő szabad áramlásából. Nem meglepő tehát, hogy Anglia öngyilkos kilépése az Unióból a gazdasági hanyatlás szabadesésébe sodorta az egykori birodalmat.
A 2022-es év nehéz helyzetet teremtett a magyar kormány számára. A putyini agresszió Ukrajna ellen bonyolult pávatáncra kényszerítette Orbánt. Putyin szövetségeseként az Unió minden Oroszország elleni restrikcióját ellenezte, kijelentve, hogy azok Oroszországnak nem ártanak, viszont Európának és Magyarországnak annál inkább – ugyanakkor mind a kilenc szankciós csomagot megszavazta. Az uniós pénzekért minden engedményre hajlandó volt. A kurucos pózokat kedvelő miniszterelnök ma már legfeljebb a kuruc időkből származó kesergőket dúdolgathat. A súlyos pénzhiány készteti a miniszterelnököt a dörgő otthoni szavak ellenére a brüsszeli meghunyászkodásra. Az uniós diplomaták pedig csak ámulnak Orbán “átváltozásán”.
És mit gondol a magyar lakosság az ország uniós tagságáról? Erre a kérdésre kompetens választ ad egy 2022 nyarán tartott közvéleménykutatás. Május végén ugyanis arra a kérdésre kellett válaszolni: „Ha mint Nagy-Britanniában, nálunk is népszavazást tartanának arról, hogy Magyarország kilépjen-e az Európai Unióból, Ön mire szavazna?” A mindennapos kormánypropaganda ellenére, meglepő módon a magyar lakosság elsöprő többsége, úgyszólván pártállástól függetlenül, az ország EU-tagsága mellett tört lándzsát. A közvélemény-kutatások sorozata bizonyította, hogy a lakosság közel háromnegyede EU-párti; 2020-ban pedig, amikor ugyancsak dühöngött a kormány Unió elleni támadása, a szavazókorú népesség 85 százaléka támogatta az uniós tagságot. Érthető, hogy az ellenzéki tábor 94 százaléka így gondolkodik, de meglepő, hogy a fideszes tábor 77 százaléka is ezen a nézeten van. Mi több, ha Orbán Viktor Magyarország kilépését javasolná az Unióból, közel kétharmados többség a bentmaradás mellett voksolna, beleértve a kormánypárti szavazókat is.
Minél iskolázottabb valaki, annál inkább EU párti: a nyolc általánost végzetteknek csak 43, a szakmunkásképzőt végzettek 57, az érettségizettek 64 és a diplomások 82 százaléka gondolkodik így. Az orbáni propaganda azonban nem eredménytelen. Az Európában legmagasabb magyarországi infláció okáról a lakosság közel fele és a Fidesz szavazók majd 70 százaléka elhiszi a kormány állítását, hogy ezért a háború és az Unió szankciós politikája a felelős. Igaz, hogy az egész lakosság enyhe többsége a kormány gazdaságpolitikáját hibáztatja.
Nem könnyű megérteni, miként lehet, hogy a lakosság kétharmada nem megy el szavazni, vagy a kormányt támogatja. Orbán végülis tizenkét éve kormányon hirdeti a “nagy hazugságot”, és rombolja az Európai Unióval való kapcsolatokat, “Keleti nyitása” az európai közösségből az orosz, török és kínai autokráciák karjaiba sodorja az országot. Most az EU támogatások több mint felének befagyasztása mégis hideg zuhanyként hat. Vajon felébred-e erre a magyar lakosság?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. január 20-án.
